BPMK

Elhunyt Török Dezső János

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2018. február 15-én hosszú szenvedés után elhunyt Török Dezső János okleveles gépészmérnök, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség volt vezetője, a Mérnöki Kamara örökös tagja. Életét kiemelkedő mérnöki, feltalálói, vezetői, közéleti munkásság, magatartás jellemezte.

Családja szűk körben vett tőle búcsút.

Elhunyt Barsiné Pataky Etelka

2018. február 4-én, életének 77. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara egykori elnöke, a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara Örökös tagja, Hollán Ernő díjazottja.

Homola Viktor 1929-2018

Elment a magyar energetika meghatározó egyénisége, a hazai mérnöktársadalom kiemelkedő mintaképe, az erőműves fejlesztés örök ösztönzője, a vasdiplomás gépészmérnök, a sokszoros dédapa. Közel kilenc évtizeden át élt a hármas célért: haza – család – szakma.

Búcsú dr. Farkas Józseftől

Farkas József professor emeritus, építőmérnök-generációk tanítómestere, iskolateremtő tudós, 2018. január 17-én türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt.

Párdányi Jenő

Jeles minősítésű mérnöki oklevelét 1951-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Jáky József professzor azonnal felvette tanársegédnek a Geotechnikai Tanszékre, s ott dolgozott 1957-ig. Ezután egészen a 1986. évi nyugdíjba vonulásáig egy helyen tevékenykedett, a magyar geotechnika bázisintézményében, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál. Itt a Talajmechanikai Osztályon szakvéleményező mérnök volt, majd 1958-tól szakosztályvezető, 1965-től osztályvezető. Szakemberként igényesen, a célra fókuszálva dolgozott, vezetőként pedig magas színvonalú munkát várt el minden munkatársától. Keze alól ma is praktizáló neves geotechnikusok „nőttek ki”. Tapasztalatait, áttekintőkészségét, problémaérzékenységét, fogalmazóképességét később nyugdíjas tervellenőr-ként több cégben hasznosították.  
Több ezer létesítmény talajmechanikai előkészítésén dolgozott, a legjelentősebbek a lakótelepek (Kelenföld, Uránváros, Ady város, Avas), az erőművek (Paks, Oroszlány, Tatabánya, Pécs, Mátrai Erőmű), az ipartelepek (Váci DCM, Tiszai Vegyi Kombinát, Mosonmagyaróvári Timföldgyár, házgyárak, Dunai Vasmű) voltak. Közreműködött több kritikus terület (Dunaújváros, Balatonföldvár, Duna-földvár, Tihany) csúszásvizsgálatában is. 1982 és 1984 között Bagdadban az ottani metró talajvizsgálatait irányította.
Részt vett geotechnikai szabványok, műszaki előírások és K+F tanulmányok kidolgozásában egyebek közt a földmunkák tömöríthetősége, a feszültség- és süllyedésszámítás, a talajparaméterek statisztikai feldolgozása témakörökben. Numerikus módszert dolgozott ki a rézsűállékonyság vizs-gálatára, erre készített szoftvere a hazai építőmérnöki számítógépes alkalmazások sorában az elsők közé tartozott.
Több mint 60 szakcikke jelent meg magyar, angol, német, román, orosz, lengyel és arab nyelven. Hazai és nemzetközi konferenciákon (Berlin, Karl-Marx-Stadt, Varsó, Gdanszk, Moszkva, Bled, Bu-karest, Várna) tartott előadásokat. 10 éven át az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán oktatott. Hosszú időn át meghatározó szerepe volt a technikusok, a laboránsok és a fúrómesterek képzésé-ben is.
A szakmai közéletnek nyugdíjba vonulását követően is aktív szereplője maradt, a szakmai rendezvények állandó résztvevőjeként. Tagja volt a Nemzetközi Talajmechanikai és Geotechnikai Társas-ságnak, a Közlekedéstudományi Egyesületnek és a Magyar Mérnöki Kamarának. Ha szakírások fordítási, lektorálási igénye merül fel, akkor mindig a legelsők között ő jutott az eszünkbe, aki a legszű-kebb határidő ellenére is precízen teljesített.
Munkásságának fő színtere az elmúlt 20 évben a Magyar Szabványügyi Testület Különleges alapozások bizottsága volt, az európai szabványok honosítása nélküle nem ment volna azzal a lendülettel, amit sok más szakterület irigykedve figyelt. Angol és német nyelvtudása mellett a legkisebb részletekre is kiterjedő szaktudása sokszor segítette egy-egy ajánlás mondanivalójának megfejtését. Legalább ilyen fontos a szerepe abban, hogy ezek a szabványok megfelelnek a magyar nyelv, a magyar geotechnikai terminológia hagyományainak, miközben új szakkifejezések sokaságával követik a fejlődést.  
Párdányi Jenő sokak számára a kiegyensúlyozottság, a megbízhatóság, a derű, a szerénység, a melegség, a segítőkészség megtestesítője volt. E személyiségjegyeket a tisztességesen elvégzett munka tudata mellett magánéletének örömei is táplálták, s ezzel is példa lehet a műszakiaknak. Ő volt az ország első érdemes természetjárója, de aranyjelvényes túravezetőként, természetbarát egyesületek tagjaként, túravezetői tanfolyamok professzoraként sok más embert tett a természet szerelmesévé. Élvezője és értője volt a komolyzenének, hangversenyek rendszeres látogatója, lemezbemutatók értő szerzője volt. Feleségével együtt versmondóként is szerepeltek, országos versenyekre jártak.   
 
Tevékenységét korábban több kitüntetéssel ismerték el: szakmai munkájáért többször megkapta a Kiváló Dolgozó, az Építőipar Kiváló Dolgozója díjakat, ötször lett Nívódíjas, szakmai közéleti érdemeit lfjúságpolitikai díjjal és Jáky-díjjal értékelték. Életművét azonban talán a 2015-ben megkapott Széchy Károly emlékdíj koronázta meg, melyet a szakma a geotechnikai szakterületen végzett fáradhatatlan munkásságért, az európai szabványok honosításában és a geotechnikai szakmai közös-ség összetartásában felvállalt szerepért adományozta.
Párdányi Jenő példaértékű életpályát követően távozott körünkből, emlékét méltó módon megőrizzük.

Elhunyt dr. Szoboszlay Miklós

Dr. Szoboszlay Miklós szakmai pályafutását a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetnél (KÖTUKI) kezdte, és annak utószervezeténél a Közlekedéstudományi Intézetnél (KTI) folytatva előbb tudományos kutatóként, témavezetőként, majd környezetvédelmi tagozatvezetőként dolgozott.

Dr. Visontai József

Életének 84. évében váratlanul elhunyt dr. Visontai József gyémándiplomás mérnök, egyetemi magántanár, a BPMK Etikai-fegyelmi Bizottságának elnöke.

Elhunyt Keresztfalvi László

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Keresztfalvi László méltósággal viselt, súlyos betegség után, életének 74. évében elhunyt. Végső búcsút szeptember 21-én 9 órakor vesznek tőle szerettei, a Farkasréti temetőben.
A gyászmisét szeptember 21-én 17 órakor a Szent Imre templomban (Budapest XI, Villányi út 25.) mondanak érte.

Subscribe to this RSS feed