BPMK

Búcsú dr. Farkas Józseftől

Farkas József professor emeritus, építőmérnök-generációk tanítómestere, iskolateremtő tudós, 2018. január 17-én türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt.

Mérnöki diplomáját a BME Mérnöki Karán Népköztársasági Ösztöndíjjal 1967-ben szerezte meg. A diploma megszerzése óta – rövid kihagyással – a Műegyetem Geotechnikai Tanszékén építő- és építészmérnök hallgatókat tanított, kezdetben Széchy és Kézdi professzorok tanársegédjeként, majd adjunktusként, docensként, 1994 óta egyetemi tanárként. 1972-ben műszaki doktori, 1983-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1994-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, majd még abban az évben habilitált. 1990-től 20 éven keresztül volt a Geotechnikai Tanszék vezetője.
Több évtizedes oktatói tevékenységének meghatározó eleme Széchy Károly klasszikus tárgyának, az Alapozásnak az elmélyült, gyakorlatias szemléletű művelése, de évekig előadta a Talajmechanika, a Földművek, a Földalatti műtárgyak, a Mélyalapozás és a Geotechnikai esettanulmányok című tárgyakat, mind az alapoktatásban, mind a szakmérnöki- és a mérnöktovábbképzésben, hosszú évekig volt a Geotechnikai Államvizsga Bizottság elnöke. Szeretett oktatni. Oktatását a bámulatos memóriájára épülő részletgazdag, lebilincselő előadásmód jellemezte, mellyel rendre kiérdemelte a hallgatóság elismerését, többször is elnyerve a kar legjobb előadója kitüntető címet.
Szakmai és tudományos munkássága a geotechnika területének a teljességét átfogja. Főbb kutatási területei: a résfalas alapozás, felszínközeli talajmozgások, szerves talajok, cölöpalapozások, metróépítés okozta építménykárok, hídalapozások megoldása. Számos nemzetközi együttműködési pályázat és OTKA kutatás témavezetője. Négy éven át Széchenyi Professzori ösztöndíjas volt. Fáradhatatlan irodalmi tevékenységéről 6 könyvrészlet, 10 egyetemi és főiskolai jegyzet, valamint 154 tudományos szakcikk tanúskodik.
Elkötelezetten foglalkozott a fiatal mérnökök és munkatársai tudományos előre haladásával is, hosszú tanszékvezetői pályafutása alatt tudományos iskolát teremtett. 15 doktorandusznak volt a témavezetője. Csak az elmúlt tíz évben 7 doktorandusza szerezte meg a PhD fokozatot. A PhD, habilitációs és akadémiai doktori eljárásokban rendszeresen töltött be bizottsági elnöki vagy bírálói funkciót. Legendás munkabírását, felkészültségét, intuitív problémamegoldó készségét a pályafutása során készített több ezer szakvélemény, szakértői vélemény jellemzi. 1990 óta az Igazságügyi Szakmérnöki Záróvizsga Bizottság elnöke. A bírósági felülvéleményeket készítő Építőmérnöki Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnöke.
Tapasztalatait nemcsak a hazai geotechnikai képzésben, a kutatásban, hanem a szabványalkotásban is hasznosította. Megnyerő személyiségével és közvetlenségével sok barátot szerzett, és méltán vívta ki a geotechnikai szakma elismerését.
Egyetemi pályafutása során aktív részt vevője volt az Építőmérnök Kar és a BME közéletének: 30 évig volt az Építőmérnöki Kar Tanácsának, 12 évig a BME Egyetemi Tanácsának tagja. Tagja és elnöke volt az Egyetem Oktatási Bizottságának, 18 évig az Építőmérnöki Kar dékánhelyettese. Ezek a közéleti tevékenységek is az egyetem iránti mélységes elkötelezettségéről adtak tanúbizonyságot. Széleskörű kutatási és tudományszervezési feladatot vállalt. 1990 és 2006 között az MTA Geotechnikai Kutatócsoportjának a vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestek Mechanikája Tudományos Bizottság választott, szavazati jogú és a Magyar Akkreditációs Bizottság Szakbizottságának tagja, több éven át a MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője, valamint a Sigma Xi Tudós Társaság titkára volt. A Magyar Mérnökakadémia, a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Oktatási Bizottságának tagja és a Minősítő Bizottságának elnöke volt. Szakmai díjai közül a Széchenyi emlékplakett, az Eötvös József-díj és a Széchenyi Professzori Ösztöndíj emelhető ki.
A szakmai közéletnek, itthon és külföldön egyaránt, aktív résztvevőjeként egyetemközi kapcsolatok, mint a Tempus vagy Erasmus projektek révén számos tanulmányutat tett, konferenciákon szerepelt. Nemzetközi szakmai konferenciákon szekcióülési elnök, bizottsági tag. 12 évig tagja volt a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Egyesület „Landslide” Bizottságának. Egy külföldi és három magyar tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.
Nagyon szerette a labdarúgást. Amíg egészsége engedte, heti kétszer focizott a tanszéki és egyetemi kollégákkal. Tökéletes megállapítása az életről is ehhez köthető: „Mindenki úgy focizik, ahogy él!”.
Egy csodás életpálya lángja aludt ki 2018. január 17-én. Kedves Farkas Jóska, nyugodj békében!

BME, BME Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék

Kategória további cikkei: « Párdányi Jenő Homola Viktor 1929-2018 »