BPMK

A választott dátum cikkei: kedd, 21 június 2022

Lazányi István 1927 – 2022

A középiskolát Debrecenben a Piarista Gimnáziumban végezte, majd a háborús éveket követően egy évig az Államvasutaknál dolgozott. Mérnöki diplomát 1950-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. Az egyetem elvégzésétől egészen nyugdíjazásáig munkahelye a BME Geotechnikai Tanszéke volt. Itt végzett öt évtizedes oktatói, kutatói és szakértői munkásságát három afrikai szakértői tevékenységgel szakította meg: 1964 és 68 között UNESCO szakértőként Ugandában és Kenyában műszaki főiskolákat szervezett, 1979 és 84 között TESCO szakértőként Nigériában egy állami vállalat geotechnikai osztályát vezette, 1989-90-ben a TRANSINVEST cég alkalmazásában Ugandában szakértő volt egy nemzetközi főút építésén. Mindenütt nagy elismerést szerzett, és ezek révén olyan tudással gazdagította a BME oktatását, amelyeket a rendszerváltoztatás előtt csak nagyon kevesek birtokoltak, és amelyek hasznosítására a rendszerváltoztatás idején oktatási dékánhelyettesi pozíciót vállalt.  
Búcsúzva Tőle mégis elsősorban arra az őt a pályafutása kezdetétől jellemző, szinte páratlan hallgatócentrikus oktatói attitűdre emlékezünk, mely a hallgatók (vagy általában az emberek) iránti empátiából, tiszteletből és szeretetből eredt. A legbonyolultabb talajmechanikai összefüggéseket megfigyelhető jelenségekből és egyszerű modellekből kiindulva tette érzékletessé, érthetővé. Fokozatosan vezette rá a hallgatóit a bonyolultabb matematikai leírásokra, a megoldások keresésére és azok többoldalú elemzésére. Előadásai érdekesek, izgalmasak voltak, lekötötték hallgatósága figyelmét, amiben közrejátszott igényes és választékos, és mindig jól követhető fogalmazásmódja, szóhasználata, de elegáns humora is. A konzultációkon és a vizsgákon barátságosan, megértően mutatott rá a hibákra, lehetőséget kínált a javításukra, és alapvetően azt értékelte, hogy mit tud a diák, illetve mennyi segítséggel jut el a helyes megoldásig. Így a számonkérések is inkább önbizalom növelők voltak, alapvetően sikerélményt adtak.
A magasszínvonalú képzést szolgálta azokkal a kiváló szakkönyvekkel is, melyeket Kézdi Árpád műveiként ismerünk, de amelyekről megjelenésük idején tudható volt, hogy azokban óriási része volt Lazányi István sokoldalú közreműködésének. Az akkor adott lehetőségeket alázattal elfogadva, önfeláldozóan lemondott a személyes szerzőségről és a tudományos előremenetelről, noha szakmai tájékozottságának széleskörűsége, gondolkodásának mélysége méltóvá tette volna ezekre. Jól tükrözik ezt azok a hozzá mérten csekélyszámúnak mondható publikációk, melyek mégis a neve alatt jelentek meg, pl. a CBR-vizsgálatokról, a talajstabilizációkról, a külfejtések fejtési rézsűinek és meddőhányóinak viselkedéséről, a gátak állékonyságáról.
Szaktudását gyakran igényelte a hazai szakma, tanácsai sok bonyolult feladat megoldását segítették, szakértői állásfoglalásait vitás és peres ügyekben mindenki elfogadta. Példát adott ebben is azzal a megközelítésmóddal, amely hasonló volt az oktatóihoz: tisztelte a kollégák munkáját, megérteni kívánta döntéseik indokait, a hibásakét is, a segítőkészség vezérelte. Elsősorban a földművek világában vállalt közreműködést, de az alapozások területén is lehetett számítani rá, még a legutolsó időkben is, mikor szervezete már korlátozta lehetőségeit.  
Még ereje teljében volt, amikor 2004 és 2016 között meghatározó szerepet játszott az európai geotechnikai szabványok honosításában. Vállalta szabványok fordítását, a fordítások lektorálását és az egyeztető tárgyalásokon is fáradhatatlanul és elkötelezetten vett részt. A magyar szövegek minőségében ott vannak az oktatói és szakértői tapasztalatai, valamint hiánytalan angol szaknyelvbeli tudása mellett imponáló anyanyelvi készsége, frappáns fordítói képessége.  
Az az elismerés, tisztelet, de a szeretet is, mely a vázoltak folytán régóta övezte, a rendszerváltozás idején „közfelkiáltással” a szakterület vezetőjévé tette, noha ő ekkor is ódzkodott a pozícióktól. Az akkor alakult Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának első elnökévé választottuk, ahol megnyerő tulajdonságaival, bölcsességével, tapasztalataival sokat tett a szakma megszervezéséért, elismertetésért. Később örökös elnökünk lett, s ekként az utolsó évekig ott volt minden rendezvényen, segítette az elnökség munkáját. A szakmai közéletben is olyan volt, mint oktatóként és szakértőként, köszönettel tartozunk neki azért, hogy szakterületünket ma is a demokratikus szellem jellemzi, amit sok más terület irigyel.   
Szomorúan, mély fájdalommal búcsúzunk tőle. Emlékét azzal őrizhetjük meg, ha megpróbáljuk példáját követni, durvuló, önzésre, önfényezésre hajló világunkban szakmánkban is jó emberként viselkedünk, így közelítünk hallgatóinkhoz, munkatársainkhoz, üzleti partnereinkhez, de versenytársainkhoz is.

Subscribe to this RSS feed