BPMK

Az oktatás nemzeti sorskérdés

(Megjelent a Magyar Nemzetben 2014. május 7-én Az oktatás mindig kulcskérdés címen)

Az oktatás egésze, és az oktatási piramis csúcsán elhelyezkedő felsőoktatás, egyetemi képzés minősége nemzeti sorskérdéssé vált – én legalábbis így értelmezem az elmúlt hónapok történéseit azok után, hogy egy PISA-felmérés  szomorú tapasztalatai nyilvánosságra kerültek.   Idézem a felmérés hazánkra vonatkozó tömör lényegét: „Folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben romlik a magyar diákok teljesítménye a 2000 óta háromévente elvégzett PISA-felméréseken. A diákok 2000-hez képest 17 hellyel estek vissza matematikából, 16 hellyel természettudományokból, 6 hellyel olvasásból 2012-ben. Csak az utolsó két (2009-es és 2012-es) felmérés között 10-10 helyet rontottak matekból és természettudományokból, olvasásból pedig 4-et.” A PISA a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja. A nemzetközi tanulói teljesítménymérés azt a célt  is szolgálja, hogy  a nemzetek érzékeljék egy-egy nemzedékük, hol áll a tudás kapujánál. Ezeket a vizsgálatok azért folynak rendszeres időközönként, hogy „a részletes adatok alapján minden ország meg tudja határozni, milyen fejlesztő beavatkozásokra van szüksége ahhoz, hogy az eredményeit javíthassa”. Hosszú adatsorok és nagy statisztikai adatbázisok segítségével a szükséges anyagi ráfordítások az oktatás színvonalának emeléséhez meghatározhatók és elemezni lehet az oktatásra fordított anyagi eszközök, és a gazdaság fejlődésének összefüggéseit.

Magyarország nem szerepelt jól ebben a vizsgálatban, és a felmérés tapasztalatait figyelembe véve a kormányzat is változásokat akar az oktatásban. Egy átfogó intézkedés-sorozatot, mi, mérnökök is támogatni fogunk, várjuk a közoktatás további reformját, és üdvözöljük a pedagógusi életpálya megalapozása iránti  állami eltökéltséget.

Ez a törekvés azért is lényeges, mert a számolási készség, a matematikai és digitális kompetenciák, valamint a természettudományok megértése nélkülözhetetlen a tudásalapú társadalomban való teljes értékű részvételhez, és a modern gazdaságok versenyképességéhez. Nem kielégítő a természettudományos oktatás hatékonysága. Az EU legtöbb tagállamában és nálunk is negatívak a tendenciák. Az unió magas szaktudást igénylő iparvállalatai is kongatják a vészharangot attól félve, hogy néhány éven belül súlyos munkaerőhiánnyal kell szembenézniük.

Tudjuk, hogy nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki az oktatás és a felsőoktatás tartalmi átalakításába fog. De a késlekedés bűn, és további leszakadással fenyeget a fejlett világtól. Ez pedig világraszóló műszaki-intellektuális hagyományaink miatt sem megengedhető luxus volna!

Mi, a magyar mérnöktársadalom képviselői mit tudunk hozzátenni ehhez? Sem Magyarország, sem a világ egyetlen országa nem létezik saját műszaki értelmiségének szerepvállalása nélkül. A hazai műszaki világ az elmúlt időszakban is számtalan jelét adta elhivatottságának. Az ország gazdaságának fellendítéséhez a legfőbb adottságok egyike, a mérnöki szürkeállomány ma még rendelkezésre áll. A jövő érdekében azonban a műszaki felsőoktatás mennyiségi és minőségi kívánalmainak újragondolását tartom elengedhetetlennek. Mérnökként tudom: hogy a mérnöki- és műszaki tudományok az alaptudományokkal – matematika, fizika, kémia – együtt képesek csak az elvárt innovációra.  Márpedig, ahogy a PISA-jelentés kimondja: „minden elemzés azt mutatta, hogy a fejlődés legfőbb motorja a tudás, a kreativitás, az innovációs képesség” Itt jegyzem meg, a Rubik-kocka feltalálásának évfordulója kapcsán is, hogy a számítástechnika alkalmazása az oktatásban nem cél, hanem eszköz nem helyettesíti a rendszerben való gondolkodást és az összefüggések felismerését.

Jelenleg az oktatási rendszerünk hierarchiájában kedvezőtlen az a jelenség, hogy a különböző szintű képzéseknél -- ahhoz, hogy legyen megfelelő alap a továbbépítkezésre --, már az alacsonyabb szint hiányosságait is pótolni kell Ez a sajnálatos helyzet megfigyelhető a szakképzés területén is, ahol az általános iskolai képzés hiányosságainak pótlása időt rabol, és akadályozza a duális rendszerű szakképzés minőségi fejlődését.

Ez vonatkozik a középfokú képzésre is. Valamikor az érettségi vízválasztó volt, és minőségi garanciát jelentett a felsőfokú képzéshez. Ma azt látjuk, pótmegoldásokhoz folyamodunk a kétszintű érettségivel, így az óhatatlanul az érettségi devalválódásához vezetett.

A kreatív mérnökképzésben két hátráltató tényező jelenlétét látjuk: az egyik a Bolognai Folyamat átgondolatlan és mechanikus bevezetése a kétlépcsős oktatásra, továbbá az úgynevezett duális képzés módszerének automatikus átvezetése és alkalmazása a mérnökképzésben. Egyik sem szerencsés.

A felsőoktatás szilárd alapokra csak akkor épülhet, ha az általános iskolai és a középiskolai oktatás minősége látványosan javul, hiszen a vészcsengőt ismételten megnyomta a föntebb idézett PISA-felmérés!

A magas szintű egyetemi képzés az innovatív gondolkodás elengedhetetlen feltétele, előzménye az alkotó mérnöki munkához. Kimagasló műszaki teljesítmények csakis csapatmunka eredményeként jöhetnek létre. A csapatmunka irányítója pedig a teljes folyamatot átlátó, annak hibáit, hiányosságait menet közben is kijavítani képes okleveles mérnök lehet.  A gazdasági, iparági versenyben való hatékony részvétel alapfeltétele a jól képzett innovatív műszaki szakember gárda, amelyik képes a hozzáadott érték előállítására.

Nincs más út, nincs más mód, hogy a versenyben való szereplésünk eredményes lehessen!

A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke

Kapcsolódó cikkek: