TAKARÉKON

Az évtizedek óta orosz-gázfüggőségben élő nyugati világ vezető politikusai gyakorlatilag lemondtak az orosz gázról. E döntését mindenekelőtt politikai indokok motiválták, hogy így igyekezzenek még nagyobb nyomást gyakorolni Oroszországra, ám kétséges, hogy ezen a módon sikerülhet-e sarokba szorítani Vlagyimir Putyint. Az azonban bizonyos, hogy saját gazdaságaik megszenvedik e döntés következményeit: a legerősebb ország, Németország már spórolásra rendezkedik be: a gáztárolók feltöltése se látszik magától értetődőnek, a gáznélküliséget pedig megszenvedi a gazdaság és – jön a tél, a hűvös évszak — polgári lakosság is.  Mi magyarok egyelőre jó helyzetben vagyunk, és külpolitikánk e tekintetben is cél ért: kimaradni a háborúból és biztosítani az ország teljes, fennakadás nélküli és folyamatos gázellátását. Takarékoskodni azonban nem sohasem árt, és sohasem késő elkezdeni, most és közeljövőben pedig könnyen megeshet, hogy „takarékra” kell állnunk. Ma ugyanis felelőtlenség jóslatokba bocsátkozni, hogy a gázfüggőség kérdése kit hogyan talál meg, és hol áll meg.
Miért írom ezeket a mondatokat? Azért, mert még mindig energia-pazarlóan élünk, pedig magam is számtalanszor fölhívtam mérnöktársain nevében a figyelmet az energia-tudatosság és energiatakarékosság fontosságára, sajnos, egyelőre még nem elégséges és kézzelfogható eredménnyel – noha kétségkívül történt előrelépés az energiafelhasználásunkban. Ma is helyénvalónak tartom, hogy az energiatudatosság a legjobb rezsicsökkentés, ám most mindennél meggyőzőbb kényszerítő okot jelent a háborús fejlemények következtében kialakult gázhelyzet: egyfelől, hogy a gáz drágább lehet, jobban megterhelheti az állami, ipari és családi költségvetést, mint bármikor korábban, másfelől kérdés, hogy mennyi gáz áll majd a rendelkezésünkre. Nem a vészharangot kongatom, hiszen minden újság- és internetolvasó, tévénéző tudhatja, ez ma az európai életünk közvetlen valóságává vált. Pestiesen szólva: gáz van! Amiből az is következhet, hogy kérdésessé válhat, lesz-e elegendő gáz jövőre, vagy a következő évekre? És mi történne, ha hirtelenjében gáz-szűkében lennénk? (Ez a gondolat már fölvetődött Németországban például, és az, hogy európai gazdasági hajtómotorjának vezetőiben, kontinentális cégek első embereiben fölmerült, önmagában is figyelmeztető, mi több: baljós jel. Tudvalevő, hogy a német és a magyar gazdaság szoros kölcsönhatásban áll, és a német fejlemények kihatnak a mi nemzetgazdaságunkra.)
De a háború nem csitul a szomszédunkban, sőt egyre intenzívebbé válik. Ennek egyik legsúlyosabb következménye, hogy az energiahiány és az éhínség réme fenyegeti a világot, benne Európát is.
Az energiaválságot akkor tudjuk hazánkban legyűrni, ha tartjuk magunkat a Nemzeti Energia Stratégiában megfogalmazottokhoz.  Ahhoz, hogy Európában a magyarok fizessék a legalacsonabb rezsit, igenis az energiahatékonyságot kell a fókuszba helyeznünk. Még akkor is, ha Magyarországon az energiaellátás „biztos lábakon áll”. Jobb előre felkészülni, mint a bajt megtapasztalni.
Manapság sokat halljuk az energiahatékonyság kifejezést. De mit is jelent ez a gyakorlatban, mivel érhető mindez el?
Az energiahatékonyság elérhető az energiatakarékossággal, a megújuló energiák lehető legnagyobb arányban történő felhasználásával és nem utolsó sorban a biztonságos atomenergiával, és az erre épülő közlekedési elektrifikációval. Magyarán az energiahatékonyság a széles körben megtermelt, többféle energia minél észszerűbb felhasználását jelenti.
Nehéz idők jönnek, mondta Orbán Viktor miniszterelnök; intését komolyan kell venni, mert arra figyelmeztet, hogy óvatosan kell gazdálkodni az erőtartalékainkkal. Az ország biztonságos energiaellátást szavatolja a kormány, ám mindenkinek, minden szereplőnek a maga területén takarékosan kell bánni az energiával, mindenekelőtt a gázfelhasználással. Ehhez erőteljes közösségi felvilágosítómunkára van (és még inkább volna) szükség, hogy a takarékosság a fogyasztás vezérelvévé váljon. Mert hajlamosan vagyunk egy viszonylagos biztonság tudatában „elengedni magunkat”. Ne feledjük azonban, hogy mind komolyabb kétségek vannak európai szinten is a gázellátással kapcsolatban, ahol már nemcsak az a kérdés, hogy mennyibe kerül a gáz, hanem hogy lesz-e egyáltalán. Erre figyelmeztetett a napokban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is.
„Gáz van”, de Magyarországon van és remélhetőleg lesz is elegendő mennyiségű gáz, amely nélkül nem létezhet iparunk, gazdaságunk, és egyéni életünk mindennapjait sem lehet nélküle elképzelnünk, miközben közvetlen közelünkben háborús fegyverek dörögnek, oltanak ki ártatlan életeket, tesznek földönfutóvá milliókat!
Bár lenne béke már! A béke a legjobb gyógyír a mostani gondjaink, és az energiagondok megoldására is!

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2022. június 29-i lapszámában.