BPMK

Dr. Boromisza Tibor 1927 – 2019

1950-ben szerzett mérnöki diplomát a Műegyetemen, majd szakmai pályafutását szülőföldjén, Esztergomban kezdte az Államépítészeti Hivatalnál.

1954-től ismét a fővárosban dolgozott, ahol a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Aszfalt és Talajmechanikai Kutatóintézetében és Laboratóriumában, illetve átszervezés után az Útügyi Kutatóintézetben (UKI) – a mai Közlekedéstudományi Intézet elődjénél – tevékenykedett. Kollégájával, id. dr. Gáspár Lászlóval együtt már ekkor több úttörő jelentőségű javaslatot tett az útpályaszerkezetek méretezésével és korszerű vizsgálati módszereivel kapcsolatban. 1968-ban műszaki doktori címet szerzett (BME) az útépítéstan és a geológia területén. 1972-ben az UKI átszervezése folytán tudományos osztályvezető lett a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézetben, majd egy újabb átszervezést követően a Közlekedéstudományi Intézetben folytatta szakmai munkáját.
1988-ban megbízott főosztályvezetőként vonult nyugdíjba, illetve szakértőként segítette az Országos Közúti Főigazgatóság, majd az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság tevékenységét, valamint részmunkaidőben dolgozott a Magyar Közút Kht-nál.
Gyakorlati és elméleti területen is sikeres tevékenységét elsősorban az útpályaszerkezetek teherbírása, méretezése, a nehéz járművek útpályára gyakorolt hatásainak vizsgálata, az utak fagy- és olvadási károk elleni védelme, illetve geotechnikai problémáinak elvi és gyakorlati megoldási módjai fémjelzik. Nevéhez számtalan tanulmány, kutatási téma, szakvélemény, könyv és könyvrészlet, tudományos és ismeretterjesztő előadás kapcsolódik. Szakmai közéleti tevékenységének nyomait is számos hazai és nemzetközi szervezet dokumentumai őrzik. Tevékenységét az MMK Geotechnikai Tagozata 2002-ben Széchy Károly emlékplakettel ismerte el.