BPMK

Varga László 1929 – 2021

1954-ben diplomázott építészmérnökként a BME-en. A Közlekedési Építő Vállalatnál előkészítő mérnök, majd építésvezető. 1956-tól az ÉM. 1. sz. FÖLDGÉP-nél építésvezető, majd főtechnológus 1989-ig.                                                      
Tevékenysége során több országos tervpályázaton díjazott volt. Hazai és külföldi tapasztalatainak birtokában pedig, a korszerű zsaluzási, a betonelem gyártási, a mélyalapozási megoldások, a talajhorgonyzási lehetőségek, a különféle talajt megtámasztó módszerek, valamint a hatásos közúti és vasúti fafonat és fabeton szerkezetes hangelnyelő zajárnyékoló falváltozatok kifejlesztésében volt eredményes.                                                
A FÖLDGÉP Általános Mélyépítő Vállalatnál kb. 70000 lakás alapozásánál használták az általa kifejlesztett zsaluzatot, az előregyártott „bentmaradó” födémzsalu panelt. Korszakalkotó ötlete volt a nagy fémtáblás dúcolat a közmű építéseknél. Először alkalmazott előregyártott távfűtő csatorna elemeket. A 60-as, 70-es évek „szovjet építőgép” parkjának felhasználásával oldotta meg a FÖLDGÉP a résfal építést, fúrt/markolt cölöp készítést, és szabadalma volt a földbe csavarható cölöp.
Nyugdíjas éveiben újabb feladatokkal, a kisátmérőjű vert szárnyas és csavarmenetes acél csőcölöp alapozási megoldás és egy kombinatív kiselemes talajt megtámasztó elképzelés kidolgozásával, valamint a zajárnyékoló falak szerkezettervezési, kivitelezési kérdéseivel, valamin korszerű, esztétikus támfalak statikai tervezésével foglalkozott.
1989-től az Infoqest Bt-ben fejlesztette a PIANO tip. zajárnyékoló falcsaládot. Nevéhez fűződik a Gyáli úti felüljárón épített behajló zajárnyékoló fal terve is, amely még egy zajvédelmi konferencia kiadvány címlapjára is került. A falszerkezet már közel 20 éve tölti be szerepét mindenféle „öregedési nyom” nélkül. Ezen ötlete alapján épült az A4 autópályán, a Schwehat melletti fal.
Nincs olyan hazai kivitelezésű zajárnyékoló fal, melynek fejlesztésében önzetlenül nem vett volna részt, ötleteivel, tapasztalataival ne segítette volna fiatal kollegáit.
Még 2020. év decemberében is fáradozott az üvegszerkezetes behajlított zajárnyékoló falrendszerek hazai bevezetésén és további fejlesztésével, a visszaverődést csökkentő dőlt falak terveinek elkészítésével.
Megemlítendő, hogy mint egykori versenyző a kajak-kenu sport technikai ügyeit intézte a 70-es, 80-as években.
Varga László az MMK tiszteletbeli tagja volt.
Bite Pálné dr., Gilyén Elemér

Karsa Álmos 1947 – 2021

1971-ben a BME Építészmérnöki Karáról építészmérnöki diplomával a zsebedben első munkahelyeiden tervezőként dolgoztál, majd 1974-ben kerültél a ZÁÉV Építőipari Zrt. jogelődjéhez, a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, ahol egészen nyugállományba vonulásodig dolgoztál. Először főépítésvezető-helyettes voltál Keszthelyen, majd 1979. július 1-től az akkor újonnan megalakított műszaki előkészítési osztály vezetőjévé neveztek ki a ZÁÉV zalaegerszegi központjába. Irányítói-szervezői készségeidre, valamint nagyfokú elméleti-mérnöki tudásodra tekintettel 1989-ben műszaki-termelési igazgatói beosztásba léptél előre. A különböző vállalati átszervezések után előbb termelési igazgatóként, majd műszaki igazgatóként végezted munkádat a rád jellemző alapossággal, tudatos megfontoltsággal.
Szakmai tevékenységed nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a ZÁÉV piaci pozícióját megőrizve napjainkban is a hazai magasépítő társaságok egyik legjelentősebbike maradhasson.
Kimagasló mérnöki munka fűződik nevedhez: az alagútzsalus építési technológia fejlesztése, vállalati innovációja, amelyek a tapolcai „Y” házaknál kezdődtek, és a leglátványosabban zalaegerszegi Csipke-házakban teljesedtek ki. Felelős műszaki vezetői irányításoddal több épület valósult meg, amelyekre büszkék vagyunk. E nagyszerű, sokszínű és magas igényű műszaki tevékenység mellett egyre szélesedő látóköröd és a fáradhatatlan munkabírásod további feladatok elvégzésére ösztönzött. Meghatározó szereped volt a Zala Megyei Mérnöki Kamara alapításában, melynek 1996-2009 között elnöke voltál. A Magyar Mérnöki Kamara elnökségének munkájában is – 2005-2013 között két ciklusban – részt vettél. Ugyanilyen határozott volt a munkád az MMK Építési Tagozat elnökségében (2013-2017), valamint az Építéstudományi Egyesület alelnökeként.
35 éven át tartó mérnöki munkád során nap mint nap bizonyítottad vezetői rátermettségedet. Pályafutásod során több alkalommal kaptál Kiváló Dolgozó elismerést, Igazgatói Dicséretet, részesültél Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben, 2007-ben az MMK Zielinski Szilád-díjjal jutalmazott. 2009-ben – mint nyugalmazott műszaki igazgató – megkaptad a Lechner Ödön-díjat, 2019-ben pedig az Építők Napja alkalmából miniszteri elismerésben részesültél.
ZÁÉV Építőipari Zrt. vezetése és munkatársai

Karsa Álmos búcsúztatása február 4-én, 9:45-kor lesz a Farkasréti temetőben.

Csárádi János 1938 – 2020

Domináns vezető volt, egykori munkatársai a megmondhatói, ellentmondani neki, vitatkozni vele legfeljebb négyszemköz lehetett – de lehetett. Határozottságra azokban az években szükség is volt: 1990-ben rendkívül nehéz körülmények között vette át a MÁV vezérigazgatói munkakört. Az állam hathatós szerepvállalásának hiánya miatt a gazdálkodási nehézségektől sújtott vasúttal szembeni tartozások egyre csak halmozódtak, az árufuvarozás és a személyszállítás teljesítménye rohamosan csökkent, a vasúti infrastruktúra- és járműparkfejlesztés kritikus helyzetbe került. Innen kellett a MÁV-nak kilábalnia, és a folyamat levezényléshez erős kézre volt szükség.
Az 1938-ban született Csárádi János középiskolai tanulmányait a fővárosi vasútgépészeti technikumban végezte. Közlekedésmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett, ugyanitt kapott gazdasági mérnöki diplomát is. Vasúti pályafutását még ennek előtte, 1956. augusztus elsején kezdte a hat-vani fűtőházban, ahol először lakatos, majd mozdonyfűtő volt. A Hatvan–Miskolc vasútvonal villamosítási teendőinél kivitelezési területen, építésvezetőségen dolgozott kitűzőként, majd csoportvezetői beosztásban. Ezt követően a MÁV Vezérigazgatóság gépészeti szervezetének villamosítási csoportjában, majd a mozdonycsoportban tevékenykedett. Közreműködött a Ward-Leonard rendszerű villamos mozdonyok ingavonati közlekedésének bevezetésében.
Egyetemi tanulmányainak befejezése után főmérnökké nevezték ki a Villamos Felsővezeték Építési Főnökségen (ez a mai Vasútvill Kft. elődje), majd tíz évig ugyanott igazgatói beosztást töltött be – a főnökséget a hazai vasútvillamosítás fellendülésének időszakában vezette 1980-ig. Ezekben az években vezették be a hazai hálózaton a 25 kilovoltos, egyfázisú 50 hertzes vontatási rendszert. Később a vezérigazgatóság Gépészeti és Járműfenntartási Főosztályának vezetőjeként hat évig a MÁV gépészeti igazgatója volt. Gépészeti igazgatói tevékenységét fémjelzi a V63 sorozatú, 3,6 MW teljesítményű univerzális villamos mozdony sorozatgyártásának megindítása, illetve a V46 sorozatú villamos tolatómozdonyok üzembe állítása. Az ő idejében jelentek meg a villamos motorvonatok MÁV vonalain. A MÁV Budapesti Igazgatóságát 1986-től vezette. Négyéves igazgatói működése idején építették át Ferencváros, valamint a Keleti pályaudvart, továbbá Székesfehérvár-rendezőt.
A MÁV vezérigazgatói munkakörét Csárádi János 1990. augusztus elsejével, pályázati úton nyerte el. A Magyar Államvasutak részvénytársasággá alakulásával, 1993. július elsejétől a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter nevezte ki a MÁV Rt. első ügyvezető vezérigazgatójává. Ebbéli minőségében jelentős erőfeszítéseket tett az állami vasútfinanszírozás megoldása, az állam és a MÁV kapcsolatának gazdasági alapokon történő rendezése érdekében. Vezérigazgatósága idején készült el a MÁV 2000 néven ismertté vált vasútfejlesztési stratégia, fogadták el az új Vasúti Törvényt. Alapjaiban változott meg a vasúttársaság működési, gazdálkodási és szervezeti rendszere, szűntek meg a számos konfliktus forrásának tekintett körzeti üzemfőnökségek. A fuvarpiacon viszont a vasút áruszállítási pozícióinak javítása érdekében megjelentek a területi értékesítési tanácsadási irodák, a MÁV bekapcsolódott a Ro-La forgalom-ba. Az államvasút szervezetéről leválasztották mindazokat a szervezeteket, amelyek nem kapcsolódtak szorosan a cég alaptevékenységéhez, létrejöttek a MÁV kft-k, és változott például a Landler Jenő Járműjavító neve MÁV Istvántelki Főműhelyre. Megjelentek a nagysebességre alkalmas, magas komfort-fokozatú személykocsik a belföldi intercity forgalomban, és vették fel a MÁV-ot (1992-ben) az Eurofimába (European Railroad Company for the Financing of Rolling Stock – Európai Társaság Vasúti Gördülőanyag Beszerzésére). Megkezdődött a hegyesi oldal átépítése, a MÁV telefonhálózat korszerűsítése fényoptikai kábelekkel, elkezdték kiépíteni a számítógépes szállításirányítási rendszert, a SZIR-t, háromszáz kilométer hosszban elkészült a központi forgalomellenőrző (Köfe), illetve nyolcvan kilométeren a Köfi, a központi forgalomirányító rendszer.
Ő volt az utolsó MÁV vezérigazgató, aki ünnepeken viselte a vezetői vasutas egyenruhát (a „tábornokit”, piros stráffal a nadrágon), egyúttal az utolsó, aki ugyanezt már nem követelte meg a beosztottjaitól. Előszeretettel hivatkozott ökölszabályainak egyike, ha egy vasútvonalon irányonként és naponta a forgalom nagysága eléri a 2000 elegytonna kilométert, a vonal villamosításra érett. Megkövetelte, hogy elé terjesztett elemzések, javaslatok, feljegyzések egy oldalnál nem lehetnek hosszabbak, hogy a dokumentum első és egyetlen oldalát szignózhassa: „Egyetértek. Csárádi.”
Nyugdíjba vonulását követően nagyvonalú támogatója volt a Magyar Vasúttörténeti Parknak, a vasúti könyvkiadásnak és számos, a vasutat helyzetbe hozó kezdeményezésnek. Mérnökirodája, a Hungarail (nem tévesztendő össze a Hungraillel) a legtöbb magyar vasútvillamosítási projektben szakértőként működött közre – a legutóbbi időkig a jövőt tervezte, de gerincsérv-műtétje után, a kórházban, koronavírussal fertőződött meg...
Csárádi János a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara küldötte volt, és megalakulása óta aktív tagja volt a BPMK Közlekedési Munkacsoportjának.
Csárádi János december 2-án bekövetkezett halálával már csak felidézhető az korszak, amikor a MÁV élén még olyan vezető állt, aki az alacsony beosztástól a főnökségig végig járta a szakmai ranglétrát, és aki vasutat minden eresztékében ismerte, szerette és működtette. Emlékezzünk erre. Mindig.

Fotó: a MÁV egykori vezérigazgatója a fedélzeten. A Hungarail Kft. ügyvezetőjeként Csárádi János volt a felújítás után forgalomba helyezett Szajol–Püspökladány szakasz felsővezetéki munkálatainak a műszaki ellenőre. Szabó István felvétele 2012. április 11-én készült.)

Babós Gyula

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy korához és aktívan élt életéhez mérten méltatlanul korán, 2020. november 24-én, életének 68. évében eltávozott közülünk Babós Gyula, a Pro Urbe Kft. alapítója és igazgatója, a Magyar Mérnöki Kamara alapító tagja, az MMK Építési Tagozatának elnökségi tagja, a Terület és Településrendezési Szakosztály megalapítója és haláláig vezetője.
Egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Kar, Közlekedés-építőmérnöki Szakán, mint okl. építőmérnök 1977-ben fejezte be. Ezután a BME Szakmérnök képzésének keretében, mint városi forgalomtervezési szakmérnök szerzett másod-diplomát.
Pályáját 1977-ben a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatnál kezdte, ahol városi közlekedéstervezés, utak, csomópontok építésének, vízelvezetésének tervezése, szakmai szoftver készítése volt a feladata, ezek közül kiemelkedett, hogy kezdő mérnökként is kiemelkedő szerepe volt a Flórián téri közúti felüljáró tervezésében.
1981-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet Regionális irodájára került, ahol az egyik jelentős munkája a Gönyűi kikötő tervezése volt. Innen áthívták a Mérnöki irodára, ahol egészen 1990. év végéig dolgozott. A közlekedés tervezésnek sokféle szakterületét művelte, ezek között települések általános és részletes rendezési terveihez közlekedési munkarészek, közlekedésfejlesztési tervek, forgalomcsillapítási tervek, út engedélyezési- és kiviteli tervek készítését. Néhány év után kinevezték a Közlekedéstervezési Osztály osztályvezetőjének.
1990 végén alapította társaival a Pro Urbe Mérnöki és Városrendezési Kft-t, melynek tulajdonosa és igazgatója volt egészen haláláig. Eleinte az ügyvezetés mellett tervezési és kutatási munkákban is részt vett, de ahogy nőtt és fejlődött a cég, egyre inkább lekötötte idejét a vállalkozás irányítása. Ez a helyszín volt, ahol igazán kiteljesedhetett a vezetői és szervezői képessége.
Az általa vezetett cég jelentős sikereket ért el, két fontos nemzetközi díjat is kapott: a megvalósult Hűvösvölgyi intermodális csomópont tervezéséért, a Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetségtől és az ECPT-CEU különdíját Nagykanizsa városközpont forgalom csillapítási tervéért.
Mindig nyitott volt a közlekedéstervezési szakma sorsa és általános kérdései iránt. Lelkén viselte, hogy az általa vezetett cég ne kizárólag tervezzen, hanem kutatás-fejlesztési feladatokat is végezzen. Ezek közül az ezredforduló környékén robbanásszerű fejlődésnek induló bevásárlóközpontok közlekedési hatásának kutatása és hatásainak szimulációs prognosztizálása volt az egyik több éven keresztül végzett munka, amely különösen kedves volt számára. Hasonlóképpen a szakma iránti elkötelezettségét mutatta a személyesen, vagy az általa vezetett cégen keresztül a különböző tervezési segédletekhez, útmutatókhoz való szakmai hozzájárulás.
Alapító tagja volt az Új Magyar Mérnöki Kamarának, ahol áldozatkész tevékenységet folytatott. Megalakította a Terület és Településrendezési Szakosztályt és hosszú éveken át, egészen a haláláig sikeresen vezette azt. Az Építési Tagozat elnökségének tagja volt, és számtalanszor nyújtott segítséget a Kamarának különböző feladatok ellátásában.
Nem feledkezhetünk meg valamiről, ami számára nagyon fontos volt, amiből erőt merített a sokrétű szakmai tevékenységéhez; a sportról. Fontos volt és büszke volt rá. Fiatal korától kajakozott, kézilabdázott, később évtizedeken át hobby szinten focizott, szabadidejében rendszeresen futott. Kollégáival sikeresen részt vett váltóban az első Bécs-Budapest szupermaraton lefutásában. Amikor tehette ment hegyet és sziklát mászni: ennek során feleségével megmászták a Mont Blanc-t, de mászott Horvátországban, Ausztriában és Dél Amerikában is. Ha nem volt éppen mód kint a természetben, akkor munka után mászóteremben.
Erős volt, de az igazi maratont az élet hozta számára és több mint tízéves küzdelem után a betegség legyőzte.
Nyugodj békében, az emlékedet megőrizzük.

Elhunyt Buskó András (1960-2020)

Életének 61. évében váratlanul elhunyt Buskó András, okl. vasútépítési és fenntartási mérnök, vasúti  futástechnikai szakmérnök, környezetvédelmi szakmérnök.

Henk Tamás 1948 – 2020

Végzettség: villamosmérnök, 1973 (BME híradástechnika szak), tudományos fokozat: MTA kandidátusa, 1985 (műszaki tudomány)
1973-1990 között a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) dolgozott, 1985-től tudományos tanácsadóként. A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1985-ben védte meg távközlés témakörben. Az 1985-1990 között a TKI Űrtávközlő berendezések és rendszerek főosztályának vezetője és az Intercsat berendezés számos áramkörének kidolgozója.
1990-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) Távközlési és Médiainformatikai Tanszéken (TMIT) egyetemi docens, majd 2013-tól tudományos tanácsadó. A BME VIK mérnök informatikus képzésében a „Távközlő hálózatok és szolgáltatások” alapképzésű tantárgy és az „Infokommunikációs hálózatok” szakirány alapító felelőse, továbbá a BME VIK gazdaságinformatikus képzésében az „Analytical Business Intelligence” szakirány alapító felelőse. Az „Okos város” tantárgy (BME – Nemzeti Közszolgálati Egyetem felnőttképzés) kidolgozója.
1992-2013 között a BME Nagysebességű Hálózatok Laboratóriumának (HSN Lab) alapító vezetője volt.
1997-1979-ben a Universty College Dublin kutatója. 2007-től a BME VIK Oktatási Bizottságának elnöke, majd 2009-től 2011-ig a Minőségbiztosítási Bizottságának alapító elnöke. 2010-2013 között a TMIT tanszékvezetője. A BME VIK-en a Duális MSc képzések megalapozója. A BME VIK címzetes egyetemi tanára volt.
Kutatási területe: digitális jelfeldolgozás, infokommunikációs hálózatok.
Tudományos szervezeti tagsága: MTA Távközlési Rendszerek Bizottsága, Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programtanács, International Federation for Information Processing.
Kitüntetései: Pollák–Virág-díj (Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület, HTE, 1982); Puskás Tivadar-díj (HTE, 1991, 2006); Széchényi-díj (megosztott, 1999), Gábor Dénes-díj (Novofer Alapítvány, 2003); Kozma László emlékérem (BME, 2005); Pro Facultate-díj (BME VIK, 2013).

Dr. Füst Antal 1940 - 2020

Sajnálattal közlöm, hogy édesapám, prof. dr. Füst Antal okl. bányamérnök január 28-án elhunyt.

A temetés időpontja: február 7. 13:00, helye: 3141 Zagyvaróna Fenyvesalja út temető II. parcella

Füst György
+36209579910

Subscribe to this RSS feed