BPMK

Közlekedési Tagozat: szakmai konferencia

A tagozat és a BPMK május 12-14 között Közlekedésfejlesztés Magyarországon címmel rendezett szakmai konferenciát Balatonföldváron.

A közlekedéssel szemben a társadalom és a gazdaság által támasztott igény ma és hosszú távon is az, hogy serkentő módon járuljon hozzá az ország összeurópai, egyben hazai és így globális versenyképességéhez, miközben ezt a környezet minél kisebb terhelésével teszi. Ez a kiemelkedő fontosságú szerep, a gazdaságra, társadalomra és környezetre gyakorolt hatása indokolja, hogy „a helyén kezelődjön” minden szinten: a közigazgatás, az intézményrendszer, a stratégiák, a források hatékony felhasználása, az integrált fejlesztések és a fenntartások szintjén egyaránt.  
A Balatonföldváron közel két évtizede évenként megrendezésre kerülő közlekedésfejlesztési témákat taglaló konferencia alapvető célja ebben az évben is a különböző szakterületekről érkező kollégák tájékoztatása, a közös gondolkodás, eszmecsere elősegítése, a napi munkán túlmutatóan a közlekedés helyzetéről, a problémákról, az előttünk álló feladatokról, a meglévő lehetőségekről, a távlati célokról, koncepciókról, stratégiákról átfogó kép bemutatása volt. További cél – figyelemmel a közlekedés szolgáltatás jellegére, a vázolt társadalmi-gazdasági-környezeti elvárásokra – az elhangzott információkkal is segíteni a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi és szakmai elvárásoknak megfelelést.
A célnak megfelelően a konferencia előadásai
1.    A közlekedés helye, szerepe, feladata, elvárások a kapcsolódó ágazatok szerint (mások szemével)
2.    Új stratégiák, módszerek
3.    A közlekedési alágazatok fejlesztési kérdései
4.    Szakmai kihívások, eredmények
5.    Közlekedésbiztonság
fő témakörökbe kerültek csoportosításra. Összesen 30 előadás hangzott el, azonban így is voltak olyan fontos területek, mint pl. a logisztika, közösségi közlekedés stb., amelyek az egyéb aktuális témák sokasága miatt a konferencia témái között az idén nem szerepeltek.
Természetesen minden szakmai beszélgetésen, konferencián felvetődnek olyan gondolatok, amelyek túlmutatnak a rendezvény keretein, szükséges a róluk való további elmélkedés, ami segítheti/előreviheti a felvetődött kérdések, feladatok megoldását is, segítve ezzel a konferencia céljainak teljesülését is.
Néhány évek, évtizedek óta felvetődő gondolat, amelyek átgondolása, beépítése az előttünk álló feladatokba, vagy csak „kibeszélésének az igénye” felmerült:
-    A meglévő infrastruktúra jobb kihasználásával kell a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedést egymással összehangolva fejleszteni és finanszírozni
-    Hová tart Európa és a Világ, hogyan alakulnak dolgaik és mindebből melyek a javasolható megoldások általában és Magyarországon
-    Találkozik-e a tervezettség az önszabályozással, mivel és hogyan tudjuk érdemlegesen befolyásolni az igényeket és nem utolsó sorban milyen közlekedési hálózat tekinthető ideálisnak
-    Minden közlekedési módnak a saját területén, az előnyei szerint meg kell találnia a maga helyét az integrált rendszerben
-    A mobilitás nem korlátozható, ésszerűen segíteni kell folyamatát, de nem kell lemondani azokról az eszközökről sem, amelyekkel befolyásolni lehet a közlekedési igényeket, elsősorban átgondolt terület- és településfejlesztéssel
-    A területfejlesztés és –rendezés kötelező önkormányzati feladatainak stratégiai tervezését a 2014-2020 közötti időszakban össze kell kapcsolni az európai uniós tervezéssel, különös tekintettel az új szabályozásban is megjelent integrált városfejlesztési és tervezési eszközök alkalmazására
-    A politikai akaraton és az elérhető források maradéktalan lehívásán túl kifogástalan mérnöki precizitásra, a megszerzett gyakorlati tudás innovatív újrahasznosítására és az ágazat minden szereplőjének zavarmentes együttműködésére van szükség
-    Fel kell készülni arra, hogy az elkövetkező években a támogatások nem automatikusan és nem feltétlenül vissza nem térítendő támogatások formájában fognak megjelenni stb.
A közlekedés egy kulcsfontosságú szolgáltatás, amely kihat a gazdasági növekedésre, a környezetre, és így a társadalmi jólétre is. A célkitűzések olyan konzisztens menedzselésére van tehát szükség, amelynek során igazodni kell a változó külső körülményekhez, (alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz, igazodás a rendelkezésre álló financiális forrásokhoz, tudomásul venni a társadalmi igényeket, más szakmák érvényességét), rugalmas, a változásokat követni képes struktúrákra van szükség. Fix jövőkép kell, az új szemléletben kialakított stratégiához kell keresni a megvalósítandó projekteket – és nem fordítva.
Végül a konferencia kiadványából egy vélemény a konferenciáról, köszönet érte:
„A Balatonföldváron évente rendezett, most már évtizedet meghaladó hagyománnyal rendelkező konferencia-sorozat az egyetlen valóban integrált megközelítésű, a közlekedés teljes spektrumát átfogó rendszeres hazai rendezvény. Ez a kijelentés nem kívánja elvitatni a különböző alágazati, vagy speciális (pl. forgalombiztonsági, finanszírozási, stb.) szakmai összejövetelek szerepét, fontosságát, vagy a Nemzeti Közlekedési Napokét sem, de jelzi, hogy ha egy mégoly kiterjedt szervezésű konferencia párhuzamos szekciókra oszlik, akkor óhatatlanul dezintegrálódik is egyben: a hídászok a hídászokat, a vasutasok a vasutasokat, a forgalomtechnikusok a forgalomtechnikusokat hallgatják meg, és egy félnapos plenáris ülést kivéve elvész az az átfogó közlekedési, sőt a közlekedést is szélesebb társadalmi-gazdasági környezetébe ágyazó kitekintés, amit Balatonföldvár hagyományosan nyújtani tud. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen konferenciák hasonlóan nyitott, befogadó és az összefüggések iránt érdeklődő hallgatóságot is igényelnek: – nem sokra értékelik azok, akik mindent fölöslegesnek gondolnak, ami nem nyújt közvetlen tanácsot a tegnap félbehagyott munkájuk holnapi folytatásához”.
Hamarné Szabó Mária