Mérnökpályafutásomat egy kisebb magyar tervező cégnél kezdtem, később pedig nagyobb nemzetközi tervező-, valamint kivitelező cégeknél dolgoztam, mindvégig tervezőként. Szerencsésnek tartom magam, amiért a számtalan ipari- és lakóépület tervezése mellett olyan hazai és nemzetközi kiemelkedő középületek tervezésében is részt vehettem, mint a Nemzeti Atlétikai Központ, az új (még meg nem épült) Nemzeti Galéria, vagy mint a Sydneyben található Roselle Inter Change - mely épületekből kettő a (lassan a Tartószerkezeti Tagozat egyik legfontosabb eseményévé váló) Menyhárd István napon elismerésben részesült. Büszke vagyok arra is, hogy egy fiatal mérnökcsapattal sikerült számos nemzetközi projektet megvalósítanunk a világ több országában.

Manapság nagy hangsúlyt fektetünk a mesterséges tudás használatára, átadására, ugyanakkor nem szabad elhanyagolnunk a természetes tudás és tapasztalat megosztását sem, mely tapasztalatra a fiatal mérnököknek különösen nagy szükségük van. A régi nagy tervező vállalatok megszűnésével a tudás átadás átalakult és az idősebbtől való tanulás hansúlyát vesztette. Ezt az űrt szeretném kitölteni kamarai tevékenységem során.
Szeretném elérni azt is, hogy a teljes tervező szakma azonos követelményrendszernek feleljen meg tervezési gyakorlata közben, valamint azt, hogy a Kamara a szakmát foglalkoztató szakmai kérdésekben fogalmazzon meg egyértelmű iránymutatásokat.