BPMK

KÁNIKULAI GONDOLATOK

„Tüzesen süt le a nyári nap sugára” – ki ne emlékezne Petőfi Sándor e hallhatatlan verssorára, amikor beköszönt a kánikula, és amikor a komfortérzetünk kilendül a megszokottból, és a nyaraink mind forróbbakká váltak az elmúlt negyedszázadban.

Most a szó szoros értelmében a bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy energiát a természet fölös mennyiségben ad, csak sohasem ott, sohasem akkor, és sohasem olyan formában, mint amire szükségünk lenne.
A hőség ellen persze több módon védekezhetünk, és a napfényt is – gazdasági értelemben is -- a magunk javára fordíthatjuk.
Az energetikában az elkövetkező időszak a struktúra- és paradigmaváltás korszaka lesz mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az emberiség még napjainkban is az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók tévhitében él. Ezt a tévhitet mielőbb el kell oszlatni, mert az eddigi – pazarló – fogyasztási szokások nem lesznek a jövőben fenntarthatók. A saját jövőnk és a következő nemzedékek szükségleteinek biztosításához, valamint az élhető környezet megőrzéséhez halaszthatatlan a mielőbbi szemléletváltás az energetika terén is.
Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni az energiastratégiánk fő üzenetét, akkor célunk az energiafüggőség csökkentése. A cél eléréséhez öt eszköz áll a rendelkezésünkre: az energiatakarékosság, a megújuló energia felhasználása a lehető legnagyobb arányban, a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, a kétpólusú mezőgazdaság létrehozása, valamint az európai energetikai infrastruktúrához való kapcsolódás.
Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani mi a követendő út, meg kell vizsgálnunk minden számba jöhető lehetőséget. Különösen fontos ez napjainkban, amikor újra egy technikai forradalom korszakát éljük.
Gondoljunk csak a távközlésre. Tudjuk, hogy mi volt húsz évvel ezelőtt és mi van ma.  Az, hogy húsz év múlva mi lesz ezen a területen, arról senki sem mer jóslásokba bocsátkozni.   
De vegyünk egy másik példát. a közlekedés területén is elkezdődött a „változás kora”. A robbanómotorok mintegy másfélszáz diadalmas éve, úgy látszik letelt, az pedig, hogy mi jön ezután, korántsem világos. Valószínűnek látszik, hogy az elektromosság fog döntő szerepet játszani, de a részletek még egyáltalán nem tisztázottak. Meg kell még említenünk hidrogénnel működő üzemanyagcellás technológiát is.
Most mérnökszemmel két dologra hívnám föl a figyelmet, mindkettő a mindennapjainkat szolgálja, komfortérzetünket érinti.
Az egyik a napkollektorok mellett szól, a másik a beltéri hűtőrendszerek mellett. Mindkettő elterjedőben, kiváltképp a klímaberendezéseké – ezek használata oly mértékben elterjedt, hogy energiaigényük szinte azonos a téli időszak fűtési rendszereivel. Tehát többletkiadást jelent, mégpedig oly mértékűt, amely igencsak megterheli a családi költségvetéseket. Viszont épp a nagy nyári hőségek miatt alkalmazásukról nem szerencsés lemondani, és ahol mód és lehetőség van rá, célszerű az alkalmazásuk. Mérnöki szemmel arra hívnám föl a figyelmet, hogy ugyanazzal a problémával nézünk szembe az energiatudatosság nézőpontjából, mint a téli fűtési szezonban: ha korszerűtlen az ingatlan szigetelése, ha nem illeszkednek, „szelelnek” a nyílászárók, akkor a hideg levegő nem a helyiséget hűti, hanem kiáramlik a szabadba nagy veszteséget okozva. A magyar lakásállomány negyven százaléka energetikai szempontból rosszul vizsgázik; már elégszer felhívtam a figyelmet a mérnöktársadalom nevében arra, hogy a legjobb energiatakarékosság, a legjobb rezsicsökkentés a fel nem használt energia, a változás azonban csak igen lassan következik be. Tehát ismét előkerül az energiatudatosság kérdésköre, ehhez pedig felvilágosító munkára és energiahatékonyságra van szükség. A feladatok elvégzéséhez megvannak a jó minőségű eszközök, elérhető áron a berendezések, mindezekhez megvan a megfelelő szakértelem, a tájékoztatás minőségén azonban van mit javítani. A mérnöki kamarákban mindenki számára elérhető szakmai tanácsadással állunk rendelkezésre.
És most röviden a napelemekről is. Statisztikai adatok nélkül is könnyű meggyőződni róla, hogy elterjedőben vannak – mind több lakó- és középület tetején tűnnek föl. A fejlődés szembeötlő. És mind korszerűbb fajtáját állítja elő a hazai ipar, és az itthon gyártott rendszerek megállják a helyüket bárhol a világon.  A napelemekről csupa jót lehet elmondani: nem szennyezik a környezetet, azt az energiaforrást használják, a Napot, ami a Föld lakóinak rendelkezésére áll, és hozzájárul a fenntartható város- és településfejlesztéshez. A mérnöktársadalom képviseletében csak támogatni lehet a napelemes energiarendszerek elterjedését. Ez olyan eszköz, amely a földhő, a geotermia mellett, a legtöbb jóval kecsegteti az emberiséget, új energiaforrások megjelenését jelent a kifogyóban lévő szén-, és gázkészletek mellett. De fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy minden új elképzelést is csak összefüggéseiben szabad megvalósítani, tehát jól kell megtervezni, előkészíteni és kivitelezni, figyelemmel az áram visszatermelés műszaki és jogi feltételeire is.
Messzire jutottam nyári, kánikulai gondolataim közben, de úgy érzem közérdeklődésre tarthatnak számot egy mérnök morfondírozásai.    

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság július 9-i lapszámában.