BPMK

Babós Gyula

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy korához és aktívan élt életéhez mérten méltatlanul korán, 2020. november 24-én, életének 68. évében eltávozott közülünk Babós Gyula, a Pro Urbe Kft. alapítója és igazgatója, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, az MMK Építési Tagozatának elnökségi tagja, a Terület és Településrendezési Szakosztály megalapítója és haláláig vezetője.
Egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Kar, Közlekedés-építőmérnöki Szakán, mint okl. építőmérnök 1977-ben fejezte be. Ezután a BME Szakmérnök képzésének keretében, mint városi forgalomtervezési szakmérnök szerzett másod-diplomát.
Pályáját 1977-ben a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatnál kezdte, ahol városi közlekedéstervezés, utak, csomópontok építésének, vízelvezetésének tervezése, szakmai szoftver készítése volt a feladata, ezek közül kiemelkedett, hogy kezdő mérnökként is kiemelkedő szerepe volt a Flórián téri közúti felüljáró tervezésében.
1981-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Regionális irodájára került, ahol az egyik jelentős munkája a Gönyűi kikötő tervezése volt. Innen áthívták a Mérnöki irodára, ahol egészen 1990. év végéig dolgozott. A közlekedés tervezésnek sokféle szakterületét művelte, ezek között települések általános és részletes rendezési terveihez közlekedési munkarészek, közlekedésfejlesztési tervek, forgalomcsillapítási tervek, út engedélyezési- és kiviteli tervek készítését. Néhány év után kinevezték a Közlekedéstervezési Osztály osztályvezetőjének.
1990 végén alapította társaival a Pro Urbe Mérnöki és Városrendezési Kft-t, melynek tulajdonosa és igazgatója volt egészen haláláig. Eleinte az ügyvezetés mellett tervezési és kutatási munkákban is részt vett, de ahogy nőtt és fejlődött a cég, egyre inkább lekötötte idejét a vállalkozás irányítása. Ez a helyszín volt, ahol igazán kiteljesedhetett a vezetői és szervezői képessége.
Az általa vezetett cég jelentős sikereket ért el, két fontos nemzetközi díjat is kapott: a megvalósult Hűvösvölgyi intermodális csomópont tervezéséért, a Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetségtől és az ECPT-CEU különdíját Nagykanizsa városközpont forgalom csillapítási tervéért.
Mindig nyitott volt a közlekedéstervezési szakma sorsa és általános kérdései iránt. Lelkén viselte, hogy az általa vezetett cég ne kizárólag tervezzen, hanem kutatás-fejlesztési feladatokat is végezzen. Ezek közül az ezredforduló környékén robbanásszerű fejlődésnek induló bevásárlóközpontok közlekedési hatásának kutatása és hatásainak szimulációs prognosztizálása volt az egyik több éven keresztül végzett munka, amely különösen kedves volt számára. Hasonlóképpen a szakma iránti elkötelezettségét mutatta a személyesen, vagy az általa vezetett cégen keresztül a különböző tervezési segédletekhez, útmutatókhoz való szakmai hozzájárulás.
Alapító tagja volt az Új Magyar Mérnöki Kamarának, ahol áldozatkész tevékenységet folytatott. Megalakította a Terület és Településrendezési Szakosztályt és hosszú éveken át, egészen a haláláig sikeresen vezette azt. Az Építési Tagozat elnökségének tagja volt, és számtalanszor nyújtott segítséget a Kamarának különböző feladatok ellátásában.
Nem feledkezhetünk meg valamiről, ami számára nagyon fontos volt, amiből erőt merített a sokrétű szakmai tevékenységéhez; a sportról. Fontos volt és büszke volt rá. Fiatal korától kajakozott, kézilabdázott, később évtizedeken át hobby szinten focizott, szabadidejében rendszeresen futott. Kollégáival sikeresen részt vett váltóban az első Bécs-Budapest szupermaraton lefutásában. Amikor tehette ment hegyet és sziklát mászni: ennek során feleségével megmászták a Mont Blanc-t, de mászott Horvátországban, Ausztriában és Dél Amerikában is. Ha nem volt éppen mód kint a természetben, akkor munka után mászóteremben.
Erős volt, de az igazi maratont az élet hozta számára és több mint tízéves küzdelem után a betegség legyőzte.
Nyugodj békében, az emlékedet megőrizzük.