BPMK

Búcsúzunk (57)

Polónyi István 1930 – 2021

Március 15-én kapta meg Gyula város díszpolgára címet, mint a város híres szülöttje, melynek ünnepélyes átadására készültünk, amikor majd ismét szabadon mozoghatunk, az elismerést azonban sajnos már csak posztumusz kaphatja meg. Polónyi István professzor eltávozott, de a szellemisége itt van velünk.
1965-ben 35 évesen a Berlini Egyetem Tartószerkezeti Tanszékének professzorává nevezték ki, ami szenzáció volt nemcsak a kora, hanem külföldi származása miatt is. Az általa tervezett héjszerkezetek kaptak nagy figyelmet, melyet itthon a Műegyetem professzorától, Menyhárd Istvántól sajátított el, s Németországban akkoriban ez még nem volt gyakorlat.
Németországban Stefán Polónyiként lett nagyon ismert, aligha van olyan magyar építőmérnök, akit olyan nagy tisztelet övezett külföldön, mint őt. Itthon a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a BME díszdoktora, Palotás-díj, magyar kitüntetéseket kapta a sok külföldi díj mellé.
Engem különleges kapcsolat fűzött hozzá. Igazából attól kezdve foglalkoztam különösen a Polónyi „művekkel”, amikor a professzor elküldte nekem a Kassel-i egyetemi díszdoktori értekezését, melyben kifejti a tudomány-művészet-technika kapcsolatát. Ettől kezdve rendszeresen gyűjtöttem a Polónyi anyagokat. 2013-ban Berlinben találkoztam vele, s személyesen vitt el életmű kiállítására, ami Németország több nagyvárosában megrendeztek. Amikor 2015 végén a tárlat anyagát hazájának adományozta, egy percig sem haboztam, saját költségemen hazahozattam Münchenből. Debrecenbe került kiállításra, ahol személyesen megjelent ő is. Fantasztikus előadást tartott, és mindenkit elvarázsolt közvetlenége, 85 éves korát meghazudtoló fiatalos temperamentuma, nagyszerű humora, jó kedve. A kiállítást azután a budapesti FUGA-ban, majd a BME-n is sikerült megrendezni.
Könyvtárnyi anyagot írt az által felállított oktatási modellről, mely „Dortmundi Oktatási Modell” címen ismert, s ma talán időszerűbb Magyarországon, mint korábban. A mérnöki kreativitás fejlesztése, a konstruálás, mint a mérnöki tevékenység alapja egész életét végig kisérte. Aki olvassa az írásait, megérti miért érdemes az építőmérnöki pályát választani.
Polónyi professzor eltávozott, de talán szellemisége, tanításai most fognak éppen beérni Magyarországon! Igen kiváló embertől búcsúzunk. Ő valóban elmondhatja magáról, hogy a pályát megfutotta, várja őt példaértékű élete jutalma, a lélek örök boldogsága.
Polgár László

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Vízi E. Zoltánné 1930 – 2021

Vizi E. Zoltánné, (Piukovics Blanka) 1930. október 23-án született Mohácson. Fiatal korának politikai nehézségeit követően munka mellett végezte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. Diploma munkáját 1964-ben védte meg. Egyetemi évei alatt technológusként majd a végzést követően geotechnikai irányító tervezőként dolgozott az UVATERV Geotechnikai Irodáján. Időközben mérnökgeológiai szakmérnöki oklevelet is szerzett. Az UVATERV-ben eltöltött évtizedek alatt magyar és algíri utak, autópályák tervezésének és kivitelezésének talajmechanikai feladataival foglalkozott. Tervezési és tervezői művezetési feladatait hibátlanul látta el a bel- és külföldi megbízók teljes megelégedésére.
Nyugdíjba vonulása után a lebonyolító „Mérnök” oldalán, szakértőként vett részt az autópályák és egyéb közlekedési létesítmények megvalósításában.
Új munkakörében kezdetben a Közúti Beruházó Vállalat (a későbbi UTIBER Közúti Beruházó Kft) alkalmazta, majd az ÁMI Kft., és 2005-től a FŐBER Zrt. „Mérnök” csapatát erősítette geotechnikai szakértőként, végig követve az úthálózat igencsak felgyorsult építését. Mindezt fáradhatatlan vitalitással, rendszeres helyszíni jelenléttel végezte, sokszor a fiatalabbakat messze megelőzve.
Végleges visszavonulását 2011-ben az M35 autópálya építése alkalmával elszenvedett baleset okozta, amiből szerencsésen felépült, de mobilitása, biztonsága jelentősen csökkent.
Utolsó tíz évének magányát a kollegák szakmai mentorálása enyhítette. A konzultációk munkaterületen vagy otthonában egyaránt sikeresek voltak.
Hosszú pályája során részt vett a magyarországi autópálya építés összes fázisában. Partnerei – tervezők és kivitelezők, sőt a BME tanárai is – elfogadták szakmai tanácsait, amelyek szaktudása, alapos terv- és helyismeret birtokában keletkeztek.  Igazán a terepen szeretett lenni, elbeszélgetni a fúrómesterekkel, szerette kezébe venni a földmunka anyagát, megforgatta, megmorzsolgatta, és már tudta, jó lesz-e töltésnek, vagy nem, szerette nézni, ahogy a gépek látványosan alakítják a földmunkát.
2018-ban a kollégák és az UTIBER Kft kezdeményezésére Csány László-díjra jelölték. A kuratórium pozitív döntése és a kollégák ünneplése nagy örömet okozott neki.
A szakmai problémákat egész életében megoldotta, de a COVID-19 legyőzte 2021. február 21-én.
Hiányát érezzük, emlékét szeretettel őrizzük.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

74 éves korában elhunyt Víg András

Diplomáit 1972-ben és 1979-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte. Eközben a KÖVAC fejlesztőmérnökeként dolgozott, majd a Növényolajipari Kutató Intézet tudományos munkatársa lett.
Víg András az Á4GM Kutató-Fejlesztő Leányvállalat műszaki igazgatója, a Technova Mérnökiroda Kft. ügyvezető-, később üzletág igazgatója, a TechnovaCont ügyvezetője, igazságügyi szakértő volt.
Tevékenysége során foglalkozott egyedi gépek, berendezések, élelmiszeripari gépek és technológiai rendszerek tervezésével. Beruházásokhoz kapcsolódó átfogó szakértői véleményei magas színvonalat képviseltek. Nevéhez számos cikk és tanulmány fűződött, számos konferencia és egyetem vendégelőadója volt itthon és külföldön. Előadásai a megújuló energia, a biomassza hasznosítás, a hulladékhasznosító erőmű, az állati eredetű fehérjefeldolgozás és az oldószer abszorpció eredményeit és lehetőségeit mutatták be.
Víg András 2015-től a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar tiszteletbeli oktatója, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara tagja volt.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 22 március 2021 13:57

Takács Gyula 1943–2021

Hosszantartó, súlyos betegség után Takács Gyula itt hagyott bennünket! Elment Takács Gyuszi, elhajózott az öreg tengerész! Élt 78 évet.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Varga László 1929 – 2021

1954-ben diplomázott építészmérnökként a BME-en. A Közlekedési Építő Vállalatnál előkészítő mérnök, majd építésvezető. 1956-tól az ÉM. 1. sz. FÖLDGÉP-nél építésvezető, majd főtechnológus 1989-ig.                                                      
Tevékenysége során több országos tervpályázaton díjazott volt. Hazai és külföldi tapasztalatainak birtokában pedig, a korszerű zsaluzási, a betonelem gyártási, a mélyalapozási megoldások, a talajhorgonyzási lehetőségek, a különféle talajt megtámasztó módszerek, valamint a hatásos közúti és vasúti fafonat és fabeton szerkezetes hangelnyelő zajárnyékoló falváltozatok kifejlesztésében volt eredményes.                                                
A FÖLDGÉP Általános Mélyépítő Vállalatnál kb. 70000 lakás alapozásánál használták az általa kifejlesztett zsaluzatot, az előregyártott „bentmaradó” födémzsalu panelt. Korszakalkotó ötlete volt a nagy fémtáblás dúcolat a közmű építéseknél. Először alkalmazott előregyártott távfűtő csatorna elemeket. A 60-as, 70-es évek „szovjet építőgép” parkjának felhasználásával oldotta meg a FÖLDGÉP a résfal építést, fúrt/markolt cölöp készítést, és szabadalma volt a földbe csavarható cölöp.
Nyugdíjas éveiben újabb feladatokkal, a kisátmérőjű vert szárnyas és csavarmenetes acél csőcölöp alapozási megoldás és egy kombinatív kiselemes talajt megtámasztó elképzelés kidolgozásával, valamint a zajárnyékoló falak szerkezettervezési, kivitelezési kérdéseivel, valamin korszerű, esztétikus támfalak statikai tervezésével foglalkozott.
1989-től az Infoqest Bt-ben fejlesztette a PIANO tip. zajárnyékoló falcsaládot. Nevéhez fűződik a Gyáli úti felüljárón épített behajló zajárnyékoló fal terve is, amely még egy zajvédelmi konferencia kiadvány címlapjára is került. A falszerkezet már közel 20 éve tölti be szerepét mindenféle „öregedési nyom” nélkül. Ezen ötlete alapján épült az A4 autópályán, a Schwehat melletti fal.
Nincs olyan hazai kivitelezésű zajárnyékoló fal, melynek fejlesztésében önzetlenül nem vett volna részt, ötleteivel, tapasztalataival ne segítette volna fiatal kollegáit.
Még 2020. év decemberében is fáradozott az üvegszerkezetes behajlított zajárnyékoló falrendszerek hazai bevezetésén és további fejlesztésével, a visszaverődést csökkentő dőlt falak terveinek elkészítésével.
Megemlítendő, hogy mint egykori versenyző a kajak-kenu sport technikai ügyeit intézte a 70-es, 80-as években.
Varga László az MMK tiszteletbeli tagja volt.
Bite Pálné dr., Gilyén Elemér

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Karsa Álmos 1947 – 2021

1971-ben a BME Építészmérnöki Karáról építészmérnöki diplomával a zsebedben első munkahelyeiden tervezőként dolgoztál, majd 1974-ben kerültél a ZÁÉV Építőipari Zrt. jogelődjéhez, a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, ahol egészen nyugállományba vonulásodig dolgoztál. Először főépítésvezető-helyettes voltál Keszthelyen, majd 1979. július 1-től az akkor újonnan megalakított műszaki előkészítési osztály vezetőjévé neveztek ki a ZÁÉV zalaegerszegi központjába. Irányítói-szervezői készségeidre, valamint nagyfokú elméleti-mérnöki tudásodra tekintettel 1989-ben műszaki-termelési igazgatói beosztásba léptél előre. A különböző vállalati átszervezések után előbb termelési igazgatóként, majd műszaki igazgatóként végezted munkádat a rád jellemző alapossággal, tudatos megfontoltsággal.
Szakmai tevékenységed nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a ZÁÉV piaci pozícióját megőrizve napjainkban is a hazai magasépítő társaságok egyik legjelentősebbike maradhasson.
Kimagasló mérnöki munka fűződik nevedhez: az alagútzsalus építési technológia fejlesztése, vállalati innovációja, amelyek a tapolcai „Y” házaknál kezdődtek, és a leglátványosabban zalaegerszegi Csipke-házakban teljesedtek ki. Felelős műszaki vezetői irányításoddal több épület valósult meg, amelyekre büszkék vagyunk. E nagyszerű, sokszínű és magas igényű műszaki tevékenység mellett egyre szélesedő látóköröd és a fáradhatatlan munkabírásod további feladatok elvégzésére ösztönzött. Meghatározó szereped volt a Zala Megyei Mérnöki Kamara alapításában, melynek 1996-2009 között elnöke voltál. A Magyar Mérnöki Kamara elnökségének munkájában is – 2005-2013 között két ciklusban – részt vettél. Ugyanilyen határozott volt a munkád az MMK Építési Tagozat elnökségében (2013-2017), valamint az Építéstudományi Egyesület alelnökeként.
35 éven át tartó mérnöki munkád során nap mint nap bizonyítottad vezetői rátermettségedet. Pályafutásod során több alkalommal kaptál Kiváló Dolgozó elismerést, Igazgatói Dicséretet, részesültél Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben, 2007-ben az MMK Zielinski Szilád-díjjal jutalmazott. 2009-ben – mint nyugalmazott műszaki igazgató – megkaptad a Lechner Ödön-díjat, 2019-ben pedig az Építők Napja alkalmából miniszteri elismerésben részesültél.
ZÁÉV Építőipari Zrt. vezetése és munkatársai

Karsa Álmos búcsúztatása február 4-én, 9:45-kor lesz a Farkasréti temetőben.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 25 január 2021 11:23

Csárádi János 1938 – 2020

Domináns vezető volt, egykori munkatársai a megmondhatói, ellentmondani neki, vitatkozni vele legfeljebb négyszemköz lehetett – de lehetett. Határozottságra azokban az években szükség is volt: 1990-ben rendkívül nehéz körülmények között vette át a MÁV vezérigazgatói munkakört. Az állam hathatós szerepvállalásának hiánya miatt a gazdálkodási nehézségektől sújtott vasúttal szembeni tartozások egyre csak halmozódtak, az árufuvarozás és a személyszállítás teljesítménye rohamosan csökkent, a vasúti infrastruktúra- és járműparkfejlesztés kritikus helyzetbe került. Innen kellett a MÁV-nak kilábalnia, és a folyamat levezényléshez erős kézre volt szükség.
Az 1938-ban született Csárádi János középiskolai tanulmányait a fővárosi vasútgépészeti technikumban végezte. Közlekedésmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett, ugyanitt kapott gazdasági mérnöki diplomát is. Vasúti pályafutását még ennek előtte, 1956. augusztus elsején kezdte a hat-vani fűtőházban, ahol először lakatos, majd mozdonyfűtő volt. A Hatvan–Miskolc vasútvonal villamosítási teendőinél kivitelezési területen, építésvezetőségen dolgozott kitűzőként, majd csoportvezetői beosztásban. Ezt követően a MÁV Vezérigazgatóság gépészeti szervezetének villamosítási csoportjában, majd a mozdonycsoportban tevékenykedett. Közreműködött a Ward-Leonard rendszerű villamos mozdonyok ingavonati közlekedésének bevezetésében.
Egyetemi tanulmányainak befejezése után főmérnökké nevezték ki a Villamos Felsővezeték Építési Főnökségen (ez a mai Vasútvill Kft. elődje), majd tíz évig ugyanott igazgatói beosztást töltött be – a főnökséget a hazai vasútvillamosítás fellendülésének időszakában vezette 1980-ig. Ezekben az években vezették be a hazai hálózaton a 25 kilovoltos, egyfázisú 50 hertzes vontatási rendszert. Később a vezérigazgatóság Gépészeti és Járműfenntartási Főosztályának vezetőjeként hat évig a MÁV gépészeti igazgatója volt. Gépészeti igazgatói tevékenységét fémjelzi a V63 sorozatú, 3,6 MW teljesítményű univerzális villamos mozdony sorozatgyártásának megindítása, illetve a V46 sorozatú villamos tolatómozdonyok üzembe állítása. Az ő idejében jelentek meg a villamos motorvonatok MÁV vonalain. A MÁV Budapesti Igazgatóságát 1986-től vezette. Négyéves igazgatói működése idején építették át Ferencváros, valamint a Keleti pályaudvart, továbbá Székesfehérvár-rendezőt.
A MÁV vezérigazgatói munkakörét Csárádi János 1990. augusztus elsejével, pályázati úton nyerte el. A Magyar Államvasutak részvénytársasággá alakulásával, 1993. július elsejétől a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter nevezte ki a MÁV Rt. első ügyvezető vezérigazgatójává. Ebbéli minőségében jelentős erőfeszítéseket tett az állami vasútfinanszírozás megoldása, az állam és a MÁV kapcsolatának gazdasági alapokon történő rendezése érdekében. Vezérigazgatósága idején készült el a MÁV 2000 néven ismertté vált vasútfejlesztési stratégia, fogadták el az új Vasúti Törvényt. Alapjaiban változott meg a vasúttársaság működési, gazdálkodási és szervezeti rendszere, szűntek meg a számos konfliktus forrásának tekintett körzeti üzemfőnökségek. A fuvarpiacon viszont a vasút áruszállítási pozícióinak javítása érdekében megjelentek a területi értékesítési tanácsadási irodák, a MÁV bekapcsolódott a Ro-La forgalom-ba. Az államvasút szervezetéről leválasztották mindazokat a szervezeteket, amelyek nem kapcsolódtak szorosan a cég alaptevékenységéhez, létrejöttek a MÁV kft-k, és változott például a Landler Jenő Járműjavító neve MÁV Istvántelki Főműhelyre. Megjelentek a nagysebességre alkalmas, magas komfort-fokozatú személykocsik a belföldi intercity forgalomban, és vették fel a MÁV-ot (1992-ben) az Eurofimába (European Railroad Company for the Financing of Rolling Stock – Európai Társaság Vasúti Gördülőanyag Beszerzésére). Megkezdődött a hegyesi oldal átépítése, a MÁV telefonhálózat korszerűsítése fényoptikai kábelekkel, elkezdték kiépíteni a számítógépes szállításirányítási rendszert, a SZIR-t, háromszáz kilométer hosszban elkészült a központi forgalomellenőrző (Köfe), illetve nyolcvan kilométeren a Köfi, a központi forgalomirányító rendszer.
Ő volt az utolsó MÁV vezérigazgató, aki ünnepeken viselte a vezetői vasutas egyenruhát (a „tábornokit”, piros stráffal a nadrágon), egyúttal az utolsó, aki ugyanezt már nem követelte meg a beosztottjaitól. Előszeretettel hivatkozott ökölszabályainak egyike, ha egy vasútvonalon irányonként és naponta a forgalom nagysága eléri a 2000 elegytonna kilométert, a vonal villamosításra érett. Megkövetelte, hogy elé terjesztett elemzések, javaslatok, feljegyzések egy oldalnál nem lehetnek hosszabbak, hogy a dokumentum első és egyetlen oldalát szignózhassa: „Egyetértek. Csárádi.”
Nyugdíjba vonulását követően nagyvonalú támogatója volt a Magyar Vasúttörténeti Parknak, a vasúti könyvkiadásnak és számos, a vasutat helyzetbe hozó kezdeményezésnek. Mérnökirodája, a Hungarail (nem tévesztendő össze a Hungraillel) a legtöbb magyar vasútvillamosítási projektben szakértőként működött közre – a legutóbbi időkig a jövőt tervezte, de gerincsérv-műtétje után, a kórházban, koronavírussal fertőződött meg...
Csárádi János a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara küldötte volt, és megalakulása óta aktív tagja volt a BPMK Közlekedési Munkacsoportjának.
Csárádi János december 2-án bekövetkezett halálával már csak felidézhető az korszak, amikor a MÁV élén még olyan vezető állt, aki az alacsony beosztástól a főnökségig végig járta a szakmai ranglétrát, és aki vasutat minden eresztékében ismerte, szerette és működtette. Emlékezzünk erre. Mindig.

Fotó: a MÁV egykori vezérigazgatója a fedélzeten. A Hungarail Kft. ügyvezetőjeként Csárádi János volt a felújítás után forgalomba helyezett Szajol–Püspökladány szakasz felsővezetéki munkálatainak a műszaki ellenőre. Szabó István felvétele 2012. április 11-én készült.)

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Babós Gyula

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy korához és aktívan élt életéhez mérten méltatlanul korán, 2020. november 24-én, életének 68. évében eltávozott közülünk Babós Gyula, a Pro Urbe Kft. alapítója és igazgatója, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, az MMK Építési Tagozatának elnökségi tagja, a Terület és Településrendezési Szakosztály megalapítója és haláláig vezetője.
Egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Kar, Közlekedés-építőmérnöki Szakán, mint okl. építőmérnök 1977-ben fejezte be. Ezután a BME Szakmérnök képzésének keretében, mint városi forgalomtervezési szakmérnök szerzett másod-diplomát.
Pályáját 1977-ben a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatnál kezdte, ahol városi közlekedéstervezés, utak, csomópontok építésének, vízelvezetésének tervezése, szakmai szoftver készítése volt a feladata, ezek közül kiemelkedett, hogy kezdő mérnökként is kiemelkedő szerepe volt a Flórián téri közúti felüljáró tervezésében.
1981-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Regionális irodájára került, ahol az egyik jelentős munkája a Gönyűi kikötő tervezése volt. Innen áthívták a Mérnöki irodára, ahol egészen 1990. év végéig dolgozott. A közlekedés tervezésnek sokféle szakterületét művelte, ezek között települések általános és részletes rendezési terveihez közlekedési munkarészek, közlekedésfejlesztési tervek, forgalomcsillapítási tervek, út engedélyezési- és kiviteli tervek készítését. Néhány év után kinevezték a Közlekedéstervezési Osztály osztályvezetőjének.
1990 végén alapította társaival a Pro Urbe Mérnöki és Városrendezési Kft-t, melynek tulajdonosa és igazgatója volt egészen haláláig. Eleinte az ügyvezetés mellett tervezési és kutatási munkákban is részt vett, de ahogy nőtt és fejlődött a cég, egyre inkább lekötötte idejét a vállalkozás irányítása. Ez a helyszín volt, ahol igazán kiteljesedhetett a vezetői és szervezői képessége.
Az általa vezetett cég jelentős sikereket ért el, két fontos nemzetközi díjat is kapott: a megvalósult Hűvösvölgyi intermodális csomópont tervezéséért, a Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetségtől és az ECPT-CEU különdíját Nagykanizsa városközpont forgalom csillapítási tervéért.
Mindig nyitott volt a közlekedéstervezési szakma sorsa és általános kérdései iránt. Lelkén viselte, hogy az általa vezetett cég ne kizárólag tervezzen, hanem kutatás-fejlesztési feladatokat is végezzen. Ezek közül az ezredforduló környékén robbanásszerű fejlődésnek induló bevásárlóközpontok közlekedési hatásának kutatása és hatásainak szimulációs prognosztizálása volt az egyik több éven keresztül végzett munka, amely különösen kedves volt számára. Hasonlóképpen a szakma iránti elkötelezettségét mutatta a személyesen, vagy az általa vezetett cégen keresztül a különböző tervezési segédletekhez, útmutatókhoz való szakmai hozzájárulás.
Alapító tagja volt az Új Magyar Mérnöki Kamarának, ahol áldozatkész tevékenységet folytatott. Megalakította a Terület és Településrendezési Szakosztályt és hosszú éveken át, egészen a haláláig sikeresen vezette azt. Az Építési Tagozat elnökségének tagja volt, és számtalanszor nyújtott segítséget a Kamarának különböző feladatok ellátásában.
Nem feledkezhetünk meg valamiről, ami számára nagyon fontos volt, amiből erőt merített a sokrétű szakmai tevékenységéhez; a sportról. Fontos volt és büszke volt rá. Fiatal korától kajakozott, kézilabdázott, később évtizedeken át hobby szinten focizott, szabadidejében rendszeresen futott. Kollégáival sikeresen részt vett váltóban az első Bécs-Budapest szupermaraton lefutásában. Amikor tehette ment hegyet és sziklát mászni: ennek során feleségével megmászták a Mont Blanc-t, de mászott Horvátországban, Ausztriában és Dél Amerikában is. Ha nem volt éppen mód kint a természetben, akkor munka után mászóteremben.
Erős volt, de az igazi maratont az élet hozta számára és több mint tízéves küzdelem után a betegség legyőzte.
Nyugodj békében, az emlékedet megőrizzük.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Buskó András (1960-2020)

Életének 61. évében váratlanul elhunyt Buskó András, okl. vasútépítési és fenntartási mérnök, vasúti  futástechnikai szakmérnök, környezetvédelmi szakmérnök.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke

A Rákóczi Szövetség a honlapján közölte a szomorú hírt, hogy 87. életévében elhunyt dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke. A szövetség saját halottjának tekinti őt, temetéséről később gondoskodnak.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Henk Tamás 1948 – 2020

Végzettség: villamosmérnök, 1973 (BME híradástechnika szak), tudományos fokozat: MTA kandidátusa, 1985 (műszaki tudomány)
1973-1990 között a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) dolgozott, 1985-től tudományos tanácsadóként. A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1985-ben védte meg távközlés témakörben. Az 1985-1990 között a TKI Űrtávközlő berendezések és rendszerek főosztályának vezetője és az Intercsat berendezés számos áramkörének kidolgozója.
1990-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) Távközlési és Médiainformatikai Tanszéken (TMIT) egyetemi docens, majd 2013-tól tudományos tanácsadó. A BME VIK mérnök informatikus képzésében a „Távközlő hálózatok és szolgáltatások” alapképzésű tantárgy és az „Infokommunikációs hálózatok” szakirány alapító felelőse, továbbá a BME VIK gazdaságinformatikus képzésében az „Analytical Business Intelligence” szakirány alapító felelőse. Az „Okos város” tantárgy (BME – Nemzeti Közszolgálati Egyetem felnőttképzés) kidolgozója.
1992-2013 között a BME Nagysebességű Hálózatok Laboratóriumának (HSN Lab) alapító vezetője volt.
1997-1979-ben a Universty College Dublin kutatója. 2007-től a BME VIK Oktatási Bizottságának elnöke, majd 2009-től 2011-ig a Minőségbiztosítási Bizottságának alapító elnöke. 2010-2013 között a TMIT tanszékvezetője. A BME VIK-en a Duális MSc képzések megalapozója. A BME VIK címzetes egyetemi tanára volt.
Kutatási területe: digitális jelfeldolgozás, infokommunikációs hálózatok.
Tudományos szervezeti tagsága: MTA Távközlési Rendszerek Bizottsága, Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programtanács, International Federation for Information Processing.
Kitüntetései: Pollák–Virág-díj (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, HTE, 1982); Puskás Tivadar-díj (HTE, 1991, 2006); Széchényi-díj (megosztott, 1999), Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 2003); Kozma László emlékérem (BME, 2005); Pro Facultate-díj (BME VIK, 2013).

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Kozák Miklós 1924-2020

Okleveles mérnök (BME 1951), kandidátus (1958) a műszaki tudomány doktora (MTA 1968), a BME vasdiplomás mérnöke.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Medgyesi Pál 1946-2020

Az elnökre, a vezérigazgatóra, az emberre emlékezünk.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 18 máj. 2020 08:23

Dr. Tóth László 1944-2020

A Mélyépterv Komplex Zrt. elnök-vezérigazgatója, dr. Tóth László okl. építőmérnök február 19-én életé-nek 77., házasságának 52. évében elhunyt. Szomorúan vettük tudomásul a megváltoztathatatlan tényt. Nagyon szerettük, tiszteltük a komoly szakembert, aki munkatársai, ismerősei kisebb és nagyobb gondjait szívén viselte, igyekezett segíteni.

Életútjából kiemeljük: Mezőörsön, Győrtől 20 km-re született 1944. január 25-én. Az Építőipari és Közlekedési Mű-szaki Egyetemen tanult 1962-től 1967-ig. Szakmai életútjának első 27 éve az akkor szokásos állami tervező intézet-hez a MÉLYÉPTERV-hez kötődött, szellemi és műszaki alkotásainak nagy részét ott készítette. A rendszerváltással létrejött a magántulajdonon alapuló piacgazdaság felszámolásra ítélte a MÉLYÉPTERV-et 1994-ben. Dr. Tóth Lász-ló rendkívüli szervező és vállalkozói készségével szellemi értékeket sikerült megmenteni amikor alapítója, vezetője, tulajdonosa lett a MÉLYÉPTERV KOMPLEX MÉRNÖKI gazdasági társaságnak, életútjának második 26 éve ide kötődik. Látszatra távozott, de keze munkája lépten nyomon továbbra is körülvesz bennünket.

Az 1970-es évek elejétől kialakítója és témafelelőse volt egy epoxigyanta ragasztott kapcsolatú, előregyártott vasbe-ton panelcsaládnak. Ezzel megteremtődött a feltétele a szerelő jellegű, kis élőmunka igényű műtárgyépítésnek, kü-lönösen szennyvíztisztítás és vízellátás területén. Első négy szabadalma alkalmazásával 150 műtárgy /medence/ épült Magyarországon.

A víztoronyépítés kérdései különösen érdekelték. Számos víztorony tervezésével, majd később újfajta építési eljárá-sok kidolgozásával foglalkozott. Az 1980-as évektől felelős szerkezeti és építéstechnológiai tervezője a 3000 m3 hasznos térfogatú, 60-70 m magas vasbeton víztornyoknak, melyekből 4 db épült Magyarországon (Budapest Laka-tos utcai, Csepeli, Kecskeméti, Szolnoki). E témakörben disszertációt írt, s 1985-ben egyetemi doktorrá avatták.

Az építéstechnológiai megoldások fejlesztésével is foglalkozott, tervei alapján újszerűen végeztek csőátsajtolást Bu-dapesten. Foglalkozott monolitikus vasbeton műtárgyépítéshez szükséges acél zsaluzati rendszer kialakításával és alkalmazásával. A nagytérfogatú utófeszített vasbeton iszaprothasztó tornyok építési lehetőségeinek megteremtője, mind erőtani, mind építéstechnológiai vonatkozásban. Kiemelhető Debrecenben a 4500 m3 hasznos térfogatú utófe-szített vasbeton iszaprohasztó.

Számos különleges mérnöki műtárgyat (pl. alagutak, csőhidak, süllyesztett szekrények, kikötő műtárgyak, hűtőtor-nyok) alkotott. Referenciái megtalálhatóak szerte az országban: Kaba, Esztergom, Kecskemét, Angyalföld, Nagyma-ros-Visegrád, Szeged, Dunaújváros, Székesfehérvár, Győr, Sopron, Debrecen, Százhalombatta, Eger, Pápa, Komá-rom, Nyíregyháza, Baja, Budaőrs, Albertfalva, és a sor még sokáig folytatható.

Számos szakcikket, könyvet írt, szakmai konferenciák rendszeres résztvevője és előadója volt, egyetemi oktatásban tevékenyen részt vett.

Tevékenységét szakmai elismerések kisérték, a fib Magyar Tagozata Palotás László-díjban részesítette a vasbetonépí-tés terén elért kimagasló eredményeiért. Megkapta a Kiváló Feltaláló Arany fokozatot, a Munka Érdemrend Ezüst fokozatot, ÉTE Érdemrendet, a Környezetvédelmi díjat.

A mérnöki kamara alapító tagja, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara küldötte és Etikai-fegyelmi Bizottsá-gának tagja volt.
A nagy munkabírású, tisztaszívű  Ember emlékét kegyelettel és hálás szívvel megőrizzük.

  • Utolsó módosítás: hétfő, 09 március 2020 06:56

Dr. Füst Antal 1940 - 2020

Sajnálattal közlöm, hogy édesapám, prof. dr. Füst Antal okl. bányamérnök január 28-án elhunyt.

A temetés időpontja: február 7. 13:00, helye: 3141 Zagyvaróna Fenyvesalja út temető II. parcella

Füst György
+36209579910

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Jolánkai Géza 1942 – 2020

Elhunyt Jolánkai Géza, a hazai ökohidrológiai kutatások megalapozója, a tudományos eredmények széles körű gyakorlati alkalmazásának, a magyar vízgazdálkodás és környezetvédelem nemzetközi elismertetésének fáradhatatlan, kiemelkedő személyisége.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. BIRÓ KÁROLY ÁGOSTON

Dr. Bíró Károly Ágoston egyetemi professzor, az EMT korábbi elnöke, életének 79. évében, 2020. január 6-án elhunyt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Lorberer Árpád 1941-2019

Dr. Lorberer Árpád aranydiplomás építőmérnök, a hazai termálvizek és karsztvizek egyik legnagyobb ismerője, a Magyar Geotermális Társaság, a Magyar Hidrológiai Társulat, Magyar Karszt- és Barlangkutató Egyesület és a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének kitüntetett tiszteletbeli tagja 2019 július 29-én távozott el közülünk.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Zajovics András

Megrendüléssel értesítjük kamarai tagjainkat, hogy Zajovics András György, a Kasib Mérnöki Iroda Kft. ügyvezető igazgatója életének 66. évében elhunyt.

Utolsó útjára szeptember 2-án, 13 órakor kísérjük a Budapest, X. kerületi Új Köztemetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt Ginsztler János gépészmérnök

Életének 77. évében elhunyt Ginsztler János, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Széchenyi-díjas gépészmérnök, a BME professor emeritusa.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt dr. Koblinger László

72 éves korában hosszabb betegség után elhunyt dr. Koblinger László, aki 1998-2000 között a Magyar Nukleáris Társaság elnöke volt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. M. Csizmadia Béla 1942 – 2019

A Magyar Mérnöki Kamara Elnöksége tudatja a szomorú hírt, hogy dr. M. Csizmadia Béla, a Gépészeti Tagozat elnöke 2019. május 29-én több éves, türelemmel viselt betegség után elhunyt. A kamara saját halottjának tekinti, temetése június 14-én, pénteken 15 órakor lesz Agárdon, a katolikus temetőben.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Boromisza Tibor 1927 – 2019

1950-ben szerzett mérnöki diplomát a Műegyetemen, majd szakmai pályafutását szülőföldjén, Esztergomban kezdte az Államépítészeti Hivatalnál.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Prof. Emerita dr. Dulovicsné Dombi Mária 1937-2019

1937. február 9-én, Szegeden született. Egyetemi diplomáit, doktori minősítését kitüntetéssel szerezte. Rövid tervezői gyakorlat után a BME Városépítési Tanszékén lett tanársegéd, majd az újonnan szerveződő Vízellátási és Csatornázási osztályon, illetve később Tanszékén adjunktusként csatornázási tárgyat oktat.
 
1971-ben felkérést kapott az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Mélyépítési Tanszékének megszervezésére, az infrastruktúra tárgyak oktatási anyagának kialakítására, benne az oktatás szervezésére, fejlesztésére. Munkájával rövid idő alatt – különösen a vízi közművek területén – az időközben vezetésével Intézetté alakult szervezet az ország egyik kiemelkedő nevet szerzett oktatási műhelyévé fejlődött. Az általa írt oktatási jegyzeteket, tervezési segédleteket előszeretettel használta a legtöbb tervező cég is. Szakmai elismerését fémjelzi, hogy az időközben Szent István Egyetemhez csatolt, és egyetemi karrá alakult szervezetben betöltötte a tudományos főigazgató helyettesi beosztást is. „Iskolateremtő volt” s kitörölhetetlen érdemeket szerzett mind az Ybl Főiskola oktatási színvonalának, mind a közműves oktatás országos elismertségének megteremtésében.
Különleges érdeme, a vízellátás-csatornázás, és vele párhuzamosan a fürdő szaküzemeltetési oktatás bevezetése, mely tette keresettebbé és népszerűbbé kar arculatát. Hallgatói közül a számosan a szakterület neves képviselői, vezetői lettek. Tanítványai tisztelték szerették, a gyakorlati életből is visszajártak hozzá tanácsért. Ténylegesen három generációt nevelt fel a hazai építőipar számára és hozzá járult sok növendék, valamint munkatársa szakmai kibontakozásához.
Kutatási területe a csatornázás mellet a csapadékvíz gazdálkodás, melyekkel kapcsolatban számos tanulmányt, beszámolót adott közre. Publikációinak száma meghaladja a százat. Cikkeiből kisugárzott a célszerűség a szakmai tudatosság és az előrelépés szükségessége, fontossága.
 
Magas szintű oktatási tevékenysége mellett számos társadalmi szerv támaszkodott kiváló szervezői, oktatói képességeire. A Hidrológiai Társaság Oktatási Bizottságának húsz éven keresztül elnöke. A Magyar Mérnöki Kamarának és a Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatnak alapítása óta tagja. 1999 óta részt vesz a Tagozat Minősítő Bizottságának munkájában. A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség Alapító Tagja, férje halála után a Hírcsatorna periodika főszerkesztője. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodás-Tudományi Bizottságának, valamint a Vízellátási és Csatornázási Bizottságának tagja, az Oktatási Bizottság vezetője. Több szervezetet képviselt a Magyar Szabványügyi Testületben.
Tevékenységét számos állami és társadalmi kitüntetéssel, oklevéllel ismerték el. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni a Köztársasági Érdemkereszt Ezüst Fokozatát (2003.), a Vásárhelyi Pál Díjat (BM 2017.), a Zielinski Díjat (MMK 2016.) az MHT tiszteleti tagságát (2008.), és Bogdánfy Ödön Díját (2003.), „A Magyar Felsőoktatásért” Emlékplakettet (2007.) a SZIE Babérkoszorú Arany fokozatát, (SZIE Rektora 2004.); több alkalommal a „Kiváló Munkáért” Miniszteri kitüntetést, valamint a Dr. Benedek Pálról utóbb elnevezett „Arany Fedlap” Díjat (MaSzeSz 2014.). 2018-ban kiérdemelte a „vizes társadalom” legrangosabb elismerését, a Reitter Ferenc Díjat (MaVíz).
A professzor asszony a hazai közműves társadalom „Nagyasszonya” volt, akit a tisztelet, elismerés, megbecsülés és szeretet övezett. Személyisége Intézmény volt! Sohasem azt tekintette, hogy felette milyen zászlót lengetnek, hanem hogy az általa képviselt közműves szakma ügyének szekere minél eredményesebben, zökkenő mentesebben haladjon ebben a gazdaságilag különösen rögös úton előre. Amilyen szelíd, anyáskodó és szerény ember volt családi és baráti körben, ugyanolyan harcosa volt szakmai meggyőződésének. Teljes hittel szolgálta szakmáját.
Sajnos a kiszámíthatatlan sors 82. születésnapja előtt néhány nappal elragadta közülünk, s pótolhatatlan űrt hagyott hátra barátai, kollégái számára.
Mint mindig segítőkész kolléga, mint kedves, jóindulatú barát, mint oktató, mint szaktekintély köztiszteletnek, szeretetnek és különösen nagy személyes megbecsülésnek kijáró tiszteletet érdemelt ki. Példakép volt és példakép lesz a jövő közműves nemzedékei előtt!
Életműve előtt fejet hajtva búcsúznak az előtte tisztelettel adózó intézmények, és társadalmi szervek, amelyek kiemelkedő munkássága és embersége elismeréseként saját halottjuknak tekintik:

Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség
Magyar Mérnök Kamara
MTA Vízellátási és Csatornázási Bizottsága
SZIE Ybl Miklós Építőipari Kar

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Arnold Károly 1932-2019

A családtól kapott tájékoztatás szerint 86 éves korában elhunyt Arnold Károly az épületgépészek doyenje, az első Macskássy-tanítványok egyike, épületgépész generációk mestere. Temetése szűk családi körben megtörtént.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Schváb János 1945 – 2018

1964-ben a „Kvassay”-ban érettségizett, ami már önmagában is rang volt, szakmai elkötelezettséget jelentett. Egyenes útja vezetett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1969-ben építőmérnöki oklevelet szerzett, közlekedés-építőmérnöki szakon.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Vörös Ferenc 1937-2018

Szakmai munkássága végig a Fővárosi Csatornázási Művekhez (FCsM) kapcsolódik, ahol 1956-tól 1997-ig dolgozott, mint gépkezelő technikus, gyakornok, csoportvezető, 1966-tól osztály-, 1972-től főosztályvezető, 1975-től 1997-ig az FCsM (1993-tól FCsM Rt.) igazgatója, vezérigazgatója, majd nyugdíjasként a vállalat műszaki szaktanácsadója.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Elhunyt dr. Horváth Tibor Róbert

November 16-án, életének 91. évében, békében elhunyt dr. Horváth Tibor Róbert. Búcsúztatójára december 14-én, 11:15 órakor a Rákospalotai temetőben kerül sor. A gyászoló család kérése, hogy a búcsúztatón egy szál fehér virággal róják le tiszteletüket.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Heckenast Gábor 1925-2018

Az OPAKFI  Egyesületnek 1951. óta  tagja, tíz éven át elnöke, 93 évesen elhunyt.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Dr. Szilassy Kálmán (1930-2018)

Ez év július 22-én, 89 éves korában, elhunyt dr. Szilassy Kálmán, az acélszerkezetek egyetemi oktatója, tervezője, tudományos kutatója, a műszaki tudományok doktora.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Forstner Miklós 1935 – 2018

Életének 83. évében elhunyt, aki építő volt munkás élete során, sok területen, nem csak vég-zettségét illetően, hiszen 1959-ben okleveles mérnöki diplomát szerzett az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Mérnöki Kar, Vízépítő szakán.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00

Tar István 1937-2018

1960-ban kapott mérnöki diplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán (ma BME Építőmérnöki Kar). Azóta egyfolytában a kivitelező építőiparban irányítóként és vezetőként dolgozott. Még ebben az évben dolgozni kezdett a Mélyépítő Vállalatnál, 1961-től már építésvezető volt Balatonfűzfőn. Erre az időre esett a Nitrokémia Ipartelepek rekonstrukciója, vízrendszer kiépítése, utófeszített medencék készítése. 1963-tól építésvezető, majd főépítésvezető összesen 13 éven át Százhalombattán a Dunai Finomító építkezésen. Amit ma olajvárosnak neveznek, a mélyépépítési munkák döntő többsége Tar István irányítása alatt készült. 1977-től a MÉLYÉPÍTŐ termelési (irányító) főmérnöke. Ebben az időben épült a Gellért-hegyi medencerendszer, a Kőér utcai metró végállomás, Kelenföldi pályaudvar bővítése, Békásmegyeri szennyvízátemelő, Üllői út átépítése. A nagyvolumenű egyedi munkák mellett az ekkor épülő budapesti lakótelepek (Békásmegyer, Kőbánya, Havanna, Pestlőrinc, Újhegy, Vizafogó, Gyöngyösi út, stb.) mélyépítési munkáit végezték. 1982-88-ig a VEGYÉPSZER építési igazgatóhelyettese, később építési igazgatója, az 1800 fős építési ágazat vezetője. Az ekkor készült a tengizi-nagyberuházás mellett sok más kivitelezési munka (pl. Szolnok, Pét, Kazincbarcika, Dunaújváros) megvalósítása. 1989-től a FÖLDGÉP Általános Mélyépítő Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. 1990. december 6-tól nyugállományába vonulásig vezérigazgatója, amely egy 3000 fős vállalat vezetését jelenti.     

Tar István feleségével 53 éven keresztül élt házasságban, 2 gyermek édesapja, 5 unoka nagypapája.

Búcsúztatására július 13-án, 12.45-kor kerül sor a Farkasréti temető Makovecz ravatalozóban.

  • Utolsó módosítás: szerda, 30 november -0001 00:00
Subscribe to this RSS feed