Tüdős Tibor 1934 – 2025

Májusban nagy veszteség érte mérnöki kamaránkat, egyik legrégebbi tagunk hosszú, méltósággal viselt betegségben elhunyt.

Tibor harmadik generációs mérnökként Budapesten született. 1957-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos művek szakán. A tanszéken dr. Verebély László irányítása mellett folytatott tudományos diákköri tevékenységet. Első munkaköre az Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet (későbbi VBKMFI) Hőtechnikai osztályán ipari hőfejlesztő berendezések tervezése volt. Publikációi 1960 óta jelentek meg, a hazai Hőtechnikai Konferenciákon rendszeres előadó volt, 1968-ban Brightonban, 1972-ben pedig Varsóban számolt be eredményeiről. A VBKM-nél a feladatai összefüggtek a hőtechnikai berendezések hazai és nemzetközi biztonsági előírásaival, szabványaival, ezért bekapcsolódott a szabványosítási munkákba. A Magyar Szabványügyi Hivatal képviseletében 1968-1972 között részt vett a CEE villamos készülékekre vonatkozó előírásokat kidolgozó nemzetközi bizottság ülésszakjain.

1973-ban négyhónapos ösztöndíjjal Hollandiában végzett laboratóriumi méréseket ellenállásfűtésű kemencék szabályozásával kapcsolatban. A VBKMFI-nél témafelelőse és egyik tervezője volt a nagy sikerű, az Elekthermax gyár által sorozatban gyártott hőtárlós kályha családnak. 1978-1984. között a Villamosipari Kutatóintézetben az Elem- és Áramkörtechnológiai Osztályon tudományos főmunkatársként dolgozott. A hőtároló kályhák időjárásfüggő elektronikus feltöltés-vezérlésére kidolgozott rendszerükre a munkatársaival szolgálati szabadalmat kaptak. 1985-től a Villanyszerelőipari Vállaltnál (VIV) fejlesztési főmunkatársként kis-és középfeszültségű kapcsolóberendezések korszerűsítésével foglalkozott, gyakran külföldi cégekkel való együttműködéssel. A VIV privatizációja érdekében részt vett a különböző érdeklődőkkel való tárgyalásokban, amely 1991-ben végül a Siemens tulajdonába került.

Tibor 1991. óta a Magyar Energetikai Tásaságnak, 1992-94 között pedig a Vértesi Erőmű Rt. igazgatóságának volt tagja. 1996-ban ment nyugdíjba, azonban azóta is aktív maradt. 1997-ben alapító tagja volt az egyesülési törvény változásának köszönhetően újjászervezett Magyar Mérnöki Kamarának, azon belül 1998-tól a Hő- és Villamos Energetikai Tagozatnak, melynek szakosztály vezetője volt több cikluson keresztül. Részt vett az első Mesteriskola szervezésében, melynek igen jó visszhangja volt, a résztvevők használható ismeretekre tettek szert. A tagozatban legfőbb működési területe a szabványokkal volt kapcsolatos. 2014-ben Gábor András tagozatvezető, az MMK éves beszámolójába írt Energetikai Tagozati fejezetben külön dícsérőleg emelte ki az MSZ EN 50522 „1 kV-nál nagyobb váltakozó feszültségű erősáramú létesítmények földelése” szabvány fordításának lektorálását. Az ezen a területen dolgozó MSZT MUBI-nak napjainkig tagja volt.

Tibor 1955 óta vett részt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkájában. A hazai munkabizottságok mellett 1969-1980 között az UIE (Nemzetközi Villamos Hőtechnikai Unió) automatizálási bizottságában dolgozott az Egyesület képviseletében. A MEE Országos Elnökségének 1990-ig tagja, a Villamos Hőtechnikai Szakbizottságnak megszűnéséig alelnöke. 1990-ben az Egyesületi Tanács tagjává választották. 1992-1994 között a MEE Intézőbizottságában tevékenykedett. Munkájáért 1993-ban Bláthy-díjban részesült. 1994-1997. között az Etikai Bizottság tagja, ezután 2000-ig a póttagja volt.

Halálával egy nagyon jó szakembert, lelkes túrázót és kerékpárost, közvetlen, segítőkész kollégát vesztettünk. Emlékét tovább őrizzük.