BPMK

Szilvássy Zoltán 1925 – 2015

Magas alakja, sokrétű tevékenysége tiszteletet keltett mindenkiben. Halálával fájdalmas veszteség érte a vízimérnöki szakmát és a vitorlás sportot.

A budapesti Műegyetemen 1943 őszén kezdte meg mérnöki tanulmányait, de katonai szolgálat és hadifogság képében közbeszólt a világháború, s a félbeszakított stúdiumokat csak 1946-ban tudta folytatni. Már a Betontechnikai Intézet tudományos segédmunkatársaként szerezte meg mérnöki oklevelét 1951-ben. Az Építéstudományi Intézetben tudományos munkatársként laboratóriumi kísérleteket, és a kor nagyberuházásainál helyszíni szerkezetvizsgálatokat, valamint anyag- és minősítő vizsgálatokat végzett. 1954-1962 között a VIZITERV irányító tervezője volt. Feladata volt szivattyútelepeknek, balatoni műtárgyaknak, a Tiszalöki, Kiskörei, Kvassay-zsilipi, valamint a Bős-Nagymarosi vízerőművek műtárgyainak és a Prédikálószéki szivattyús energiatározó nyomóvezetékének mélyépítési és statikai tervezése.
1962-től a VITUKI tudományos munkatársa, majd főmunkatársa, műszaki-gazdasági tanácsadója lett. Fő kutatási területe az árvédelmi töltések viselkedésének és védképességük fokozásának vizsgálata volt. Felfejlesztette a VITUKI talajmechanikai laboratóriumát, számos mérési eljárást fejlesztett ki, amelyeket az 1965. évi dunai, majd az 1966. és 1970. évi tiszai árvizek alkalmával a gyakorlatban is alkalmazott a szükséges védekezési beavatkozások meghatározására.
1975 után a VITUKI-ban a külföldi munkák tenderajánlatainak kidolgozásával és bonyolításával foglalkozott; a VITUKI szakértőjeként több alkalommal dolgozott Líbiában és Irakban. 1984-1986 között az ENSZ Műszaki Együttműködés a Fejlődésért Főosztály műszaki főtanácsadója lett és projekt menedzserként két és fél évig Laoszban kis vízerőművek tanulmányterveinek készítését irányította.
Szakirodalmi tevékenysége mintegy 40 magyar, angol és német nyelvű publikációval kapcsolatos. Az Akadémiai Kiadó megbízásából számos szakkönyv angol nyelvű fordítását készítette el. Hivatalos angol nyelvű tolmácsként szakmai nyelvtudását a vízügyi szolgálat hosszú időn keresztül vette igénybe.
1987-től – már nyugdíjban – szakértőként, tolmácsként és szakfordítóként tevékenykedett. Két alkalommal volt a Vízügy Kiváló Dolgozója. Az 1954., 1956., 1965. évi dunai árvízvédekezési tevékenységét emlékéremmel, az 1970. évi tiszai árvíz során kifejtett szakértői munkáját a Munka Érdemrend ezüst fokozatával ismerték el. Sok évtizedes munkájáért az MHT-tól 2000-ben Pro Aqua emlékérmet kapott. 2001-ben kapta meg az Aranydiplomát, 2011-ben pedig a Gyémántdiplomát.
Már ifjú éveiben a Balaton, az evezés és a vitorlázás szerelmese lett, a vitorlás versenyzés kedvelt időtöltésévé vált. 1965-ben a Kékszalag nyertes csapatában is ott volt. Kiváló szervezőkészsége, valamint a vitorlázás minden szakterületére kiterjedő ismerete alapján a Magyar Vitorlás Szövetség technikai bizottságának vezetője lett az ötvenes évektől. 1954-ben a Balatonfüredi hajógyárban fedezte fel az éppen bontásra ítélt Kishamist. A Balaton legidősebb hajójának, a Széchenyi örökségnek e szomorú sorsát ecsetelte a vízügyi szolgálat vezetőinek, s így kerülhetett sor a hajó megmentésére, amelynek versenyszerű üzemeltetéséhez sportkörre is szükség volt. Szervezőkészsége itt sem hagyta cserben, hónapok alatt létrehozta a Vízügyi Sport Club (VSC) vitorlás szakosztályát. A Kishamis a VSC tulajdonaként ma is szeli a magyar tenger hullámait.