Többet ésszel,mint erővel

Jövünk ki a télből, a földnek ezen a féltekéjén azonban még javában tart fűtési szezon, földgázra, olajra van szükségünk, a megújulók mellett is. (Mind többre és többre.) Lesz-e elegendő gáz, hogy befűtsük a lakásainkat, hogy ipari üzemein termelni tudjanak; a közembert ezek a kérdések foglalkoztatják, és hozzátehetjük: aggasztják. Joggal, mert sokszor leírták, mi is elmondtuk, hogy az energiakérdés megoldása, az ember számára biztosított, fölhasználható energia az új évezred kardinális kérdése. Mekkorák a föld erőtartalékai, milyen új módszerekkel lehet a még szunnyadó energiaforrásokat kitermelni, hogyan lehet rávenni az embert, a felhasználót, a fogyasztót, hogy hogy pazarló szokásain változtasson, milyen új módszerek vannak föltölteni az apadó készleteket? Sorjáznak a kérdések, amelyekre választ remél és vár a világ népessége. Ha eddig csupán holmi szakmapolitikai kérdésnek tekintettük az energiával való józan és mértékletes gazdálkodást, most láthatjuk, hogy a probléma jóval túlnő a beszerzés, az ipar keretein. Több olyan összefüggés van, amit nem vagy nehezen tudunk befolyásolni (arra ott vannak a választott politikusok, nagyipari vezetők), de van olyan dolog is, ami rajtunk múlik. Vagyis, többet ésszel, mint erővel!
Mire gondolok?
Nézzünk körül a saját házunk táján. Mire érdemes figyelni? Noha Magyarország gázellátása az államközi kapcsolatok jóvoltából biztonságos, sohasem szabad elfelednünk, hogy hazánk nem bővelkedik energiaforrásokban, vagyis külföldi beszerzésre szorul, ami sok pénzbe kerül. Vagyis a drágán beszerzett energiahordozókkal, mindenekelőtt a földgázzal és a kőolajjal takarékosan kell bánni. Sok eleme van ennek, és itt is érvényesül a többet ésszel, mint erővel bölcsessége: racionalizmusra van szükség, amivel útját állhatjuk mind a gáz, mind az olajpazarlásnak. Ha csak azt vesszük, hogy a modern kazánok a lakásfűtésnél mennyivel hatékonyabbak és költségkímélőbbek a régieknél, az új technológiák mennyivel kevesebb gáz fölhasználásával érnek el optimális eredményt, máris látjuk, hogy van hová előrelépnünk. Itt visszatérnék régi vesszőparipámra az épületenergiai szempontok kérdésére: az épületenergetikai szempontok előtérbe kerülése döntő momentum; noha vannak korszerű eszközök a kezünkben, de a lakosság energiatudatossága tekintetében továbbra is rosszul állunk, mert alacsony mértékű ez a faktor: Ha rosszak, elhasználtak például egy ház nyílászárói, akkor a belső helyiségek helyett a kertet, az udvart, az utcát fűtjük! Ez megengedhetetlen luxus a számunkra. Nem elég modern, energiatakarékos gépeket tervezni, nem elég ezeket precízen gyártani, gondosan fölszerelni és karbantartani, ehhez még az is szükséges, hogy tudatosan éljünk a számunkra adott és elérhető lehetőségekkel. És itt lép be a képbe a sokat hangoztatott fenntartható fejlődés kérdése, és innen válik nem pusztán mérnökszakmai problémává az energiával való okos gazdálkodás. Mert mindenkinek szem lelőtt kellene tartani azt a követelményt, hogy tegyen meg mindent a környezeti elhasználódás ellen. Vagyis az energiahatékonyság növelése komfortosabbá tesz mindent. (A téli hideget, a nyári hőséget.)
Persze, a fenntartható fejlődés varázsfogalma is csak akkor ér valamit, ha tartalommal töltjük meg. (Gondolatokkal, ötletekkel, ökonómiával, racionalizmussal, racionális reakciókkal az élet kihívásaira.) És ez rajtunk is múlik, hogy ne váljon puszta fikcióvá a fogalom, hanem legyen cselekvés.
Szeretnék a megújulókkal kapcsolatosan egy tévhitet eloszlatni, mert energiát a természet fölös mennyiségben ad, csak sohasem ott, sohasem akkor, és sohasem olyan formában, mint amire szükségünk lenne. Az un. megújuló energia-termelés megoldandó kérdése még a tárolás mikéntje; ami nagy kihívás a mérnök-társadalom számára. Ezért is kerül az energiahatékonyság egyre inkább előtérbe.
Mert az energiahatékonyság, amely mindenekelőtt a rendelkezésre álló energiaforrások ésszerű, és takarékos felhasználását jelenti, a rezsicsökkentés alfája és ómegája. Az energiahatékonyság, a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen — egyebek mellett — az épületek energiahatékonyságának javítása. Az Európai Unióban és így hazánkban is egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra. Mert az ország gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése és felújítása terén javítható.
A mérnöktársadalom hosszú évek óta ezen az állásponton van. Könnyen belátható példaként említhetem a szélsőséges időjárás következtében létrejött energia-csúcsfelhasználás problémáját, amit a nyári hőséghullámok is jelentettek az elmúlt években. A tapasztalataink azt mutatják, hogy komoly, minden részletre kiterjedő felvilágosító kampányra lenne szükség ahhoz, hogy a lakosság megértse: alapvető érdeke fűződik az energia ésszerű felhasználásához: gondoljuk csak el, mekkora terhet ró a közösségre és az egyénre az a szomorú tény, hogy nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak.
Befejezésül: fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók törekedjenek a céltudatos energiafelhasználásra. Ismételten elmondom, hogy a fel nem használt energia a legjobb energia-megtakarítás, és a rezsicsökkentés új dimenziója, az energiahatékonyság a rezsicsökkentés kiinduló- és végpontja.
A mérnökség, a magyar mérnöki társadalom saját felelősségnek a tudatában dolgozik. Reflektál az élet kihívásaira, új és új találmányokkal áll elő, azonban szükségképpen szembe találkozik tőle független körülményekkel: vajon X. Y vagy Zé elzárja-e a gázvezetéket, jön-e kőolaj továbbra is a vezetékeken, megfelelő mennyiségű áramot termelnek-e az erőművek, megfelelők-e a biztonsági garanciák? A kérdéssor itt is tovább folytatható. Konfliktusos világban élünk, tegyük meg azt, ami rajtunk múlik: többet ésszel, mint erővel.

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2022. február 28-i lapszámában.