BPMK

A lét a tét

Bizonyosan szállóigévé válik, és sokan idézik majd Székesfehérvár polgármesterének, Cser-Palkovics Andrásnak ezt a mondatát, mert ritka leleménnyel tapintott rá napjaink, és az előttünk álló hosszú hideg hónapok legnagyobb kihívására.

A túléléshez, és ez nem költői túlzás, villanyra és gázra, fűtőanyagra van szükség, ezek pedig jóval több pénzbe kerülnek a korábbiaknál. Az első dolog tehát társadalmi és egyéni méretekben is önmérsékletet mutatni, különben csúnya bajba kerülhetünk. Ez azonban okos döntésekkel, mérlegeléssel elkerülhető, és nem kell aggódva várnunk a villany- és gázszámlákat. És pánikot sem kell kelteni azzal, hogy rettegve várjuk borsosnak tetsző számlákat, ahogyan erről néhány politikai közszereplő, és a közszerepet előszeretettel vállaló celeb, „megmondóember” olykor-olykor megfeledkezve beszél a különböző médiumokban. Óva intenék a megfélemlítéstől éppúgy, ahogy a dolgok elbagatellizálásától.
Mert, ha valóban a lét a tét, akkor minden hanyagul vagy rosszindulattal kiejtett szónak és mondatnak komoly kockázata van.
Cser-Palkovics András szavai azonban épp az értelmetlen és érzéketlen kockázatok elkerülésről szól, és ennek érdekében – véli a polgármester igen helyesen, – fájdalmas lépések megtétele szükséges. Józanul és ésszerűen. Azt mondanám, hogy bizonyos a lépések ismét elkerülhetetlenek lesznek a számunkra, ahogy a covid-járvány idején is elkerülhetetlen volt fájó, húsbavágó döntéseket meghozni, amikor addig soha nem látott nehézségek között kellett élni és dolgozni. És ez korántsem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk rá élénken. Ha pedig akkor jól vizsgáztunk, képesek voltunk jól vizsgázni, miért lenne most másképp!
Még egyszer tehát: komoly, sok szempontra tekintettel lévő mérlegelésre van szükség; a kérdés, hogy mivel és hogyan takarékoskodjunk, mert a legfőbb szempont az, hogy a közösség, egy város, egy intézmény hasznára mi válik inkább. Ezt tette Cser-Palkovics András is. Milyen prioritások érvényesüljenek a cél érdekében? Mit lépjünk meg? Mi a fontosabb a közösség számára, egy szociális intézmény működtetése, kíméletesebb üzemmódra állítása, egy fiókkönyvtár időleges bezárása vagy egy sporttelepé? Hogyan lehet ebben a helyzetben legjobban, előzetes elvárások és részrehajlás nélkül a közjót, a teljes emberi közösséget szolgálni? A döntéseket ebben az esetben morális és gazdasági paraméterek szövevénye veszi körül. De dönteni muszáj, mert a döntésképtelenség csak bajt hoz a fejünkre. Most is, ahogy a pandémia idején is muszáj volt dönteni, ha szükségessé vált népszerűtlen intézkedéseket hozni.
Az emberi élet közösségek szerveződésére épül, kis- és nagy közösségekre, személyes részvételre, kapcsolatokra, intézményi és munkahelyi keretekre. Ehhez fizika tér kell, lakás, iroda, gyár, óvoda, iskola kórház, sportcsarnok és még hosszan lehetne sorolni a helyszíneket. Ezeknek a helyszíneknek energiaigénye van, amire nem is gondolunk például, amikor fölkapcsoljuk a villanyt, amikor minden a megszokott mederben folyik. Most azonban más a helyzet. És ez a változás minden állampolgárt és más szereplőt érint. Terheket ró az egyénekre, az önkormányzatokra, az államra, a vállalkozásokra és az intézményekre. Ezekről beszélt (és ezekre figyelmeztetett) a székesfehérvári polgármester.
És a döntésekhez bátorság kell. A celebek és „megmondó” emberek úgy gondolhatják, hogy beszélhetnek a vakvilágba – bár meggyőződésem, hogy ők sem. De a választott vezetők vállán nagy a felelősség, életeket befolyásolnak, és a döntésük következménye szamon kérhető.
A minap részt vettem az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) szervezésében, kormányzati tájékoztató konferenciáján, amely az építőipart vette górcső alá. A konferencián építésgazdasági helyzetértékelést adott Koji László, az ÉVOSZ elnöke, a gazdaságfejlesztési kihívásokról Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, az állami építőipari beruházásokról, az állami építési beruházási kerettörvény előkészítéséről Lázár János építési és beruházási miniszter adott tájékoztattatást. Hangsúlyozta, hogy az építési beruházásoknál az előkészítés és a tervezés fázisát kiemelten   kell kezelni, mert az ezekre fordított idő és a befektetett munka sokszorosan megtérül a kivitelezés során. Ezt mi mérnökök régóta szorgalmazzuk.
Az emelkedő energia, - munkabér, - alapanyagárak, a mérnök és szakmunkáshiány egyszerre nehezítik az ágazat helyzetét. A magas hitelkamatok pedig az építőipar finanszírozhatóságát rontják, tovább lassítva az építőipart. Az építőipar a hazai munkavállalók 8%-át foglalkoztatja, tehát helyzete nem elhanyagolható a nemzetgazdaságban. A kormányzat mindent megtesz a helyzet javítására, ezt célozza az új kerettörvény is. A miniszterek hangsúlyozták, a beruházások előkészítésének és tervezésének fontosságát, a jó döntések és a kivitelezés jó minőségének érdekében. A résztvevők egyetértettek azzal, hogy a sürgősség oltárán nem áldozhatjuk fel a higgadt átgondoltságot, a mérnöki racionalitást. Örömmel tapasztaltam, hogy a kormányzat már készül – jó döntések meghozatalával – a jobb jövőre.
Én úgy gondolom, hogy kellőképpen érett társadalom a miénk, mert a központilag és lokálisan is jó döntések születnek, tekintettel a közös értékrendünkre és a közjóra.  

Kassai Ferenc
Megjelent a Világgazdaság 2022. november 8-i számában.