BPMK

A mérnök tegnap, ma, holnap

Két évtizede alakult meg a hazai mérnökség legerősebb, 30 ezer fős szakmai önkormányzata, a Magyar Mérnöki Kamara. A hivatásrendi köztestület létrejöttének 20. évfordulóján, január 27-én ünnepi ülést rendezett a kamara egykori alapítási helyszínén, a BME Dísztermében, amelyen részt vett és előadást tartott Áder János köztársasági elnök.

Az ünnepi rendezvényen a meghívott társszervezetek, tudományos egyesületek képviselői, kamarai- és mérnöki cégvezetők, illetve fiatal mérnököket tömörítő szervezetek delegáltjai mellett jelen volt Crtomir Remec, a Mérnöki Kamarák Európai Szövetsége (ECEC) elnöke, Klaus Thürriedl, az Osztrák Mérnökök és Építészek Kamarájának alelnöke, Vladimir Benko, a Szlovák Építőmérnöki Kamara elnöke, Markus Hennecke, a Bajor Építőmérnöki Kamara elnökségi tagja, Daniel Sander, a Baden-Württembergi Mérnöki Kamara ügyvezetője, Barry Tuckwood, az Institution of Civil Engineers képviselője, Ksenija Skrilec, Szlovénia magyarországi nagykövete, valamint Kristina Stelzer, a német nagykövetség gazdasági attaséja.

Kamarai mérföldkövek
Köszöntőjében Barsiné Pataky Etelka, az MMK elnöke leszögezte: 1989. március 9-én az Uvaterv Vigadó téri székházában úgy döntöttünk, kézbe vesszük dolgainkat. Ebben is élen jártunk mi mérnökök, hiszen az Ellenzéki Kerekasztal csak hetekkel később, március 22-én alakult meg. Sokan felteszik a kérdést: a kamarai forma nosztalgia? Akkor, amikor a rendszerváltás hajnalán összeültünk, a leghatározottabb biztosítékot akartunk arra, hogy nem fojtják meg szerveződésünket. Akkor úgy döntöttünk, tevékenységünkhöz a köztestületi forma felel meg a legjobban. Önerőből indultunk. Lényegében támogatás nélkül építettük fel a tervező és szakértő mérnökök szakmai önkormányzatát. Sok intézmény és szervezet nem állta ki az idők próbáját. Mi igen. A korral ugyan változtunk és fejlődtünk, de soha nem hátráltunk meg. Mára szakmai önkormányzatunk – együttműködve a tudományos egyesületekkel és társszervezetekkel – a műszaki értelmiség bázisa. Az MMK elnöke az elmúlt húsz év három fontos mérföldkövét emelte ki: az első és legfontosabb, ami meghatározta a kamara sorsát, hogy a hivatalelvű szabályozás helyett kivívtuk az alulról építkező önkormányzatot, amelyben kettős – területi és szakmai-tagozati – kötődése van a mérnöknek. A második mérföldkő az volt, hogy amikor kivívtuk önigazgatásunkat, megszerveztük az állam által átadott közfeladatokat a mérnöki közösségért, a harmadik pedig, amikor úgy döntöttünk, a kamara legyen több, mint egy hivatal. Ma visszatekintünk és egyszersmind előre is tekintünk. Mérnökök vagyunk, és itt az alma materben arra tanítottak bennünket, hogy becsüljük meg a múltat, viseljük a folyamatosságot és nézzünk a jövőbe – húzta alá Barsiné Pataky Etelka.
Dr. Hajtó Ödön alapító elnök rövid visszaemlékezésében felidézte a kamara megalapításának kezdeti lépéseit. Mint emlékeztetett, 28 évvel ezelőtt nemcsak egy érdekvédelmi szervezetet kellett létrehozni, hanem egy teljesen új szerkezetre is szükség volt, s ebben az új struktúrában kellett magunkat újrapozícionálni. Kezdettől fogva köztestületben gondoltunk, amely részt vesz a hazai közéletben, közigazgatásban, a közjog alkotásban. Az egyesületi időszakban megszerveztük a kamara infrastruktúráját és megteremtettük azt a hálózatát – megyei szervezeteit és szakmai tagozatait –, amely ma is működik. Hajtó Ödön emlékeztette az ünnepi ülés résztvevőit arra is, hogy a szervezet miként építette ki nemzetközi kapcsolatait, illetve hét esztendő alatt milyen út vezetett a szakmai kamarákról szóló törvény 1996-os parlamenti elfogadásához.


Érdek- és értékközösség
A Magyar Mérnöki Kamara megalakulásának 20. évfordulójára, az elmúlt évtizedek törekvéseinek és eredményeinek méltó dokumentálására exkluzív jubileumi kötetet jelentetett meg. A kamara saját kiadásában készült, mintegy 400 oldalas könyv első része összegzi a szakmai köztestület és elődszervezeteinek történetét, feladatait, külkapcsolati aktivitását és szolgáltatásait, a kiadvány második része pedig a legfontosabb mérnöki szakterületeken – vízgazdálkodás, energetika, épületgépészet, közlekedés, gáz- és olajipar, statika – foglalja össze az elmúlt két évtized műszaki-technológiai változásait, fejlődését, kihívásait, valamint az ágazati szakpolitikák változását és az azokra adott speciális mérnöki válaszokat. Végül a könyv harmadik, riportokat tartalmazó fejezete 24 hazai mérnökdinasztiát mutat be, olyan családokat, melyekben generációkon át öröklődik, apáról fiúra száll a mérnöki szakmagyakorlás és a cégvezetés. A jubileumi könyvben összegzett kamarai történetekről folytatott rövid pódiumbeszélgetést az ünnepi rendezvény második felvonásában Hajtó Ödön, Barsiné Pataky Etelka, Kovács István, Dalmy Dénes, Molnár László, Cservenyák Gábor és Szilvágyi László.
Nem vagyunk szakszervezet, érdek- és értékközösség vagyunk. Minket a munkánk minősít, nem a rang vagy a pozíció. Tagjaink tudására alapozunk, ez adja az erőnket – harmincezer mérnök tudása – jelentette ki az MMK elnök-asszonya. Az új építészeti, mérnöki tervezési és szolgáltatási rendszer kultúra- és paradigmaváltást jelent a mérnöki munkában, de egyszersmind felzárkózást is az európai gyakorlathoz. Az ÉMTSZR azzal, hogy bevonja a mérnököt a létesítmény megvalósulási folyamatába, lehetőséget biztosít arra, hogy az építtető érdekeit képviselő tervező ne csupán megtervezze az adott létesítményt, hanem a megbízó jóváhagyásával, a kivitelező beárazott ajánlatának véleményezésével, majd a kivitelezés során tervezői felügyelettel tudjon felelőséget vállalni az elkészülő épületért – magyarázta a pódiumbeszélgetésen Kovács István. Az MMK alelnöke hozzátette: kormányhatározat alapján felhatalmazásunk van arra, hogy az ÉMTSZR-re alapozva kidolgozzuk az uniós forrásokból megvalósuló építési beruházások módszertanát. Az érintett szakmai szervezetekkel együttműködve ugyanakkor elkezdődött egy olyan közös munka is, amely a teljes beruházási folyamatot tekinti át. Az így elkészülő beruházási kódex-szel lesz igazán teljes Magyarországon az építési beruházások szabályozása. A tervezőmérnökök termelékenységben már utolérték európai versenytársaik átlagát, az ÉMTSZR-hez kapcsolódóan hamarosan elkészülő mérnöki ajánlott díjszámítás piaci alkalmazásával pedig honoráriumainkkal is szeretnénk felzárkózni hozzájuk – vélekedett Kovács István.
A 2010-től kötelező Eurocode szabványok hazai gyakorlati átültetésével kapcsolatos példaértékű tagozati munkát foglalta össze Dalmy Dénes, a Tartószerkezeti Tagozat korábbi elnöke, majd Molnár László közlekedésmérnök adott áttekintést a mérnökség és a politika kapcsolatáról. Mind mondta, a szakmának létezik egy rendszerszinten nehezen összeegyeztethető konfliktusa a napi valósággal: az időtényező. A mai, a távlatosságot nehezen toleráló világunkban az ágazati koncepciók évtizedekre készülnek, a közlekedési nagyberuházások tudatos, legószerűen építkező fejlesztési gyakorlatot igényelnének Magyarországon is, ám a döntéshozatal mindössze négyéves ciklusokban méri az időt, a politika pedig – a népszerűségre törekvés miatt – szigetszerű akciókat hajt végre. További probléma a gondolkodás, a kooperativitás és az ehhez szükséges intézményrendszer hiánya. A mérnöki kamara próbál ez ügyben tenni, hiszen hatalmas a felelőssége e konfliktusok feloldásában – hangsúlyozta a Közlekedési Tagozat egykori vezetője.
„Itt a Műegyetem Dísztermében most négyszázan lehetünk, és óránként leadunk 50 kW hőenergiát csupán azzal, hogy ülünk és beszélünk. A világítás és a technikai berendezések működésével együtt olyan hőterhelés és 2-3 ezer ppm CO2-terhelés van jelenleg a helyiségben, amit már kezelni kellene, például 10 ezer köbméter friss levegő beengedésével – adott ízelítőt az épületgépészeti szakág egyik vetületéről Cservenyák Gábor, a szakmai tagozat elnökségi tagja. Szilvágyi László, a Geotechnikai Tagozat elnöke arról beszélt, hogyan lehetett felépíteni egy sikeres mérnökcéget az összeomló nagyvállalati rendszer romjain. A kérdésre, hogy vajon mi a siker receptje a tagozati elnök azt felelte: „A lehetőség megragadása és a kitartó, minőségi mérnöki munka tisztelete.”

Globális kihívások és mérnöki válaszok
A 21. század kihívásai újfajta mérnöki gondolkodást, megoldásokat igényelnek, ezért a szakma képviselői részéről innovatív, rendszerszemléletű gondolkodásra, a nagy elődökhöz hasonló elkötelezettségre van szükség – húzta alá előadásában a köztársasági elnök. Áder János kiemelte: a magyar mérnökök teljesítménye a kiegyezés utáni aranykorban rendszerteremtő volt. A mérnökök különböző tudományterületek eredményeit integráló, innovatív gondolkodásra voltak képesek, aminek révén a magyar gazdaságot új fejlődési pályára állították, így nem túlzás azt állítani, hogy a 19. század végére, a 20. század elejére a magyar gép- és villamos ipar világszínvonalat jelentett – fűzte hozzá. Áder János kiemelte, szükség van a mérnöki tudományra a jelenlegi legnagyobb társadalmi problémák – a népességrobbanás, a klímaváltozás és a vízválság következményeinek – kezeléséhez, illetve megoldásához.
Az első világháborút követően mintegy kétmilliárd ember élt a Földön, ma 7,3-7,4 milliárd, és 2050-ig ez a szám további 900 millióval nő. A drámai mértékű növekedéshez ráadásul egy hihetetlen gyors ütemű urbanizációs folyamat is párosul. Tíznaponta egy Budapest nagyságú településsel gyarapszik a világ városlakóinak száma. Az ötmillió fő feletti városok száma 1950-ben még csupán nyolc volt, hatvanöt évvel később, 2015-ben már olyan mega- és gigapoliszokat is jócskán találunk, ahol 15-20-25 millió ember él, s ez a tendencia folytatódik. Ma a világ népességének 52 százaléka él városokban, 2050-re a Föld lakosságának háromnegyede városlakó lesz, ennek minden járulékos következményével – víz- és energiaellátási problémáival, közlekedésszervezési, infrastruktúra- és lakásépítési kihívásaival – együtt. Itt is igaz az az Einstein-i mondás: problémáinkat nem tudjuk ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, mint amivel létrehoztuk őket. Egészen új megoldásokra, újszerű szemléletre lesz szükség. A kihívás mértékét mutatja, hogy India lakossága 1950-ben nem érte el a 400 milliót, 2050-re ez több mint megnégyszereződik. Nigéria mindössze 32 milliós ország volt a múlt század derekán, száz év múlva a 400 milliót is meg fogja haladni az ott élők száma. Etiópia lakossága 1950-ben 20 millió volt. Ha a népességnövekedés a mostani ütemben folytatódik, 2050-re 180 millió lesz Etiópia népessége, Jemen és Szíria lakossága pedig az előrejelzések szerint 2050-ig megtízszereződik. Nem nehéz belátni, hogy a népességkoncentráció milyen súlyos ellátási problémákkal fenyeget – figyelmeztetett az államfő.
A növekvő népesség növekvő fogyasztást jelent, ami növekvő szennyezéssel párosul. Áder János a klímaváltozásról szólva bemutatta, hogy a széndioxid-kibocsátás mértékének növekedése milyen súlyos következménnyekkel jár a földfelszíni- és vízhőmérséklet emelkedésére. 2015 nyarán fordult elő Magyarországon először, hogy egyetlen esztendőben öt hőségriadót kellett elrendelni. A klímakatasztrófa elkerülése érdekében az egyik célkitűzés az áramtermelés karbon-intenzitásának csökkentése. A Nemzetközi Energiaügynökség vezető közgazdásza – emlékeztetett Áder János –, Varró László felhívta a figyelmet arra, ha komolynak gondoljuk saját célkitűzésünket, miszerint a földfelszíni hőmérsékletet nem lehet további 2 fokkal növelni, akkor atomerőművek működtetésére továbbra is szükség lesz. Nem lehet ugyanis annyi fosszilis erőművet bezárni és nem lehet annyi nap- és szélerőművet megépíteni és termelésbe állítani, ami ki tudná váltani az energiatermelésben alaperőművekként funkcionáló nukleáris létesítményeket. A második cél, hogy tartsuk meg a gazdasági növekedést, hiszen ennek előnyeiről sem akarunk lemondani. Közgazdasági és társadalompolitikai értelemben sem irreális az a felvetés, hogy úgy növekedjen a GDP, hogy közben csökken az energiafogyasztás és az üvegházhatású gázkibocsátás. Magyarország azon 21 ország közé tartozik a világon, ahol ez évek óta igaz – állapította meg a köztársasági elnök.
A vízválságról szólva, Áder János elmondta: a drámai népességnövekedéshez képest a vízfogyasztás növekedése kétszeres. Ráadásul a világ legnagyobb részén rablógazdálkodást folytatnak és a mezőgazdaság rossz hatékonysággal hasznosítja a felhasznált víz hetven százalékát. 1960-ban az indiai mezőgazdaság öntözési igényei kielégítésére 3 ezer kutat használt, ma már hatmilliót. Nem foglalkoznak a vízutánpótlás kérdésével, egyre mélyebbről kell felhozni a vizet, a természet pedig egyre nehezebben tudja pótolni a vízbázisokat. Vannak olyan országok a Közel-Keleten, ilyen például Jemen és Jordánia, ahol 10-15 éven belül el fog fogyni az ivóvíz. De söprögethetünk saját házunk táján is, hiszen Magyarországon több százezer hektárnyi területen a talajvízszint olyan mértékben csökkent, s olyannyira nem megoldott a vízpótlás, hogy elkezdődött az elsivatagosodás. Lényegében a huszonnegyedik órában vagyunk. Áder János hozzátette: a párizsi klímaegyezmény siker, de további megállapodásokra, politikai egyeztetésekre és a vállalások következetes végrehajtására lenne szükség. A köztársasági elnök ezután arról beszélt, hogy a népességrobbanás és a vízválság társadalmi konfliktusokat gerjesztett világszerte, és ezek ott voltak  az utóbbi évek migrációs hullámait kiváltó tényezők mögött. Az arab tavaszt megelőzte egy aszályos időszak és a búza árának emelkedése, és a szíriai polgárháború kirobbanását is elősegítette egy 900 éve nem tapasztalt vízhiányos  időszak  – mondta, hozzátéve: időzített bomba ketyeg az afrikai Száhel övezetben is, ahol 2000 és 2010 között 100 millióval nőtt a népesség. Az ott élők száma 2050-re akár egymilliárdra is nőhet, miközben a megtermelt élelmiszer mennyisége legjobb esetben is stagnál. Az ENSZ legutóbbi becslése szerint emiatt mintegy 60 millióan indulhatnak útnak onnan – hívta fel a figyelmet az államfő. Áder János leszögezte: rossz úton jár, aki a menekültválságot Európában, és nem a problémák forráshelyén szeretné megoldani. Helyben kell megteremteni az ivóvízhez jutás és az élelmiszertermelés feltételeit. Társadalmi költségben mérve ez még mindig a harmada annak, amennyibe a befogadás és integráció kerülne. Mindehhez hatalmas, akár 100 milliárd dolláros alapok összetoborzása és innovatív mérnöki megoldások kellenek – szögezte le prezentációja végén a köztársasági elnök.

Energia, víz, kollaboratív automatizálás
Az elnöki előadáshoz kapcsolódóan rövid referátumok hangzottak el felkért előadóktól arról, hogy az egyes speciális szakterületeken a mérnökök milyen műszaki, technológiai válaszokat képesek adni a jelen és a közeljövő kihívásaira.
Dr. Zsuga János, az MVM Zrt. termelési és műszaki vezérigazgató-helyettese arról beszélt, hogy a társaságcsoport új stratégiája a „zöld vállalattá” válást célozza. A közeljövőről szólva elmondta, az alaperőművek működtetése mellett a decentralizált, lokális igényekre épülő erőművi park telepítésre helyezik a hangsúlyt, ugyanakkor „tekintettel a népességrobbanásra, nem elég pusztán energiát termelni és nem elég csak kereskedni vele, fogyasztói élményt is kínálni kell”. Zsuga János hozzátette: az MVM még idén meghirdeti az intelligens város termékpalettát annak érdekében, hogy hazai településeink hatékonyabban használják fel a villamos energiát.
Hogyan is állunk ezzel a globális vízválsággal Magyarországon? – tette fel a kérdést előadásában Reich Gyula, az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozat elnöke. A globális fenntarthatóságnak az egyik fő feltétele a fenntartható vízgazdálkodás. A Kvassay Jenő Nemzeti Vízstratégia kidolgozását többek között földrajzi adottságaink tették szükségessé. Vizeink 95 százaléka külföldről származik, az ország területének 24 százaléka árvízszint alatt fekszik, földjeink 45 százaléka belvízveszélyes. De vannak ennél riasztóbb folyamatok is – figyelmeztetett Reich Gyula. Ilyen például az, hogy az 1998 előtti ötven évben kétszer volt rekordot döntő árhullám nagy folyóinkon, 1998 után kilencszer. Az elmúlt tíz évben háromszor volt száz éves gyakoriságú árvíz, s gyakoribbak lettek az aszályos időszakok is. Szükség van térségi vízszintosztásra, vízpótlás nélkül a Körös-völgy például mára kiszáradt volna.
A Kvassay Jenő Terv legfontosabb célja, hogy a rajtunk keresztül folyó vizeket visszafogjuk, tároljuk, másodrészben pedig, hogy a jelenlegi defenzív árvízvédekezésünket egy kockázatmenedzselő, megelőző jellegű árvízvédelemmé alakítsuk – hangsúlyozta Reich Gyula. A harmadik cél, hogy saját jól felfogott érdekünkben is teljesítsük azt az uniós kötelezettségünket, hogy belátható időn belül jó állapotba hozzuk vizeinket. Negyedszer és nem utolsó sorban, hogy a víziközmű ellátás méltányos és elviselhető áron legyen hozzáférhető mindenki számára. Mi kell ehhez a jó vízgazdálkodáshoz? Először is politikai akarat és bölcs kormányzás. Másodszor intergált vízgazdálkodási intézményrendszer. Kívánatos lenne, ha tovább tudnánk lépni a vízmennyiség és a vízminőség kezelésének és adatbázisainak mai képtelen szátválasztottságán. Fejlesztési források rendelkezésre állnak, 2020-ig a magyar vízgazdálkodás 1400 milliárd forinttal gazdálkodhat – ez nagyon sok munkát ad a mérnökeinknek. A működtetésre azonban nagyon szűkösek a források, a rekonstrukciós problémák egyre növekednek, másfelől pedig a közszolgáltatásban dolgozó mérnökök jövedelmi viszonyai messze nem arányosak a vállukat nyomó felelősséggel – emlékeztett a tagozati elnök. Reich Gyula végül arra hívta fel a jubileumi ülés résztevőinek figyelmét, hogy ijesztő kép tárul elénk, ha a vízmérnökök korfáját vizsgáljuk. „Ha nem lépünk, néhány esztendőn belül évenként százas nagyságrendben fog növekedni a mérnökhiány. Elkerüléséhez két dolog kell: vonzó vízmérnöki életpálya és jó szakmérnök képzés.”
Az ünnepi rendezvényen még három rövid előadás hangzott el. Bodnár Balázs, az evopro Holding Zrt. vezérigazgatója egy márciusban záruló európai technológiai kutatási programról, az Arrowead projektről beszélt, amely a jövő kollaboratív automatizálási rendszereként világunk olyan nagy problémáinak megoldásában nyújthat segítséget, mint az intelligens gyártórendszerek építése, az okos épületek és városok kialakítása, vagy az elektromobilitás rendszereinek összehangolása.
Hamar Ákos BIM szakértő (BuildingPoint AG, Svájc) a XXI. század tervezési és kivitelezési módjáról, a building information modelling-ről nyújtott áttekintést, végül Schmidt András, a Skanska Magyarország Kft. létesítménygazdálkodási és fenntarthatósági vezetője mutatott jó példákat arra, hogy miként vannak jelen jól megtervezett, innovatív és energiahatékony épületeinkben a „zöld technológiák“.

Fotó: Szabó Balázs

Kapcsolódó cikkek: