Kassai Ferenc publikációk (32)

Válogatás főbb sajtómegjelenéseinkből

AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG A REZSICSÖKKENTÉS ALFÁJA ÉS ÓMEGÁJA

Az elmúlt napokban Győrött, az Audi Hungária Zrt. logisztikai központjában átadták Európa legnagyobb tetőn kialakított napelemparkját. Ebből az alkalomból Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kifejtette, hogy az ország gyarapodásának fő eszköze a gazdaság, a versenyképesség és a környezetvédelem egysége és hozzátette, hogy az energiahatékonyság a versenyképesség egyik legfontosabb eleme: „ragaszkodunk ahhoz, hogy Európában a magyar emberek és a magyar ipar fizessék a legalacsonyabb rezsiköltségeket”.
Nemes célkitűzés és a fejlődésünk egyik forrása ennek elérése lehet. Ehhez, az energiahatékonyság és a versenyképesség kérdéséhez szeretnék néhány gondolatot fűzni mérnökszemmel.
Az energiahatékonyság, amely mindenekelőtt a rendelkezésre álló energiaforrások ésszerű és takarékos felhasználását jelenti, a rezsicsökkentés alfája és ómegája. Az energiahatékonyság a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen egyebek mellett az épületek energiahatékonyságának javítása. Az Európai Unióban és így hazánkban is egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra. Mert az ország gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése és felújítása terén javítható.
A mérnöktársadalom hosszú évek óta ezen az állásponton van. Könnyen belátható példaként említhetem a szélsőséges időjárás következtében létrejött energia-csúcsfelhasználás problémáját, amit a nyári hőséghullámok is jelentettek az elmúlt években. A tapasztalataink azt mutatják, hogy komoly, minden részletre kiterjedő felvilágosító kampányra lenne szükség ahhoz, hogy a lakosság megértse, alapvető érdeke fűződik az energia ésszerű felhasználásához: gondoljuk csak el, mekkora terhet ró a közösségre és az egyénre az a szomorú tény, hogy nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak.
Fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók törekedjenek a céltudatos energiafelhasználásra. Ismételten elmondom, hogy a fel nem használt energia a legjobb energia-megtakarítás, és a rezsicsökkentés új dimenziója, az energiahatékonyság a rezsicsökkentés kiinduló- és végpontja.
Most egy más aspektusból is megközelítem a kérdést: ma már látjuk, hogy XXI. század legjelentősebb stratégiai kihívásai az egészséges élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a fenntartható energiaellátás biztosítása. Az energetikában az elkövetkező időszak a struktúra- és paradigmaváltás korszaka lesz mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az emberiség még napjainkban is az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók tévhitében él, azonban az eddigi fogyasztási szokások nem lesznek a jövőben fenntarthatók. A saját jövőnk és a következő nemzedékek szükségleteinek biztosítására, valamint az élhető környezet megőrzéséhez halaszthatatlan a mielőbbi szemléletváltás az energetika terén is. Energiát a természet fölös mennyiségben ad, csak sohasem ott, sohasem akkor, és sohasem olyan formában, mint amire szükségünk lenne.
Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a Nemzeti Energiastratégia fő üzenetét, akkor célunk a függetlenedés az energiafüggőségtől. A cél eléréséhez javasolt eszközök: az energiatakarékosság, a megújuló energia felhasználása a lehető legmagasabb arányban, a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, valamint az európai energetikai infrastruktúrához való kapcsolódás, de oly módon, hogy hatékonyan tudjuk nemzeti érdekekeinket is érvényesíteni.
A globális környezeti problémák közül a környezetszennyezés, különösen a légszennyezés az, ami leginkább látványos, ami mindenki által tapasztalt. Az elsődleges légszennyezők az ipari tevékenységek és a gépjárművek kipufogógázai, valamint a rossz hatásfokú fűtőanyagok. A magas CO2-kibocsátás, az üvegházhatású gázok, a szállópor-koncentráció és az égéstermékek mindannyiunk tüdejét veszélyeztetik, de különösen a nagyvárosokban élőkét.
Nekünk, mérnököknek néhány területen nagyobb felelősségünk van a társadalom többi tagjainál. Különösen ilyen terület az innováció, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, az energiagazdálkodás, a közlekedés és a digitális gazdaság elősegítése. Ne feledjük, hogy a jelen innovációja a jövő innovációjának alapja, és a jövőbeni innováció a jövő fenntartható gazdasági fejlődésének alapja.
Energiahatékonyság, karbonsemlegesség, a tiszta energiaforrások kapacitásának növelése – az ország így válhat a fenntartható fejlődés és klímaváltozás elleni küzdelem fontos pontjává a világban.

Kassai Ferenc

Megjelent a Magyar Nemzet 2020. október 29-i lapszámában.

A JÁRHATÓ ÚTRÓL

A napokban – ha szabad így fogalmaznom, mérnökszemmel –, fontos hírre lettem figyelmes a sajtóban. György Lászlótól, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárától idéztek, aki a következőt mondta: „A koronavírus-járvány igazolta a 2010 óta követett kormányzati megközelítést, amely szerint, amit csak lehet, érdemes itthon gyártani, hiszen ezzel az önellátási képességek megerősítése mellett a hazai munkahelyeket és a magyar családok megélhetését támogatjuk”. Örömmel olvastam a kormány magas rangú képviselőjének az álláspontját. Ezt, mi a mérnöki kamarában, teljes mértékben osztjuk, és többször is hangot adtunk annak a véleményünknek, hogy a magyar mérnöki szürkeállomány kiaknázása, a magyar mérnöki tehetség itthon történő kamatoztatása a patrióta gazdaságpolitika számára – az ország számára – a legjobb és leggyümölcsözőbb befektetés.

Erről szeretnék az alábbiakban szólni.
Először is: van egy biztos műszaki-mérnöki örökségünk, amely legalább két évszázad óta megmutatja ország és világ előtt a magyar mérnöki tudást az építészettől a gyógyszergyártásig számtalan területet felölve; ezeket fölsorolni is nehezen lenne most. Van hosszú ideje magas színvonalon, a mindenkori követelményeknek megfelelően működő mérnökképzés Magyarországon, amely a kisebb-nagyobb hullámvölgyek, átszervezések mellett is értékteremtő, értékőrző mérnök-generációkat nevelt föl; ők a derékhad, akikre mindig számítani lehet, és akik közmegbecsülést szerezve munkálkodnak a mindennapokban. A mérnöki szakmák képviselőit a munka iránti alázat jellemzi, saját tudásuk megbecsülése, a megújuló-átalakuló igényekhez való alkalmazkodás. Van egy erőteljes mérnöki gondolkodásmód, amely képes azonnal reagálni a hétköznapi eseményekre, például ahogy ez történt, emlékezhetünk rá a vörösiszap-katasztrófa idején, vagy közelebbről a vírusjárvány nehéz, kezdeti időszakában. Ez utóbbiban mutatkozott meg a mérnöki gondolkodásmódnak az alkotó szellemet tartalmazó eleme, amely az innovációban és együttműködésben öltött testet: az orvosi műszergyártásban, például a lélegeztető-gépek megalkotásában. Ezek a tartóelemek mind hasznosulnak a patrióta gazdaságban – ez a mérnöki tudás fizetődik ki, amikor munkahelyteremtésről, önellátási képességről beszélünk, vagyis egy kiszámítható és megbízható patrióta gazdaság létét tartjuk a szemünk előtt.
Azt a gondolatot tehát, hogy amit csak lehet, gyártsunk itthon, használjuk hozzá a magunk tudását, alkotóerejét, régóta szorgalmazza a mérnöktársadalom. Meggyőződésem, hogy ez helyes, járható út. És mi mérnökök ebben a vonatkozásban is tesszük a dolgunkat – szenvedéllyel és elhivatottsággal, mert a mérnöki munkának állandó jelenléte van a gazdaságban; és örömmel vesszük azt is, hogy ehhez a kormányzat megfelelő klímát, támogatási rendszert, ösztönzést kínál, amellyel reményeim szerint mind többen fognak élni.
Ma a legtöbbször hangoztatott fogalom az innováció, mondhatjuk „divatos”, mindenhonnan ez köszön vissza. A legtöbb esetben joggal használható ez a fogalom, gondoljunk csak arra, hogy a koronavírus-járvány idején a mérnöki innováció, a kutatás-fejlesztés milyen nagy értékhányaddal járult hozzá a gyógyításhoz, a járvány megfékezéséhez. A mérnöki alkotókészség is leginkább az újban, a jobbításban találja meg értelmét – ezt régóta hangsúlyozza a mérnöki kamara. Viszont tisztában vagyunk azzal is, hogy nem versenyezhetünk a világ tudományos és gazdasági nagyhatalmaival, anyagi forrásaink hozzájuk mérten csekélyek Nincs illúziónk ebben a vonatkozásban, de többletértéket jelenthet a patrióta gazdaságunk számára a magyar mérnöki tudás, kreativitás a mérnöki helytállás minősége, milyensége. Ezt kell megtanulni az egyetemeken, ezt kell megtanítani a felsőoktatásban, mert így annak hatékonyságával bátran nagy értékhányaddal járulhatunk az ipar termelékenységéhez – ezzel versenyképessé válunk a világban, és mindazzal, amit létrehozunk, a magyar gazdaság gyarapodik majd.
Ezt tartjuk járható útnak! Valóban: amit csak lehet, gyártsunk itthon, tartsuk meg és aknázzuk ki a magunk számára a mi alkotóerőnkben meglévő lehetőséget!

Megjelent a Világgazdaság 2020. augusztus 25-i lapszámában.