BPMK

Vízgazdálkodási szakmai nap

A BPMK és Budapest Főváros Önkormányzata együttműködési megállapodása alapján május 18-án közös vízgazdálkodási és vízépítési szakmai napot szervezett a Városháza Dísztermében.

A telt házas szakmai nap témája a főváros kisvízfolyásainak helyzete és fejlesztési elehetőségei, városi csapadékvíz-gazdálkodás volt. A rendezvény levezető elnöke Dénes Miklós okl. építőmérnök, a BPMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Szakcsoportjának elnöke volt, aki köszöntötte a megjelenteket, kiemelten dr. Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettest, Kassai Ferencet, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnökét, Sidó Szabolcsot, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Városigazgatósági Főosztályának vezetőjét, valamint Gampel Tamást, a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkárát. Elmondta, hogy a BPMK éves vízgazdálkodási és vízépítési szakmai továbbképzéseinek sorából mindig kiemelkedik a fővárossal közösen rendezendő szakmai nap. Különleges volt az idei alkalom, hiszen a Magyar Hidrológiai Társaság ez évben ünnepli megalakulásának 100. évi megalakulását és az egyesület főtitkára megtisztelte jelenlétével szakmai napunkat.
Kassai Ferenc, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke elmondta: a rendezvény fókuszában a vízgazdálkodás és a vízépítés időszerű budapesti feladatai állnak, szem előtt tartva a fenntartható fejlődést fővárosunk érdekében. „Köztudott, hogy a Föld felszínének kétharmadát víz borítja. Ez a legnagyobb tömegben előforduló anyag. Becslések szerint a Föld víztömegének mintegy 94%-a tengervíz, s csak a maradék édesvíz, melynek többsége jég formájában van jelen a Földön. Mindannyian tudjuk, hogy az élet alapvető eleme a víz. Egy ember egy év alatt, több mint 1.000 liter folyadékot vesz magához. Szervezetünk kétharmada víz, ami egy átlagos felnőttnél 45-50 litert jelent, ugyanakkor a mindennapos tevékenységünk során több mint 3 liter vizet veszítünk. Egyedülálló és nélkülözhetetlen kincsünk a víz, melyet életünk minden percében óvnunk kell. Jelenünk és az eljövendő generációk sorsa többek között azon is múlik, hogy miképp gazdálkodunk a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket. AZ ENSZ március 22-ét jelölte ki a „Víz Világnapja” dátumaként, melynek célja, hogy gondolkodásunk középpontjába kerüljön ez a természeti kincs. Ez a nap minden évben más és más nézőpontból hívja fel figyelmünket a víz alapvető szerepére. 2017-ben a világnap szlogenje a „Szennyvizek? Tiszta vizet!” lett. Szakértők szerint évszázadunk végére az ivóvíz drágább lehet az aranynál. Egyedülálló kincsünk a víz, mely az életünkhöz nélkülözhetetlen. A Föld számos országában a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz is hiányzik az emberek életéből. Magyarországon és Budapesten nem ez a helyzet, mert mi azon szerencsések közé tartozunk, akik – a természeti adottságokból – jelentős vízkinccsel rendelkeznek. Hazai vízkincsünk megőrzése mindannyiunk közös felelőssége. Az éghajlatváltozás tendenciái már mutatkoznak. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó bizottsága megállapítása szerint egyre több áradással kell számolnunk világszerte a jövőben. Magyarország és Budapest szempontjából ez különös felkészülést igényel, tekintettel arra, hogy hazai vízbázisunk 90%-a a határinktól kívülről érkező. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani a vízgazdálkodásra, a vízépítésre, az árvízvédelemre, a városi csapadékvíz elleni védelemre is. A vízgazdálkodás és a vízépítés olyan tudományos és mérnöki kérdésköröket ölel fel, amelyek közérdeklődésre tartanak számot a társadalomban és alapvetően befolyásolják a közgondolkodást. Itt kell megjegyezni, hogy a jó vízgazdálkodás nem csak környezetvédelmi kérdés, hanem a gazdasági fejlődés egyik alapja, mely szolgálja többek között a mezőgazdaság eredményeit és végső soron a társadalom jó létét, a polgárok életének védelmét, jó életminőségét. Elmondhatjuk, hogy a víz jelenléte meghatározza mindennapi életünket, Természetesnek vesszük, hogy a jó minőségű ivóvíz a kellő mennyiségben mindig a rendelkezésünkre áll. Ennek következtében sokszor nem úgy viszonyulunk lételemünkhöz, mint ahogy azt megérdemelné. Sztevanovity Dusán szavaival élve; „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.” E gondolatok jegyében kívánt a szakmai nap előadóinak és résztvevőinek jó munkát.
Dr. Szeneczey Balázs Budapest Főváros Önkormányzata városfejlesztésért felelős főpolgármester-helyettese beszédében felhívta a figyelmet az éghajlatváltozás tendenciáira, az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó bizottságának megállapítására, ami szerint egyre több áradással kell számolnunk világszerte a jövőben. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani a vízgazdálkodásra, a vízépítésre, az árvízvédelemre, a városi csapadékvíz elleni védelemre is. A Főváros Önkormányzata elkészítette Budapest 2030-ig szóló hosszú távú városfejlesztési koncepcióját, a 2020-ig szóló Integrált településfejlesztési stratégiáját, e mellet a tematikus fejlesztési programokat is; így a Duna menti területek összehangolt fejlesztésére szóló programot. Elkészült a Balázs Mór Terv, Budapest közlekedésfejlesztési stratégiája és nem utolsó sorban a főváros komplex vízgazdálkodási stratégiája. Nagyra értékelte a főváros és a BPMK között már évek óta jól működő együttműködést. Hangsúlyozta, hogy annak eredményeként a kamara szakértelme nagyban segíti Budapest fejlesztési céljainak kialakítását, megvalósítását.
Gampel Tamás, a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára előadásában ismertette a 100 éves Magyar Hidrológiai Társaság megalakulásának és jelenének körülményeit, elért eredményeit. Elmondta, hogy a társaság örömmel tart kapcsolatot azon szervezetekkel, amelyek célja a hazai vízgazdálkodás megerősítése. A társaság tevékenységének kulcsszavai; hagyomány és fejlődés. Küldetésük, hogy az MHT hozzájáruljon, hogy a vízgazdálkodási ágazatok teljesíthessék feladataikat és, hogy a klímaváltozás okozta vízgazdálkodási kérdésekre szakmailag megalapozott válaszok születhessenek.
Sidó Szabolcs Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Városigazgatósági Főosztályának vezetője az aszfaltozott területek csapadékvíz elvezetésének megoldási lehetőséget taglalta. Elmondta, hogy Budapest területe 525 km2, az összes útfelület hossza 4.320 km, területe 26,5 km2. A burkolt felület hossza 3.490 km, területe 25,8 km2, míg a földút hossza 830 km, területe 0,7 km2. A pesti és a budai oldal csatornahálózata egyaránt 4 önálló vízgyűjtő területre osztott, külön egységet képez a Margitsziget és Csepel. Beszélt a városi beépítettség hatásairól a lefolyásra. Bemutatta Budapest-belváros csapadékeloszlását és hőmérséklet-változását a 2015. augusztus 17-i napon és az esőzésből eredő károkat.
Dr. Lakatos Mónika, az Országos Meteorológiai Szolgálat, Éghajlati osztálya éghajlatkutatója; Az intenzív csapadékok alakulás a változó klímában című előadásában elmondta; hogy az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásait tekintve szinte nem tudunk olyan ágazatot említeni, amire ne lenne hatással a változó éghajlati környezet. Elsősorban a mezőgazdasági termelés és a vízgazdálkodás számára jelent kihívást az éghajlatváltozás. Egy melegedő környezetben, éves szinten kissé kevesebb, de szeszélyes időbeli és területi eloszlásban érkező csapadékból kell gazdálkodni. A gyakoribb hőhullámok is növekvő kockázatot jelentenek, főleg városi környezetben.
Az éghajlatváltozás csapadéktevékenységre gyakorolt hatásai, és a csapadékmaximum-függvények változásai címmel tartott előadást Varga Laura, a BME Építőmérnöki Kar Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék munkatársa. Elmondta, hogy a tervezők még a mai napok során is az 1970-es években, az ország területére kialakított, egységes, csapadékmaximum függvények alapján terveznek. Felhívta a figyelmet arra, hogy el kell készíteni az új csapadékmaximum- függvényeket, figyelembe kell venni az éghajlatváltozást regionálisan és a klímaszorzókat ennek megfelelően szükséges meghatározni.
Dr. Buzás Kálmán c. egyetemi tanár a BME Építőmérnöki kar Vízi közmű és Környezetmérnöki Tanszékéről, Lefolyás szabályozás városi környezetben: Alkalmazkodás a változó éghajlathoz, energiahatékonyság növelés az egyesített rendszerű csatornahálózatok üzemeltetésében című előadásában elmondta, hogy paradigmaváltás következik be a városi csapadékvíz kezelésében világszerte. Erre Magyarországon is szükség lenne. Lényeges az integrált települési vízgazdálkodás, valamint az új tervezési, szabályozási rendszerek bevezetése. Összefoglalva: koncepcionális változásra van szükség a város és víz kapcsolatának kezelésében.
Oszoly Tamás, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese a hálózatüzemeltetés rendkívüli csapadék miatt túlterhelt állapotban témaköréről adott tájékoztatást. Előadásában kitért arra, hogy klímaváltozás már az ókorban is volt, annak következményeivel. Ezt végigvezette napjainkig. Elmondta, hogy Budapest teljes csatornázott területe 404 km2, ebből az egyesített rendszerű terület 178 km2, az elválasztott rendszerű terület 226 km2. Taglalta mind az elválasztott rendszerű, mind az egyesített rendszerű csatorna- hálózatok problémáit a hírtelen nagycsapadékok esetében. A mielőbbi szemléletváltozást tartja szükségesnek, annak érdekében, hogy a problémák felszámolhatók lehessenek.
A csapadékvíz visszatartás, elhelyezés, elvezetés lehetőségeit a XVI. kerület példáján keresztül bemutatta Furdan Mária a XVI. kerületi Önkormányzat Műszaki Ügyosztály, Kerületfejlesztési és Üzemeltetési Iroda vezetője. Bemutatta a XVI. kerület elhelyezkedését a fővárosban, kitért a lakosságszám jelentős emelkedésére, a befogadó hiányára, a beépítettség rohamos emelkedésére és a külterületről beáramló csapadék veszélyeire. A kerület csapadékvíz-kezelési koncepciót dolgozott ki és annak alapján építették ki a különböző területeken, a domborzati és a talajvíz viszonyoknak megfelelő vízvisszatartási lehetőségeket.
Rácz Tibor, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. Ár- és Belvízvédelmi Osztályának vezetője a főváros kisvízfolyásainak helyzetét és fejlesztési lehetőségeit mutatta be. Előadásában beszélt a fővárosi vízfolyások földrajzi adottságairól, a vízfolyások szabályozásáról Budapesten, a szabályozások régi és mai céljairól, az üzemeltetés nehézségeiről. majd néhány esettanulmányon keresztül bemutatta a jövő útját is. Hollentunder Miklós, a Hauraton Kft. igazgatója a csapadékvíz-elvezetés és helyszínentartás műszaki technikai eszközeiről tartott előadásában beszélt a csapadékszélsőségek alakulásáról, a csapadékvíz hasznosítási lehetőségeiről, a csapadékvíz lefolyásának késleltetéséről, illetve a csapadékvíz helyben tartása szikkasztással. Végezetül bemutatta a HAURATON Kft.-t és termékeit, amelyek alkalmasak a problémák kezelésére. Javaslatokat is megfogalmazott. Ezek: a burkolatok, felületek minőségének szigorúbb ellenőrzése, a rendelkezésre álló infrastruktúra karbantartása, helyreállítása, az esővíz-hasznosítás tudatosítása a lakosság széles körében
Reich Gyula, az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozata elnökségi tagja „Az integrált települési vízgazdálkodás" című előadásában; elmondta, hogy 1950-ben a világon az 5 milliós népességet meghaladó világvárosok száma 8 db volt, míg 2015-ben ez a szám 47 db-ra növekedett. 2012-ben a Föld 3,4 milliárd lakója volt városlakó, ez a szám 2050-re 6,4 milliárd főre fog növekedni, a demográfiai trendek alapján. Ebből is adódik, hogy az élhető Föld a településeken folytatott gazdálkodáson múlik. Magyarországon a települések száma 3154, a városok száma 346., bemutatta egy átlagos település vízgazdálkodásával kapcsolatos feladatokat, a kapcsolódó szerteágazó jogszabályi környezetet. Hangsúlyozta, hogy a vízügyi tervezés és irányítás megújítására van szükség. Rendkívül fontosnak tartja a szemléletváltást. A csapadékvíz-gazdálkodást beágyazására van szükség a települési vízgazdálkodás egészébe. Megállapította: a jövő vízgazdálkodásának a kihívása, hogy miként legyen megelőző és miként tegyen szert rugalmas eszközökre. Ez az évszázados „létesítményes” (hard) vízépítés mellett a vízigényt és -kibocsátást szabályozó, területhasználatot befolyásoló soft vízgazdálkodás. Ennek legfontosabb eleme a tudományra támaszkodó előrelátás. A vízgazdálkodási tervek valóra válásának a kulcskérdése a területhasználat. Ez azt jelenti, hogy a vízgazdálkodásnak szükséges a terület- és településfejlesztési koncepciókba, integrált stratégiákba, eszközökbe való minél mélyebb beépülése. A hazai vízgazdálkodás egyik legkomolyabb kihívása a települési vízgazdálkodás hatékonyságának fejlesztése egységes szemléletű, koherens tevékenységcsoportként.
Dénes Miklós a szakmai nap zárásaként megköszönte a résztvevők kitartó figyelmét, az előadók értékes előadásait, amelyekben különböző nézőpontból mutatták be Budapest vízgazdálkodását érintő problémákat és tettek javaslatokat a helyzet javítására, fejlesztési lehetőségeire.