BPMK

Elhunyt Orosz Árpád professzor emeritusz, a BME Építőmérnöki Kar egykori dékánja

A vasbetonszerkezetek kiemelkedő szakértője, népszerű oktató és tudományszervező életének 97. évében távozott – közölte honlapján a BME.

A Hidak és Szerkezetek Tanszéket pótolhatatlan veszteségként érte, hogy Orosz Árpád, a Tanszék Professzor Emeritusa 2022. május 1-jén kilencvenhetedik életévében elhunyt. Töretlen optimizmusa és élni akarása az utóbbi években több súlyos egészségügyi krízisen átsegítette, de ez a legutóbbi, gyors lefolyású betegség legyűrte ellenállását.

Orosz Árpád hosszú és tartalmas életpályája egy négygyermekes szentesi kőműves családban indult 1926 január 16-án. Még szinte gyerekként orosz hadifogságba esett, ezért csak 1949-ben érettségizhetett. 1953-ban kitüntetéses mérnöki oklevelet szerzett. Friss diplomásként a Vasúti Tudományos Kutatóintézetben helyezkedett el, majd hároméves aspirantúra után a II. sz. Hídépítéstan Tanszék oktatója lett. 1958-ban kandidátusi fokozatot és műszaki doktori címet szerzett, 1959-ben egyetemi adjunktussá, 1962-ben egyetemi docenssé lépett elő. A II. sz. Hídépítéstan Tanszék kettéválása után 1964-ben az akkor alakult Vasbetonszerkezetek Tanszéke docense lett, 1977 nyarán egyetemi tanárrá nevezték ki, és a Tanszék vezetője lett. Ezt a megbízatást egészen a tanszékvezetői korhatár eléréséig, 1991-ig betöltötte. 1996-ban, 70. éves korában nyugdíjba került, ezt követően kutató professzorként, majd Professzor Emeritusként a Hidak és Szerkezetek Tanszéken dolgozott.

1969-től 1975-ig az Építőmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese és a Kari Oktatási Bizottság elnöke volt, ebben az időszakban gyökeresen átformálta az építőmérnök képzést. Munkamódszere a kicsiny, de folyamatos változtatások bevezetése volt. Nem bocsátkozott szenvedélyes vitákba, volt türelme véleményei és szándékai fenntartásával kivárni, míg azok érvényre juthattak.  Nevéhez köthető sok apróbb módszertani változtatás mellett a választható tantárgyak rendszerének kialakítása és a számítástechnikai szakirány létrehozása.

1961 és 1992 között hat hónapot a Hannoveri Műszaki Egyetemen, hat hónapot a Római Egyetemen, hat hónapot az Adelaidei Egyetemen töltött tanulmányúton.

A rendszerváltás átmeneti időszakában a karok a működőképességük megőrzése érdekében mindenki által hitelesnek ítélt személyekből álló testületeket alakítottak, ezek feladata az átmenet levezénylése és a megújuló szervezeti és működési szabályzatok kidolgozása volt. Az Építőmérnöki Kar professzorai egyhangúlag Orosz Árpádot találták alkalmasnak arra, hogy ebbe a testületbe delegálják. Amikor – a kivételes helyzetnek megfelelően – a Kar közvetlenül választotta meg új dékánját, a legtöbb ajánló szavazatot ő kapta, a választáson is elsöprő többséggel nyert. 1990 és 1991 között az Építőmérnöki Kar dékánja volt.

Népszerű oktató volt, a héjszerkezetekkel és a mélyépítési vasbetonszerkezetekkel foglalkozó előadásain a hallgatóság a katalógus kényszere nélkül is teljes létszámban megjelent. Tankönyveit ma is haszonnal forgatja a hallgatóság. A diplomatervezés szakmai irányítójaként sok hallgatót indított el sikeres mérnöki pályáján.

Szakmai tevékenysége központjában a vasbetonszerkezetek – elsősorban vasbeton silók víztornyok és mélyépítési műtárgyak – tervezésének, építésének, üzemelésének és helyreállításának kérdései álltak. Hetvennél több szakcikkének nagyobb része is ebben a kérdéskörben íródott. Közreműködött húsznál több országos jelentőségű mérnöki létesítmény tervezésében és megvalósításában, továbbá megszámlálhatatlanul sok szakvélemény, kutatási jelentés elkészítésében. Sok éven át tagja volt az Igazságügyi Műszaki Szakértő Intézet építésügyi felülvéleményezést végző testületének. Körültekintő véleményeit az egész hazai mérnök-társadalom vitán felülinek tekintette.

Szinte élete utolsó napjáig dolgozott, utolsó tudományos közleménye még sajtó alatt van.

Példamutató életének emlékét megőrizzük!

 

A Hidak és Szerkezetek Tanszék és az Építőmérnöki Kar dolgozói

Kategória további cikkei: « Elhunyt dr. Fekete Jenő György