BPMK

Koszorúzás Botka Imre lakóházánál

A Gépészeti Tagozatának képviselői, Borbás Lajos, az idei díjazott, M. Csizmadia Béla GépT elnök, Kolonits Ferenc, a díj egyik megálmodója, Takács János, korábbi díjazott, és Bánó Imre szakcsoport elnök október 2-án megkoszorúzták annak a fővárosi, a Stefánia út 29. szám alatti háznak a falán lévő emléktáblát, amelyben Botka Imre élete utolsó éveit töltötte.

Botka Imre 1906. október 1-én született Bácsföldváron, nyolcgyermekes gazdálkodó családban – legidősebb fiúként. Sok, kegyetlen nehézséget átélve 1932-ben kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet szerzett a Műegyetemen. Munkássága a Ganz gyárhoz kötődik. Itt pályája egy darabig töretlenül ívelt kezdő mérnöktől a főkonstruktőrig és egyre nagyobb feladatokban mutathatta meg képességeit. 1937-ben megtervezte a Belgrád-Dubrovnik motorvonat hajtóművét és két éven át a helyszínen irányította az üzembe helyezést, a személyzet betanítását. Hasonló munkát végzett 1939-ben, Spanyolországban, mellékesen megtanult szerbül és spanyolul. A továbbiakban egyéb kisebb feladat elvégzése mellett egész sorozat vasúti trakciós hajtóművet tervezett, köztük 1947-ben a jól ismert „Stuka” villamosét. Szabadalom lett a Ganz-Botka fogazatrendszer. Újabb konstrukciói előbb a szomszédos országokba szállított Ganz mozdonyokba és motorvonatokba kerültek, 1956-ban Argentínába is eljutottak. 1956 őszén készült el a Hidro-Ganz hidromechanikus váltó prototípusa. Más gépipari cégeknél is végzett szakértői munkát (Ganz Hajó- és Darugyár, Rába, Vörös Csillag Traktorgyár). Tudását a BME-n, mint tanár is kamatoztatta.