BPMK

Dr. Szolnoky Csaba 1932 – 2023

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 92. évében elhunyt dr. Szolnoky Csaba okl. mérnök, a BME nyugalmazott egyetemi docense.

Mérnöki oklevelét 1954-ben szerezte, doktori címet 1979-ben kapta. 1954-től a Műegyetem I. sz Vízépítéstani, későbbi nevén Vízgazdálkodási Tanszék oktatója, laboratóriumi kutatómérnöke, egyetemi adjunktus, majd az önálló Vízellátás-Csatornázás Tanszék docense, 1994-1997-ben vezetője. 1991-1997 között a BME Építőmérnöki Kar dékánhelyettese. Erre az időszakra esett a kreditrendszerű építőmérnöki egyetemi oktatás megszervezése, mely során a vizes képzés átalakításában jelentős szerepe volt.
Nyugdíjazása után az Építőmérnöki Kar tudományos tanácsadója és továbbra is a Vízellátás-Csatornázás Tanszék oktatója. Az arany- és gyémántokleveles mérnök értékes mérnöki tevékenységét a BME Szenátusa 2019-ben Vasdiploma adományozásával ismerte el.
Főbb oktatási és kutatási területei hosszú szakmai pályafutása során a vízellátás, csatornázás, hidraulika, víztisztítás technológia, környezetvédelem, talajvízszint süllyesztés, vízminőségvédelem.
Kiemelkedő kutatási eredményeket ért el a frissvíz-hűtésű erőművek környezeti hatásainak feltárásával, a folyóbeli szennyezés komplex folyamatainak meghatározásával. Munkássága a Paksi Atomerőmű és a vízi környezet összehangolását, a környezetfejlesztését szolgálta. Ezzel kapcsolatos kutatási munkáját az MTA nívódíjjal ismerte el.
Sokat tett a vízellátás – csatornázás önálló szakterületének megteremtéséért és fejlesztéséért. Szakmai, oktatási és társadalmi tevékenységéért számos elismerést, kitüntetést kapott, a BME Építőmérnöki Kar és az Oktatás Kiváló Dolgozója, Kiváló Oktatója cím, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál emléklap (1961), dr. Schafarzik Ferenc emlékérem (2002) Pro Aqua emlékérem (1994)
Szakirodalmi munkáit több mint 100 kutatási jelentés, szakvélemény és mintegy 150 szakcikk jelzi. 10 egyetemi és főiskolai jegyzetet írt. Kiemelkedő szakirodalmi tevékenységének kiemelkedő eredménye „A folyók hőszennyezésének folyamatai”. „A hőszennyezés jellegzetes fizikai folyamatai, hazai nagy folyóinkon és a hőszennyezés fizikai és vízbiológiai folyamatainak kapcsolatáról” című cikksorozata (Hidrológiai Közlöny 1980.évi 8.és 9., valamint 1981.1. számban megjelent összefoglaló anyaga, mely az az évi Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíjat is megkapta.
Szakmai kutatási-fejlesztési tevékenységének egyik legjelentősebb területe a Paksi Atomerőműhöz, az erőmű és a Duna, valamint tágabb térségének vízgazdálkodási- vízi környezetvédelmi minőségének javításához kapcsolódik. Ezen munkái miatt ítélték meg részére, az elsők között a Paksi Atomerőmű által az erőmű biztonságos üzemeltethetősége, a kitűzött stratégiai célok megvalósítása, a társadalmi kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenységek elismerésére 200-ben alapított HELIOS-díjat. Az akkori indoklásában külön is kiemelték az erőmű tervezésének első időszakától kezdve folyamatosan nyújtott szakmai segítséget a paksi erőmű és a környezetvédelem összehangolásának megalapozásánál és a kapcsolódó környezetfejlesztéseknél (dunai alacsony vízszintek vizsgálata, folyami hőszennyezés terjedése, Fadd-Dombori holtág vízpótlása stb.)
Kívánsága szerint hamvait, családja és szűk baráti körben, az oly sokat vizsgált, csodált és nagyon szeretett Duna hullámai között helyezték örök nyugalomra.
Raum László