BPMK

Dr. Jolánkai Géza 1942 – 2020

Elhunyt Jolánkai Géza, a hazai ökohidrológiai kutatások megalapozója, a tudományos eredmények széles körű gyakorlati alkalmazásának, a magyar vízgazdálkodás és környezetvédelem nemzetközi elismertetésének fáradhatatlan, kiemelkedő személyisége.

Három generációra visszamenően mérnök és ezen belül is neves vízmérnök családból származóan egyenes útja vezetett a Műegyetemre, ahol 1965-ben szerzett oklevelet, majd okl. vízkészletgaz-dálkodási és hidrológiai szakmérnök (BME 1976) lett. Kutatói pályáját egyetemi doktori (BME 1976), a műszaki tudomány kandidátusa (MTA 1988), az MTA doktora (1999), Dr. habil. (ELTE 2003), ny. ökohidrológus egyetemi tanári címek jelzik.
A Műegyetem elvégzése után vízmérnök édesapja nyomdokain 1965–1966-ban Ghanában építés-vezető volt. 1966-tól 2012-ig, közel fél évszázados hűséggel a VITUKI tudományos kutatója, 1986–1995 között a Hidrológiai Intézet Felszíni Vizek osztályának vezetője, majd a Vízminőségvédelmi Intézet Vízminőség-szabályozási osztályának vezetője, az Intézet igazgatóhelyettese, utóbb tudo-mányos tanácsadója. A Balatonnal kapcsolatos kutatásait a VITUKI balatonszemesi kutatóállomásán folytatta, amelynek megszűnéséig vezetője is volt.
Pályafutása elején vízépítési és hidraulikai problémákkal, az 1970-es évek elejétől vízi, környezet-védelmi, vízminőség-szabályozási kérdések megoldásával foglalkozott, majd a tavak és tározók, ezek vízgyűjtői, vízminőségi és biológiai kutatásával és modellezésével foglalkozott (Balaton, Kiskö-rei tározó), különös tekintettel az eutrofizálódást kiváltó tápanyagterhelés problematikájára. Több UNESCO, EU, IIASA, WHO, FAO stb. projekt résztvevője, koordinátora, illetve munkacsoport irányí-tó bizottság tagja. Szakmai munkáját számos nemzetközileg is elismert kutatás jelzi, melyek közül az éghajlatváltozás vizekre gyakorolt hatásaival kapcsolatos nemzetközi projekt: „Climate Water” címmel emelhető ki.
Kutatói és gyakorló mérnöki tevékenységén túl életútjának meghatározó része volt az oktatás, amit a VITUKI Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamon kezdett „A hidrológia környezetvédel-mi szempontjai” tárggyal. Ezzel gyakorlatilag párhuzamosan az ELTE TTK-n hidrológus ágazati képzés keretében vízminőségvédelmet oktatott. Tíz éven keresztül a Brüsszeli Egyetem vendégprofesszo-raként oktatta az ökohirológiát. 2004 és 2013 között a Debreceni Egyetem főállású professzora, majd utána meghívott oktató- és kutatóként dolgozott a Debreceni Egyetemen és a Budapesti Mű-szaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek közt 2013-ban a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével. 130 hazai és külföldi cikk, tanulmány, nagyobb kiadvány, könyv, könyvfejezet szerző-je. Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának tagságán túl több szakmai és állami bizottság tagja, tisztségviselője volt – közte alapító tagja volt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak.
Szakmai közéleti elkötelezettségét jelzi, hogy a Magyar Hidrológiai Társaságnak 1966 óta volt a tagja. 1992-ben az MHT Elnöksége Pro Aqua díjjal tüntette ki. A Magyar Mérnök Kamara Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának, valamint a Környezetvédelmi Tagozatnak volt megbecsült tagja. A Kör-nyezetvédelmi Tagozattól 2019.ben „Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért” kitüntetésben részesült.