Kassai Ferenc publikációk (32)

Válogatás főbb sajtómegjelenéseinkből

A MÉRNÖKI KÜLDETÉSRŐL

A tömeges oltásokkal új szakaszba lépett a koronavírus elleni védekezés, már látszik az alagút végén a fény, az elmúlt nehéz esztendő után jobb idők köszönthetnek ránk. A magyar mérnöktársadalom megállta a helyét a korábban soha nem tapasztalt vészhelyzetben, találmányok sokaságával segítettük az egészségügyet, de a hagyományos mérnöki tervezői és kivitelezési folyamatokban is megtanultunk a vírussal együtt „dolgozni”; az előírásoknak megfelelően, az emberi élet védelme érdekében fedezékbe húzódva, de a modern világ csodáit fölhasználva, az interneten keresztül közösen láttuk el a feladatainkat. A mérnöki munka csapatmunka, ereje az alkotói közösségek aktív együttműködésén alapul; azt se feledjünk, hogy szakmánk nagy egyéniségeit, eredeti szellemeit is jól képzett, magasan kvalifikált szakemberek veszik körül – napjainkban egyre inkább ez, az együttgondolkodás, a munkánk sajátossága, az eredmények ennek a kooperációnak az ötvözetei. Az összetett, komoly szakmai kihívásoknak csak innovatív gondolkodásra kész mérnökök képesek megfelelni. Amikor elékezett az év első munkahete, ezek a gondolatok jártak a fejemben.

Mit hozhat számunkra a 2021-es esztendő?

A legfontosabb, hogy a biztonságos munkavégzés feltételei meglegyenek. Ez vonatkozik az egészségügyi helyzetre – ezzel kapcsolatban a pozitívak a várakozásaink, lassan rendelkezésre áll majd olyan mennyiségű vakcina, amely növeli a társadalom biztonságérzetét. Lassan visszazökken az élet a megszokott kerékvágásba, és azt szeretném, ha a társadalmi szolidaritás erősödne.  A másik, hogy kiszámítható módon tervezhesse a munkáját a mérnökség. Ehhez több tényezőre van szükségünk. Néhányat fölsorolnék – ezek alapvetőek a mi munkánk minőségének a szempontjából. Fontos, hogy célba érjenek a kormányzat gazdaságélénkítő elképzelései, a pénz oda kerüljön, ahol a legtöbb hasznot hajtsa a patrióta nemzetgazdaság számára. Legyen munka, legyen munkahely, lendüljenek föl a beruházások, találjon magára az építőipar, amely multiplikátor hatásával a gazdaság más ágazatinak is megrendeléseket biztosít. Régi igazság: ha van építés, ha van a társadalomnak építési kedve, ha van az építés számára megrendelés, azzal mindenki nyer. A tavalyi évben az építőipar termelése hullámzó görbét írt le. 2019 évben az építőipar termelése mintegy 4400 milliárd forint volt, 2020 első 11 hónapjában közel 3800 milliárd forint nagyságrendű. Ez azt mutatja, hogy az építőipar 2020-ban is példamutatóan jól teljesített. A várható mintegy 9%-os termeléscsökkenés nem elsősorban a járvány, hanem a megrendelések csökkenésének volt betudható. Mindenekelőtt az elbizonytalanodott önkormányzatok megrendelései csökkentek a 2019-hez képest, mégpedig elég jelentős mértékben, mintegy a felével. De mi továbbra is bizakodunk, mert a kormányzat gazdasági akcióterve jelentős támogatásokat kínál a gazdaság különböző ágainak, amelyeknek jelentős része építési munkákat is involvál. Ennek eredménye látszik is, mert a KSH adatai szerint 2020 novemberében az építőipari termelés volumene 5,0%-kal haladta meg az egy évvel korábbit és novemberben 27,1%-kal volt magasabb a mélypontot jelentő májusinak.

Ha az építőipar növekedésnek indul, a beruházások száma stabilan magas lesz, akkor jobb lesz a társadalmi közérzet – ezért, mi mérnökök, a munkánkkal is felelősséget érzünk.

Többször leírtam már, most is elmondom: a mérnöki munka nemcsak szakmai feladatok megoldását jelenti, hanem küldetést is jelent. Munkánkkal ott hagyjuk az ország térképén a névjegyünket, alakítói vagyunk az ország építészeti arculatának, felelünk az épületek biztonságáért, az élet fizikai feltételeinek megteremtésében veszünk részt. Szolgálunk, mert hozzájárulunk az emberi élet kívánatos, korszerű feltételeihez, és itt már nemcsak az építésben dolgozó kollégáinkról beszélek, hanem azokról a kutatókról, tervező, kivitelező mérnökökről, műszaki szakemberekről, akik az orvostársadalom tagjaival karöltve olyan sikeresen vették föl a harcot a járvánnyal, – járványkórházat építettek hetek alatt, mobil lélegeztető-gépet konstruáltak, sikeresen megalkották a vérplazma gyógyhatású készítményt és sorolhatnám – gondolataikkal, tudásukkal szolgálták az egészségügyet.

Társadalmi küldetésünk legszebb példáit adták az elmúlt vészterhes esztendőben.

Remélem, hogy az idei év a konszolidáció éve lesz. Ebben mindenki, a végrehajtó hatalom képviselőitől kezdve az állampolgárokig számíthat a mérnöktársadalom fölkészültségére, elhivatottságára.     

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2021. január 25-i lapszámában.

EGY JÓ KORMÁNYZATI DÖNTÉS MARGÓJÁRA

Hazánkban 2020 végén mintegy 4,5 millió lakás volt, ebből közel 500 ezer az egyszobás. A hazai lakásállomány nagy része felújításra, korszerűsítésre szorul, részben energia-hatékonysági, részben fenntarthatósági okokból.
A nemzeti vagyon jelentős részét képező lakásállomány minőségi javításának egyik fontos eszköze az új lakások építése, a másik eszköze pedig a meglévő lakások karbantartása, felújítása és korszerűsítése. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése szerint 2020 első három negyedévében 12 876 új lakás épült, 25 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A kiadott építési engedélyek és egyszerű bejelentések alapján építendő lakások száma 17 278 volt, 37 százalékkal kevesebb a 2019. azonos időszakinál. Bízunk abban, hogy a negyedik negyedévi lakásépítések eredményeként felpörögnek a lakásátadások és az építési szakma által várt 22 ezer új lakásszámot elérjük.   
Új építés és épület-felújítás – a két fogalom más-más tartalommal jelenik meg a társadalmi és szakmai felfogásban, a két fogalom azonban összeegyeztethető, mi több, egyenrangú szerepet is kaphat a társadalomban. A lakásépítéssel kapcsolatban ugyanis nem szabadna csak új építésről beszélni -- és kizárólag azt támogatni. Többször elmondtam az elmúlt években, hogy az épület-felújítás is támogatást érdemel, sőt az lenne az igazán hasznos, ha a kettő párhuzamosan történne, mert akkor a településeink és a városaink megőriznék a történelmi arculatukat és a jelenkor vívmányait.
A minap olvastam a Világgazdaság hasábjain, hogy e hónap első napjától lehet igénybe venni az államilag támogatott, alacsony kamatozású otthonfelújítási kölcsönt. A hírt – hangsúlyt adva az esemény jelentőségének – Novák Katalin miniszter-asszony jelentette be; az első visszajelzések alapján úgy látszik, hogy a támogatás kedvező fogadtatásra talált a családok körében, és remélni lehet, hogy minél többen élnek az állam által nyújtotta lehetőséggel.  
A mérnöktársadalom bízik a „repülőrajtban”, hiszen a hazai lakásállomány felújítása, amelynek részét képezi ez az állami program is – kiváltképp a rendkívül előnyős financiális feltételek mellett – mindenki számára hasznos lehet. Erről szeretném néhány gondolatomat mérnökszemmel megosztani.
Úgy véljük, hogy a bejelentett intézkedéssel teljessé vált minden idők legnagyobb hazai otthonteremtési programja. Üdvözlendő, hogy a lakásfelújítási program a támogatást nem köti több gyermekes családokhoz, ezzel az új intézkedéssel az egy gyermeket nevelők is lehetőséghez jutnak. A saját otthon megteremtése mindnyájunk számára az élet legfontosabb céljai közé tartozik: ez az a hely, ahol biztonságot remélünk a mindennapokban, ahová visszahúzódunk és ahonnan nap nap után elindulunk dolgaink végzésére.  És az otthonunk a család otthona is – amiért felelősséget viselünk. Az otthonfelújítási program ezt célozza: a kölcsönt családok vehetik igénybe.
Mi mérnökök, sokszor hangot adtunk annak a véleményünknek, hogy szerencsés lenne, ha előtérbe kerülne azoknak az épületeknek a megóvása, amelyek érdemesek a felújításra, a rehabilitációra. A hazai lakásállomány megújulása érdekében mindig is elengedhetetlennek tartottuk a lakásfelújításokat, lakáskorszerűsítéseket. Ez a most induló országos program ehhez a korábbi kamarai javalatunkhoz kapcsolódik. Amikor a régi lakások felújítását szorgalmaztuk, akkor nem az új építésű lakások kormányzati támogatása ellenében tettük, hanem azért, mert az ésszerű felújítások mindig jobb, korszerűbb életkörülményeket eredményeznek. E véleményünkkel, egyidejűleg 2018-ban üdvözöltük azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek az új építésű házak létrehozását adminisztratív eszközökkel is, például az öt százalékos áfa bevezetésével ösztönözték.

Az elmúlt esztendők lakásépítési teljesítménye is mutatja, hogy a korábbi családi otthonteremtési kedvezményekkel a fiatal családosoknak mind több lehetőség nyílott a saját otthon megteremtésére. Úgy vélem, ahogyan akkor, most is jó érzékkel lépett a kormányzat, hiszen sokáig okozott gondot, hogy lakásfelújítások száma a kívánatosnál jóval kisebb volt, ha pedig nő a felújítási kedv, akkor az épületeket, lakásokat építészeti, és energiatakarékossági szempontból is a kor színvonalán tudjuk helyreállítani – ez pedig mind az egyének, mind a társadalom és a nemzetgazdaság szempontjából is perdöntő. Ismét aláhúznám, amit nem tudunk mi mérnökök eléggé hangsúlyozni, hogy az energiatakarékosság és az energiatudatosság a rezsicsökkentés legjobb eszköze.
A jól tervezett és kivitelezett szigetelés, klíma- és fűtésrendszerekkel kevesebb energiát használunk, és kisebb környezetterhelést érünk el. Tudjuk, hogy az el nem fogyasztott energia a legjobb energia-megtakarítás. Az épületenergetikai felújításokat ezért komplexen kell elvégezni, beleértve a hőszigetelésen túl a gépészeti, épületgépészeti berendezések felújítását, korszerűsítését is. A tervezés alapja az épületek energetikai tanúsítványa, amely meghatározza az energetikai tervezés irányát. Kamaránk a törvény által kijelölt, felhatalmazott testületként országos feladatokat is ellát, így 2013 óta az épületenergetikai tanúsítványok ellenőrzését is végzi. Ezzel is igyekszünk a minőségi épületfelújításokat elősegíteni.
Az épületek energiahatékonyságának javítása tehát olyan eszköz a kezünkben, amellyel a legmagasabb szakmai szinten tudunk hozzájárulni az orrhonfelújítási programhoz is. Bízunk abban, hogy ezzel az intézkedéssel az évek óta elhalasztott felújítások lendületet kapnak.

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2021. február 19-i lapszámában.

A HOME OFFICE NEM VARÁZSSZÓ

Ismét elővettük a munkavégzésnek ezt a módját, noha igazából lassan egy év óta sem tudtunk visszatérni az irodáinkba, az íróasztalainkhoz és a számítógépeinkhez, a tárgyalóasztalok körüli megbeszéléseinkhez és számolva a vírus mutációival, versenyfutásunk a teljesebb élet és a megszokott munkavégzésért tovább folyik. És noha az optimizmusom töretlen, azt gondolom, hogy a home office-intézménye velünk marad; így sokkal biztonságosabb az elsőrendű cél, az emberi élet védelme érdekében.
Mi mérnökök, lassan hozzászoktunk ehhez a különös helyzethez, és fölhasználva az internetes világ új és újabb vívmányait, tesszük a dolgunkat; zoom-konferenciákkal, nagy teljesítményű számítógépeken keresztül „kommunikálva”; persze, kijárunk a „terepre” is, a beruházások és az építkezések nem nélkülözhetik a tervező és szakértő mérnökök személyes megjelenést, tájékozódás, a fölmerülő problémák helyszíni keresését.
Azt gondolom, hogy nem áll messze az igazságtól az, hogy a mögöttünk hagyott rendkívüli esztendőben sem vallott szégyent a mérnöktársadalom. Vagyis tette a dolgot a nehéz körülmények között, egy „láthatatlan ellenség” szorításában, ahogy a társadalmi és gazdasági élet, az ipar és a szolgáltatások területén is folyt a munka – csak éppen másként, mint évekkel ezelőtt. Látható, hogy a jelenlegi – életünket is veszélyeztető – helyzet újabb és újabb innovációra késztette mérnökeinket, melyeknek eredményeit már közvetlenül láthatjuk gyártmányként is az egészségiparban.
Arra számítottunk, és joggal tehettük ezt a világ tudósainak, kutatóinak hatalmas energiáit látva a pandémia visszaszorításában, hogy a járvány megfékezhető; ezen az állásponton most sincs ok változtatnunk, de mind világosabban látszik, hogy valamilyen formában továbbra is, akár évek-évtizedekre velünk marad ez a világjárvány, és talán arra is fel kellene valahogy készülnünk, hogy földünket, és civilizációnkat újabb és újabb járványok fenyegetik majd.
Tehát most jóval előbbre kell látni, mint azt korábban, néhány hónappal ezelőtt sejtettük.
Mire gondolok? Arra, hogy nagyon sok gazdasági területen, de a kultúrában is például, vagy a kultúra közvetítésében is föl kell készíteni a társadalmat egy újfajta gondolkodásra a munkavégzéssel kapcsolatban. Egyelőre azt látjuk, hogy a home office-jelenség és forma marad, mint a munkavégzésnek és természetesen az új értékek előállításnak a kerete. Vagyis, hosszabb távra is ki kell alakítani és rendezni kell a home office-vel kapcsolatos kérdéseket, olyanokat, amelyekre eddig még nem terjedt ki a figyelmünk. (Előrebocsátva azt a sejtésemet, hogy a munkavégzésnek ez a formája nem időleges, a pandéniához kötött jelenség után is marad, sőt az sem lehetetlen, hogy gyökeresen átalakítja a munka világát, a dolgos hétköznapokat.)
Tehát nyilván át kell gondolni a munkajogi kereteit a home office-nek, amely azért ma egy kicsit misztikus fogalom még munkáltatónak és munkavállalónak egyaránt. Össze kell majd vetni a tapasztalatokat munkaterületenként, iparáganként, és talán a nemzetközi kitekintés is segít a fogalom tisztázásában. Mivel nem vagyok jogász, maradok a kaptafánál a mérnöki világnál.
Nálunk a mérnöki kamarában a munkavégzés teljesen új, és ismeretlen jelenségeként vágtunk bele a home office-ba. Egy év óta vizsgázik az új szisztéma, amely a vészhelyzeti előírásokat követve, az emberi egészség megvédésére jött létre.
A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara a főváros és a megye területén élő és dolgozó mérnökök, alulról építkező hivatásrendi kamarája. A tervező és szakértő mérnökök száma mintegy 10 000, de ugyancsak ide tartoznak a műszaki ellenőrök és a felelős műszaki vezetők is. Ez összességében mintegy 20 000 kollégát jelent, akiknek az adminisztratív ügyeit -- és ami sokkal lényegesebb -- szakmai értékelését is folyamatosan el kell végezni. A Kamara felelőssége – egyebek mellett -- az, hogy az iskolai végzettség és a szakmai gyakorlatot mérlegelve ki milyen szakterületre kaphat felhatalmazást, tanúsítást vagy jogosultságot. Ezek a bizonylatok öt évig érvényesek, s azért, hogy a következő megmérettetés is eredményes legyen, a Kamara feladata a kollegák folyamatos szakmai továbbképzése is. Törvény által felhatalmazott testületként országos feladatokat is ellátunk; például az atomenergiai minősített független szakértők jogosítását, mi végezzük az épület-energetikai tanúsítványok utóellenőrzését, a külföldi diploma-megfelelőség vizsgálatát és nyilvántartását, valamint a határon átnyúló mérnöki szolgáltatás végzésére irányuló kérelmek elbírálását az EU-tagállamok állampolgárai esetében.
A kamarai tevékenység mozgalmas, nagy odafigyelést igénylő mérnöki, szellemi és irodai munka. De ide tartozik a kollégáim által tavaly kidolgozott és azóta is működtetett online továbbképzési rendszerünk, ami rövid idő alatt népszerűvé vált mérnökeink között. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a home office nem varázsszó, hanem átgondolt feladat-meghatározást igénylő folyamatos munka. Munkatársaink hamar hozzáedződve az új helyzethez, az új kihívásokhoz, becsületesen, a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat, a home office-ben is azt a teljesítményt nyújtják, amit a hivatalban, egymás valóságos közelébe, a mérnöktársadalomért, és az országért – ott ahová állította őket az élet.

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2021. március 19-i lapszámában.

EGY PANASZOS HANGRÓL

Az elmúlt hetekben tették közzé a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) Hazai Felújítási Hullám című tanulmányát, amely egy 2020-as reprezentatív lakossági felmérés eredményeit tartalmazza. A mérnökség számára érdekes és fontos tanulságokkal szolgál a munka. Azért is örültem a tanulmánynak, mert régi vesszőparipám, hogy az épület- és lakásfelújítások minden formája, de kiváltképp az energetikai felújítások döntő fontosságúak a lakhatási feltételek javításában, és nemzetgazdasági hozadékuk sem elhanyagolható, hiszen a föl nem használt energia a rezsicsökkentés és az energia-megtakarítás legjobb módja. Ugyanakkor a lakhatás megfelelő mennyiségű és minőségű biztosítása össztársadalmi érdek.
Kamaránk tagjai, a mérnökök üdvözlik azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek az épületfelújításokat kívánják pénzeszközökkel is ösztönözni
Számos tanulmány alátámasztja, hogy az épületállomány nagyszabású felújítása révén a magyar gazdaság is olyan gazdasági és társadalmi, energetikai és nem-energetikai előnyökre számíthat, amelyek meghaladják a beruházásokkal járó költségeket.
Az alábbiakban ehhez a témához mérnöki szempontból fűznék néhány gondolatot.
A felmérés is alátámasztja azt a tapasztalati valóságot, amit mi a mérnökkamarában látunk nap mint nap: az épület- és lakásfelújítások többsége ad hoc-jelleggel történik, voltaképp lyukak betömése, befoltozása folyik, egy-egy hibás készülék javítása, modernebbre-korszerűbbre való cseréje, egy vízvezeték-hálózat toldása-foldása, egy-egy ablakkeret, bejárati ajtó hőszigetelése – olykor házilagos, szakértelmet nélkülöző kivitelezésben. Pedig ezek a „megoldások” csak emésztik a pénzt, hatékony, megnyugtató megoldást semmiképpen nem jelentenek.
Mi szolgálná igazából a felújítások hatékonyságát? A kérdés korántsem „költői”, mert a magyar mérnöktársadalomnak és a vele dolgozó szakembergárdának erre adekvát válasza van. És itt válaszolnék arra a panaszos hangra, mit abból vélek kiolvasni, hogy a felmérésből kiderült, hogy 200 ezerrel többen kezdenének energetikai felújításba, ha könnyen elérhető lenne a szakértői támogatás.
Nos, a komplex felújításokhoz, még a legösszetettebb műszaki megoldásokkal operálókhoz is megvan a szakértői kapacitás, és a kivitelezéshez a kipróbált szakmai támogatás. Vagyis minden rendelkezésre áll az energetikai felújítások magas szinten történő végrehajtásához. Van hozzá ész, erő, akarat is – de, az akarat a megrendelő oldaláról is szükséges, hiszen az ország polgárainak jelentős hányada még nem gondolkodik energiatudatosan.
Korábban ingatlanpiaci szakemberek cikkben számoltak be arról, hogy az adásvételeknél kötelező energetikai tanúsítványokra a vásárlók ügyet sem vetnek, azokat mintegy szükséges rossznak tekintik: „a döntésben vagy a vételár kialakításában nem játszik szerepet” – állapították meg, majd végkövetkeztetésként azt a tanulságot vonják le, hogy az energiatudatosság nem szempont az ingatlan ügyleteknél.  
Mi is azt tapasztaljuk, hogy az energiatudatosság csekély lángon pislákol ma még, mert a magyar lakosság még nem kellően motivált az energia ésszerű felhasználásában: nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak.
Ez pedig óriási pazarlás. Minden szempontból fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók törekedjenek az energia-megtakarításra.
Jelenleg Magyarországon az összes energiafogyasztás negyven százaléka épületeinkben történik, ezek kétharmada a fűtés és a hűtés számlájára írható.
Az energiatudatosság kérdése döntő tényező a mai világban, mely szorosan kapcsolódik a fenntarthatósághoz: a fenntartható fejlődés, a városfejlesztés alapvető feltétele az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen az épületek energiahatékonyságának javítása. Ebben szerepe van az épület-energetikai tanúsítások meglétének, minőségének, különösen azért, mert óriási mennyiségről van szó. Az energetikai-tanúsítás egy komplex módon elvégzett méréssorozat, amelyet jogszabályok által meghatározott módon végeznek el. A tanúsítások eredménye növeli a lakosság energiatudatos gondolkodását, befolyásolja az ingatlan piaci értékét, vagy például bérbeadás esetén a bérleti díjat.
Magyarországon évente több százezer lakás energetikai-tanúsítása készül el.  Ezek célja, hogy emelkedjen az energiahatékonyság szintje, ehhez pedig az kell, hogy az energetikai fejlesztések optimális mértéket érjenek el.  Az energetikai tanúsítványok azért is fontosak, mert feketén-fehéren megmutatják egy ingatlan, lakás, épület energetikai szempontból fölmért állapotát. Ebből az állapotfelmérésből lehet aztán elindulni, hogy a megfelelő megoldást kidolgozzák a szakemberek.
Aki meghallja az idők szavát, annak rendelkezésére áll a megfelelő szakembergárda.
Vitatnám tehát, hogy vadászni kellene a hazai szakemberekre. Tessék fölkeresni a mérnöki kamarákat, ahol szakszerű tanácsokkal látjuk el az érdeklődőket.
Mi mérnökök készen állunk.

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2021. április 26-i lapszámában.

AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG A REZSICSÖKKENTÉS ALFÁJA ÉS ÓMEGÁJA

Az elmúlt napokban Győrött, az Audi Hungária Zrt. logisztikai központjában átadták Európa legnagyobb tetőn kialakított napelemparkját. Ebből az alkalomból Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kifejtette, hogy az ország gyarapodásának fő eszköze a gazdaság, a versenyképesség és a környezetvédelem egysége és hozzátette, hogy az energiahatékonyság a versenyképesség egyik legfontosabb eleme: „ragaszkodunk ahhoz, hogy Európában a magyar emberek és a magyar ipar fizessék a legalacsonyabb rezsiköltségeket”.
Nemes célkitűzés és a fejlődésünk egyik forrása ennek elérése lehet. Ehhez, az energiahatékonyság és a versenyképesség kérdéséhez szeretnék néhány gondolatot fűzni mérnökszemmel.
Az energiahatékonyság, amely mindenekelőtt a rendelkezésre álló energiaforrások ésszerű és takarékos felhasználását jelenti, a rezsicsökkentés alfája és ómegája. Az energiahatékonyság a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen egyebek mellett az épületek energiahatékonyságának javítása. Az Európai Unióban és így hazánkban is egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra. Mert az ország gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése és felújítása terén javítható.
A mérnöktársadalom hosszú évek óta ezen az állásponton van. Könnyen belátható példaként említhetem a szélsőséges időjárás következtében létrejött energia-csúcsfelhasználás problémáját, amit a nyári hőséghullámok is jelentettek az elmúlt években. A tapasztalataink azt mutatják, hogy komoly, minden részletre kiterjedő felvilágosító kampányra lenne szükség ahhoz, hogy a lakosság megértse, alapvető érdeke fűződik az energia ésszerű felhasználásához: gondoljuk csak el, mekkora terhet ró a közösségre és az egyénre az a szomorú tény, hogy nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak.
Fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók törekedjenek a céltudatos energiafelhasználásra. Ismételten elmondom, hogy a fel nem használt energia a legjobb energia-megtakarítás, és a rezsicsökkentés új dimenziója, az energiahatékonyság a rezsicsökkentés kiinduló- és végpontja.
Most egy más aspektusból is megközelítem a kérdést: ma már látjuk, hogy XXI. század legjelentősebb stratégiai kihívásai az egészséges élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a fenntartható energiaellátás biztosítása. Az energetikában az elkövetkező időszak a struktúra- és paradigmaváltás korszaka lesz mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az emberiség még napjainkban is az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók tévhitében él, azonban az eddigi fogyasztási szokások nem lesznek a jövőben fenntarthatók. A saját jövőnk és a következő nemzedékek szükségleteinek biztosítására, valamint az élhető környezet megőrzéséhez halaszthatatlan a mielőbbi szemléletváltás az energetika terén is. Energiát a természet fölös mennyiségben ad, csak sohasem ott, sohasem akkor, és sohasem olyan formában, mint amire szükségünk lenne.
Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a Nemzeti Energiastratégia fő üzenetét, akkor célunk a függetlenedés az energiafüggőségtől. A cél eléréséhez javasolt eszközök: az energiatakarékosság, a megújuló energia felhasználása a lehető legmagasabb arányban, a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, valamint az európai energetikai infrastruktúrához való kapcsolódás, de oly módon, hogy hatékonyan tudjuk nemzeti érdekekeinket is érvényesíteni.
A globális környezeti problémák közül a környezetszennyezés, különösen a légszennyezés az, ami leginkább látványos, ami mindenki által tapasztalt. Az elsődleges légszennyezők az ipari tevékenységek és a gépjárművek kipufogógázai, valamint a rossz hatásfokú fűtőanyagok. A magas CO2-kibocsátás, az üvegházhatású gázok, a szállópor-koncentráció és az égéstermékek mindannyiunk tüdejét veszélyeztetik, de különösen a nagyvárosokban élőkét.
Nekünk, mérnököknek néhány területen nagyobb felelősségünk van a társadalom többi tagjainál. Különösen ilyen terület az innováció, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, az energiagazdálkodás, a közlekedés és a digitális gazdaság elősegítése. Ne feledjük, hogy a jelen innovációja a jövő innovációjának alapja, és a jövőbeni innováció a jövő fenntartható gazdasági fejlődésének alapja.
Energiahatékonyság, karbonsemlegesség, a tiszta energiaforrások kapacitásának növelése – az ország így válhat a fenntartható fejlődés és klímaváltozás elleni küzdelem fontos pontjává a világban.

Kassai Ferenc

Megjelent a Magyar Nemzet 2020. október 29-i lapszámában.

A JÁRHATÓ ÚTRÓL

A napokban – ha szabad így fogalmaznom, mérnökszemmel –, fontos hírre lettem figyelmes a sajtóban. György Lászlótól, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárától idéztek, aki a következőt mondta: „A koronavírus-járvány igazolta a 2010 óta követett kormányzati megközelítést, amely szerint, amit csak lehet, érdemes itthon gyártani, hiszen ezzel az önellátási képességek megerősítése mellett a hazai munkahelyeket és a magyar családok megélhetését támogatjuk”. Örömmel olvastam a kormány magas rangú képviselőjének az álláspontját. Ezt, mi a mérnöki kamarában, teljes mértékben osztjuk, és többször is hangot adtunk annak a véleményünknek, hogy a magyar mérnöki szürkeállomány kiaknázása, a magyar mérnöki tehetség itthon történő kamatoztatása a patrióta gazdaságpolitika számára – az ország számára – a legjobb és leggyümölcsözőbb befektetés.

Erről szeretnék az alábbiakban szólni.
Először is: van egy biztos műszaki-mérnöki örökségünk, amely legalább két évszázad óta megmutatja ország és világ előtt a magyar mérnöki tudást az építészettől a gyógyszergyártásig számtalan területet felölve; ezeket fölsorolni is nehezen lenne most. Van hosszú ideje magas színvonalon, a mindenkori követelményeknek megfelelően működő mérnökképzés Magyarországon, amely a kisebb-nagyobb hullámvölgyek, átszervezések mellett is értékteremtő, értékőrző mérnök-generációkat nevelt föl; ők a derékhad, akikre mindig számítani lehet, és akik közmegbecsülést szerezve munkálkodnak a mindennapokban. A mérnöki szakmák képviselőit a munka iránti alázat jellemzi, saját tudásuk megbecsülése, a megújuló-átalakuló igényekhez való alkalmazkodás. Van egy erőteljes mérnöki gondolkodásmód, amely képes azonnal reagálni a hétköznapi eseményekre, például ahogy ez történt, emlékezhetünk rá a vörösiszap-katasztrófa idején, vagy közelebbről a vírusjárvány nehéz, kezdeti időszakában. Ez utóbbiban mutatkozott meg a mérnöki gondolkodásmódnak az alkotó szellemet tartalmazó eleme, amely az innovációban és együttműködésben öltött testet: az orvosi műszergyártásban, például a lélegeztető-gépek megalkotásában. Ezek a tartóelemek mind hasznosulnak a patrióta gazdaságban – ez a mérnöki tudás fizetődik ki, amikor munkahelyteremtésről, önellátási képességről beszélünk, vagyis egy kiszámítható és megbízható patrióta gazdaság létét tartjuk a szemünk előtt.
Azt a gondolatot tehát, hogy amit csak lehet, gyártsunk itthon, használjuk hozzá a magunk tudását, alkotóerejét, régóta szorgalmazza a mérnöktársadalom. Meggyőződésem, hogy ez helyes, járható út. És mi mérnökök ebben a vonatkozásban is tesszük a dolgunkat – szenvedéllyel és elhivatottsággal, mert a mérnöki munkának állandó jelenléte van a gazdaságban; és örömmel vesszük azt is, hogy ehhez a kormányzat megfelelő klímát, támogatási rendszert, ösztönzést kínál, amellyel reményeim szerint mind többen fognak élni.
Ma a legtöbbször hangoztatott fogalom az innováció, mondhatjuk „divatos”, mindenhonnan ez köszön vissza. A legtöbb esetben joggal használható ez a fogalom, gondoljunk csak arra, hogy a koronavírus-járvány idején a mérnöki innováció, a kutatás-fejlesztés milyen nagy értékhányaddal járult hozzá a gyógyításhoz, a járvány megfékezéséhez. A mérnöki alkotókészség is leginkább az újban, a jobbításban találja meg értelmét – ezt régóta hangsúlyozza a mérnöki kamara. Viszont tisztában vagyunk azzal is, hogy nem versenyezhetünk a világ tudományos és gazdasági nagyhatalmaival, anyagi forrásaink hozzájuk mérten csekélyek Nincs illúziónk ebben a vonatkozásban, de többletértéket jelenthet a patrióta gazdaságunk számára a magyar mérnöki tudás, kreativitás a mérnöki helytállás minősége, milyensége. Ezt kell megtanulni az egyetemeken, ezt kell megtanítani a felsőoktatásban, mert így annak hatékonyságával bátran nagy értékhányaddal járulhatunk az ipar termelékenységéhez – ezzel versenyképessé válunk a világban, és mindazzal, amit létrehozunk, a magyar gazdaság gyarapodik majd.
Ezt tartjuk járható útnak! Valóban: amit csak lehet, gyártsunk itthon, tartsuk meg és aknázzuk ki a magunk számára a mi alkotóerőnkben meglévő lehetőséget!

Megjelent a Világgazdaság 2020. augusztus 25-i lapszámában.