BPMK

AZ ÉPÍTŐK HELYE

Kevés olyan nemzetgazdasági ág van, mint az építés, és tágabban az építőipari tevékenység: ami ezen tevékenység, sőt ezen tevékenységek hosszú, egymásba fonódó láncolatán keresztül megvalósul, az valóban mindennapjaink szerves, nélkülözhetetlen és elmaradhatatlan része.

Azt mutatja meg, hogy kik vagyunk, hogyan gondolkodunk az életről, a saját világunkról. Az építők munkájára, munkájuk eredményére valamilyen formában mindenki odafigyel az állampolgártól a döntéshozókig. Van egy nap, hagyományosan június első vasárnapja, amikor az építőkre figyelünk immár évtizedek óta, ez pedig az Építők Napja. Ünnep ez a nap a magyar munkakultúra világában, és méltán ünnep. Örömmel tölt el, hogy ezt a nagy tradíciójú ünnepet idén is köszönthetjük.
Ma az egyik legtöbbet hangoztatott gondolatunk az élet, a hétköznapi világ „újraindítása”, divatos szóval: „újratervezése”. Ebben, nekünk az építésben tevékenyen résztvevőknek, mérnököktől a kétkezi munkásokig, fontos szerepet szánt a sors, mondhatni, kijelölte újból az építők helyét – erre, az idei Építők Napjához közeledve szeretném fölhívni a figyelmet.
Köztudott, hogy soha nem tapasztalt nehézségekkel küzdött és küzd meg a világ a mostani világjárvánnyal. Kezdeném a legfontosabbal: már látszik, hogy egészében jól vizsgázott az ország. Ha ebben a heroikus munkában az építők helyét keresem, akkor mérnöktársaimmal együtt büszkén jelenthetem ki, hogy az építőipar azok közé iparágak közé tartozott és tartozik ma is, amelyik a járványidőszak legmélyebb pontján is hősiesen folytatta munkáját. Valamikor azt mondták: hajózni muszáj – ma azt mondjuk, építeni muszáj. Elmondhatjuk, hogy az építőipar megküzdött a járvánnyal, és a saját lehetőségeit kihasználva, megküzdött a gazdasági recesszióval. Mindenki láthatta, hogy az építkezések nem álltak le, továbbra is az élet igényeit szolgálták. Mindezért az építőket illeti megbecsülés, elismerés. Őket, akik a hidegben, a szemerkélő esőben, az elviselhetetlenül forró munkaterepen, vagy éppen a tervezőasztaloknál tették a dolgukat – magától értetődő volt ez a számukra, mert ez a dolguk, ez a hivatásuk.
Szeretném ecsetelni azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek között helyt álltak az építőink. Ehhez elengedhetetlenek a számadatok. Lássuk őket: 2017-től a magyar építőipar nyolcéves recesszió után a piaci szereplők reális várakozásai szerint tartósan növekedési pályára került. 2018-ban 22,3%-kal nőtt az építőipar termelése a 2017-es év azonos időszakához képest. Az év első két hónapjában az építőipar termelése 39,0 %-kal nőtt. A KSH adatai szerint az építőipari termelés volumene 2019-ben 21,7%-kal haladta meg az előző évit.  Aztán jött a pandémia korlátozó hatása: 2020-ban a termeléscsökkenés 9,1% volt, annak ellenére, hogy februárban és novemberben 105,8, illetve 104 % volt a termelésbővülés. Egy másik mutató, az építőipari szerződésállomány volumene is csökkenést mutatott: 19,2%-kal maradt el a 2019. évitől.
A mostani helyzetben biztató kilátás, hogy a KSH jelentése szerint 2021 januárban az építőipari termelés volumene 11,0 %-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál, az építőipar termelése a decemberihez mérten pedig 7,4 %-kal emelkedett. A megkötött új szerződések volumene 8,0 %-kal nőtt, az építőipari vállalkozások január végi szerződésállományának volumene 11,5 %-kal magasabb volt a tavaly január véginél. 2020-ban 28.204 db új lakás épült, ami 30%-kal több, mint egy évvel korábban. (Megjegyezném, hogy a használatba vett lakások számát tekintve figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a lakásépítések átfutási ideje átlagosan 2,7 év.)

Van ok tehát a derűlátásra. Az építők a helyükön vannak, bátran számíthat rájuk az ország! Az építés csapatmunka, összetett alkotói tevékenység, benne valósul meg a mérnöki tervezés, a kivitelezés, a megépítés folyamata, a munka eredménye pedig úgy foglalható össze, hogy az elkészült alkotás kiszolgálja az építtető igényeit, eleget tesz a funkcionális elvárásoknak, és megjelenésével gazdagítja a környezetét.  
Azt sem feledhetjük el, ha az építők helyéről, helyzetéről, a nemzetgazdaságban betöltött szerepükről beszélünk, hogy az építőipar multiplikátor hatása a nemzetgazdaságon belül jelentős, legalább négy-ötszörös, ezért a válságkezelés ezen a területen prioritást kell, hogy élvezzen. Ebből következik, hogy az épített környezet alakítása nem egy szakma, iparág belső ügye, hanem széleskörű társadalmi kérdés, össztársadalmi érdek. Egyszerűen fogalmazva: a gazdasági fejlesztések nem nélkülözhetik az építést, az építő kezek munkáját. Ezért is bízunk abban, hogy a kormány által bejelentett gazdaságvédelmi akcióterv intézkedései segítik az építőipari rendelésállomány növekedését, ezáltal hozzájárulnak a növekedési kilátásokhoz.
Az Építők Napja tehát az ünnep pillanatáé, annak a hagyománynak a folytatása, amikor teljes szívvel azokat köszöntjük, akiknek az áldozatos tevékenységétől épített környezetünk minősége, szépsége, és nem túlzás azt mondani, világunk, életünk biztonsága függ.

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2021. június 4-i számában.

Fotó: Market / MOL Campus