BPMK

Búcsú dr. Büki Gergelytől

Alapító tagja és több cikluson át elnökségi tagja volt a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamarának, két cikluson át elnöke a Hő- és Villamosenergia Tagozatnak.

Büki Gergely
1932-2015

Büki Gergely a Budapesti Műszaki Egyetemen 1954-ben szerzett  gépészmérnöki diplomát, majd az egyetem Gépelemek Tanszékére került tanársegédnek. Egy év múlva a Lévai professzor vezette Hőerőművek Tanszékére helyezték, ahol több mint két évtizedet töltött. Hamarosan tanszékvezető helyettes lett. Amíg Lévai professzor az Erőterv igazgatása és nehézipari miniszterhelyettesi munkája mellett félállásban vezette a tanszéket, Büki Gergelyre jutott a szervezés, igazgatás dandárja, kutatásra, tudományos munkára nem sok ideje maradt. Amikor 1968-ban Lévai professzor főállású tanszékvezető lett, Büki Gergely felszabadulva a tetemes adminisztratív teendő egy része alól, egymás után írta egyetemi jegyzetei, könyveit, s oktatta az Erőművek gépészeti üzeme c. tantárgyat. Nem lett hűtlen kedvenc témájához, az atomenergetikához sem. Az Országos Atomenergia Bizottság Reaktortechnikai Bizottságot hozott létre Lévai professzor vezetésével, Büki Gergely lett a titkára. A bizottság azt a feladatot kapta, hogy harcoljon az atomerőmű megmentéséért és megvalósításáért. A feladatot sikerrel teljesítették, a Paksi Atomerőmű üzembe helyezése ugyan egy-két évet késett, de a két blokk helyett négy, valamivel nagyobb teljesítményű blokk valósult meg, és a késés új biztonsági filozófiát és technológiát eredményezett (az ún. lokalizációs tornyot), ami a mai napig növeli a bizalmat az atomerőmű iránt. Beindították a kétéves szakmérnöki oklevelet adó Atomtechnikai tanfolyamot. Jelentkezett aspirantúrára is, s sikeresen megvédte a Reaktorhűtés termodinamikai vizsgálata c. értekezését. 1975-ben az egyetemen felépítettek egy tanreaktort, ami a központi intézménybe került. A tanszék szerepe az atomenergetika oktatásában lényegesen lecsökkent, fő témája a szabályozástechnika, a rendszertechnika, valamint az erőművek környezetvédelmi kérdése lett. Büki Gergely kutatási témaként az erőművek hőkörfolyamatát és a távhőellátást vállalta.
1976 ismét nagy változást hozott az egyetem életében: a Heller és Lévai tanszékek összevonásával megalakult a Hő- és Rendszertani Intézet. Büki Gergely munkájában nem jelentett markáns változást, továbbra is ő látta el a tanszékvezető helyettesi feladatokat.  1983-ban készítette el „A közvetlen és a kapcsolt energiatermelés egységes energetikai jellemzői és mozgásegyenletei hőmérséklet/entrópia-szemlélet alapján" című nagydoktori értekezését. 1985-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd igazgatóhelyettes, később dékánhelyettes lett. Az olajválságot követően világszerte az energiatakarékosság került előtérbe, erőművek esetén pedig az addig hegemón szerepet betöltő gőzerőművek helyett a gázturbinák, főleg pedig a kombinált gáz/gőzerőművek. Tanulmányt készített a kombinált gáz/gőzközegű erőművek alkalmazásának világhelyzetéről, és a hazai hasznosítás lehetőségeiről. Sokat foglalkozott a távolsági hőellátással, az energiatakarékossággal, a gőrzerőművek helyett a gázturbinák hasznosítási lehetőségeivel.
A rendszerváltás után számtalan megbízatást kapott:  az egyetemi tanács tagjává választották, 1992-ben létrehozta az Energetika Tanszéket, kidolgozta és akkreditáltatta az Energetikai mérnöki szak tantervét. Megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának elnökévé, a Műszaki Tudományok Osztálya pedig tanácskozó tagjává választotta. Felkértek az MVMT Felügyelő Bizottság elnökének, majd a részvénytársasággá alakulás után az MVM Rt. igazgatóság elnökének választották.
Alapító tagja és több cikluson át elnökségi tagja volt a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamrának, két cikluson át elnöke volt a Hő- és Villamosenergia-tagozatnak.
Kamarai funkcióit példás odaadással és irigylésre méltó energiával töltötte be.  Mesteriskolákat szervezett, energetikai kérdésekben egyeztetett a társtagozatok képviselőivel, kialakította és képviselte a kamara álláspontját a különféle kormányzati megkeresésekhez, jogszabálytervezetekhez, kormánytisztviselőkkel  tárgyalt. Nagy energiával vett részt a tagozati pályázati rendszer keretében kidolgozott anyagok készítésében és irányításában.
Dr. Büki Gergely a magyar energetika köztiszteletnek örvendő, ismert és elismert tekintélye volt. Mérnökök nemzedékeit nevelte, s kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a Műegyetem oktatási rendszere alkalmazkodjon azokhoz az igényekhez, amiket ma energetika címszó alatt támaszt a társadalom. Példaadó és iskolateremtő volt mérnöki hozzáállása: mindig ragaszkodott a tudományos alapon levezetett képletekhez és fogalom meghatározásokhoz, a gazdasági és egyéni érdekektől megszabadított tiszta műszaki-tudományos gondolathoz. Ez az ő gyakorlatában nem jelentette a gazdasági szempontok elhanyagolását, hanem azt, hogy azokat is a lehető legobjektívebb módon, a nemzetgazdaság, a közjó szempontjait előtérbe helyezve kell figyelembe venni. Tudós mérnök volt, etikus tudós és etikus mérnök. Felelős értelmiségi. Büki Gergely azon túlmenően, hogy tanári, tudósi és mérnöki szerepeit a nemzet, a közjó iránti elkötelezettségtől vezérelve töltötte be, irigylésre méltó energiával vett részt a szakmai közéletben. Akadémia bizottságok, szakmai egyesületek, a mérnöki kamara a terepei ennek az aktivitásnak. Ez a részvétel nem egyszerű jelenlét, valamely tisztség, vagy testületi tagság vállalása, hanem munka, a passzivitásra mindig hajlamos társak ösztönzése, szervezés, irányítás. Mesteriskolákat szervezett, testületi szakmai állásfoglalásokat, szakmai cikkeket, háttértanulmányokat írt. Ez önkéntes szolgálat, a fontoskodás, a szereplési vágy minden jele nélkül. Időnként előfordultak tevékenységét érintő szakmai viták. Nem természetes, de szakmai közéletünket jellemző, sajnálatos tény, hogy néha ezek a viták méltatlan, igaztalan személyeskedő elemeket is tartalmaznak. Büki Gergely az így kialakuló helyzeteket biztos tudására és a szilárd etikai alapokra támaszkodva, nagyvonalú eleganciával tudta kezelni.
Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével. A szakma is elismerte munkásságát: Segner János-díjat kapott az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettől, Magyar Energetikáért díjat a Magyar Energetikai Társaságtól, Zielinski Szilárd-díjat a Magyar Mérnöki Kamarától, Heller László-díjat a Magyar Kapcsolt Energia Társaságtól.