BPMK

Dr. Ivicsics Ferenc 1930 – 2021

Megint elment egy nagyra becsült kolléga a „régi vágású mérnökök” generációjából. Aki még rajzasztalon fejes vonalzóval, rajzgéppel tudott dolgozni, aki gyögybetűivel rótta le a műszaki leírást, amiben soha nem volt nyelvtani hiba, akinek az aktatáskájában mindennek megvolt a helye. De ne gondoljuk azt, hogy a klasszikus mérnöki attitűd gátja lett volna az új gondolatoknak, megoldásoknak, hiszen Feri bácsi egész életét átfonta az innováció.
Felvidékiként megélt fiatal kora nagy tanulságokat hozott számára, amiről nekünk – nála fiatalabbaknak- gyakran anekdotázott, mély történelmi bölcsességgel. Hiszen átélte az első bécsi döntést, Felvidék jó részének visszacsatolását, de át kellett élnie azt is, hogy Felvidékiből békési, tótkomlósivá lett az akkor lakosságcsereként emlegetett kitelepítések során. Haszonként is emlegette azonban ezeket a történelmi időket, mert nyelvtudást szerzett és a mások megértésének képességét.
A Műegyetemet 1952-ben végezte el, és rögtön eljegyezte magát a vízgazdálkodással: 1952-1954 között tanársegéd az Agrártudományi Egyetem Kultúrtechnikai Tanszékén, 1954-től a MÉLYÉPTERV tervező mérnöke, majd közel negyven éven át, 1959-1996 között a VITUKI munkatársa, osztályvezetője, e közben szerezte meg egyetemi doktori címét (BME 1969). Munkaterületei: a szennyvíztisztítás tervezése, öntözőrendszerek üzemeltetésével, hidraulikus anyagszállítással, a robbantás vízépítési alkalmazásával, szivárgási kérdésekkel, talajmechanikával és résfal építéssel kapcsolatos kutatás. Az 1970-es évektől az új vízépítési mélyépítési termékek és technológiák engedélyezésével, továbbá minőségvédelmi kérdésekkel, környezetvédelemmel, foglalkozik. Elévülhetetlen érdemei vannak a vízügyi szabványosítás, műszaki leírások és tervezési segédletek területén – jószerivel máig a legalaposabb ismerője volt. Nyugdíjba vonulása után, 1997-től az OVF szakértője műszaki fejlesztési ügyekben. Meghívott előadóként részt vett a szakmérnök-képzésben és mérnök-továbbképzésben. Mintegy 30 szakcikket, tanulmányt publikált. Fordítói tevékenysége során sok szakcikket fordított le, közreműködött több kiadvány és könyv szerkesztésében. Szakmai közéleti tevékenysége is jelentős. A Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítőipari szakosztályának 1980-tól titkára, 1994-től 2006-ig elnöke, azóta az Etikai és Fegyelmi Bizottság elnöke volt. A Magyar Mérnöki Kamara Egyesület, majd a törvény által létrehozott MMK alapító tagja. A Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatnak 1991 óta – még nem is volt kamarai törvény! – van „minősítő bizottsága”, amikor az OVF megbízta a tagozatot a tervezői és szakértői engedélyek elbírálásával. Azóta az idei tisztújításig vezette Feri bácsi ezt a bizottságot, majd szakértő testületet, közmegelégedésre! Három évtized szerény, csöndes, de rendkívül hasznos munka, amivel jelentős pozitív befolyást gyakorolt a vízmérnöki szakmai jogosultsági szempontok kialakítására és személyenkénti megítélésére, ezen keresztül a tervezői-szakértői munka színvonalára. Munkáját számos kitüntetés ismerte el, hogy csak néhányat említsünk: a Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Magyar Mérnöki Kamara Zielinski Szilárd-díja, a Vízgazdálkodási Tagozat Signum Aquae plakettja, valamint a vízgazdálkodás legmagasabb állami kitüntetése a Vásárhelyi Pál-díj.
A vízépítőipar területén kifejtett kimagasló életműve, a gyakorló mérnöki munka színvonalának emeléséért, a vízügyi szakmai szervezetekben végzett önzetlen tevékenysége példázza, hogy a régi vágású mérnököktől milyen sok tanulnivalónk van az újítás, a jobb megoldások keresése, az igazi mérnökké válás területén.

Kategória további cikkei: « Tóth Sándor Lajos 1929 – 2021