Kassai Ferenc publikációk (32)

Válogatás főbb sajtómegjelenéseinkből

A MÉRNÖKI KÜLDETÉSRŐL

A tömeges oltásokkal új szakaszba lépett a koronavírus elleni védekezés, már látszik az alagút végén a fény, az elmúlt nehéz esztendő után jobb idők köszönthetnek ránk. A magyar mérnöktársadalom megállta a helyét a korábban soha nem tapasztalt vészhelyzetben, találmányok sokaságával segítettük az egészségügyet, de a hagyományos mérnöki tervezői és kivitelezési folyamatokban is megtanultunk a vírussal együtt „dolgozni”; az előírásoknak megfelelően, az emberi élet védelme érdekében fedezékbe húzódva, de a modern világ csodáit fölhasználva, az interneten keresztül közösen láttuk el a feladatainkat. A mérnöki munka csapatmunka, ereje az alkotói közösségek aktív együttműködésén alapul; azt se feledjünk, hogy szakmánk nagy egyéniségeit, eredeti szellemeit is jól képzett, magasan kvalifikált szakemberek veszik körül – napjainkban egyre inkább ez, az együttgondolkodás, a munkánk sajátossága, az eredmények ennek a kooperációnak az ötvözetei. Az összetett, komoly szakmai kihívásoknak csak innovatív gondolkodásra kész mérnökök képesek megfelelni. Amikor elékezett az év első munkahete, ezek a gondolatok jártak a fejemben.

Mit hozhat számunkra a 2021-es esztendő?

A legfontosabb, hogy a biztonságos munkavégzés feltételei meglegyenek. Ez vonatkozik az egészségügyi helyzetre – ezzel kapcsolatban a pozitívak a várakozásaink, lassan rendelkezésre áll majd olyan mennyiségű vakcina, amely növeli a társadalom biztonságérzetét. Lassan visszazökken az élet a megszokott kerékvágásba, és azt szeretném, ha a társadalmi szolidaritás erősödne.  A másik, hogy kiszámítható módon tervezhesse a munkáját a mérnökség. Ehhez több tényezőre van szükségünk. Néhányat fölsorolnék – ezek alapvetőek a mi munkánk minőségének a szempontjából. Fontos, hogy célba érjenek a kormányzat gazdaságélénkítő elképzelései, a pénz oda kerüljön, ahol a legtöbb hasznot hajtsa a patrióta nemzetgazdaság számára. Legyen munka, legyen munkahely, lendüljenek föl a beruházások, találjon magára az építőipar, amely multiplikátor hatásával a gazdaság más ágazatinak is megrendeléseket biztosít. Régi igazság: ha van építés, ha van a társadalomnak építési kedve, ha van az építés számára megrendelés, azzal mindenki nyer. A tavalyi évben az építőipar termelése hullámzó görbét írt le. 2019 évben az építőipar termelése mintegy 4400 milliárd forint volt, 2020 első 11 hónapjában közel 3800 milliárd forint nagyságrendű. Ez azt mutatja, hogy az építőipar 2020-ban is példamutatóan jól teljesített. A várható mintegy 9%-os termeléscsökkenés nem elsősorban a járvány, hanem a megrendelések csökkenésének volt betudható. Mindenekelőtt az elbizonytalanodott önkormányzatok megrendelései csökkentek a 2019-hez képest, mégpedig elég jelentős mértékben, mintegy a felével. De mi továbbra is bizakodunk, mert a kormányzat gazdasági akcióterve jelentős támogatásokat kínál a gazdaság különböző ágainak, amelyeknek jelentős része építési munkákat is involvál. Ennek eredménye látszik is, mert a KSH adatai szerint 2020 novemberében az építőipari termelés volumene 5,0%-kal haladta meg az egy évvel korábbit és novemberben 27,1%-kal volt magasabb a mélypontot jelentő májusinak.

Ha az építőipar növekedésnek indul, a beruházások száma stabilan magas lesz, akkor jobb lesz a társadalmi közérzet – ezért, mi mérnökök, a munkánkkal is felelősséget érzünk.

Többször leírtam már, most is elmondom: a mérnöki munka nemcsak szakmai feladatok megoldását jelenti, hanem küldetést is jelent. Munkánkkal ott hagyjuk az ország térképén a névjegyünket, alakítói vagyunk az ország építészeti arculatának, felelünk az épületek biztonságáért, az élet fizikai feltételeinek megteremtésében veszünk részt. Szolgálunk, mert hozzájárulunk az emberi élet kívánatos, korszerű feltételeihez, és itt már nemcsak az építésben dolgozó kollégáinkról beszélek, hanem azokról a kutatókról, tervező, kivitelező mérnökökről, műszaki szakemberekről, akik az orvostársadalom tagjaival karöltve olyan sikeresen vették föl a harcot a járvánnyal, – járványkórházat építettek hetek alatt, mobil lélegeztető-gépet konstruáltak, sikeresen megalkották a vérplazma gyógyhatású készítményt és sorolhatnám – gondolataikkal, tudásukkal szolgálták az egészségügyet.

Társadalmi küldetésünk legszebb példáit adták az elmúlt vészterhes esztendőben.

Remélem, hogy az idei év a konszolidáció éve lesz. Ebben mindenki, a végrehajtó hatalom képviselőitől kezdve az állampolgárokig számíthat a mérnöktársadalom fölkészültségére, elhivatottságára.     

Kassai Ferenc

Megjelent a Világgazdaság 2021. január 25-i lapszámában.

AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG A REZSICSÖKKENTÉS ALFÁJA ÉS ÓMEGÁJA

Az elmúlt napokban Győrött, az Audi Hungária Zrt. logisztikai központjában átadták Európa legnagyobb tetőn kialakított napelemparkját. Ebből az alkalomból Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kifejtette, hogy az ország gyarapodásának fő eszköze a gazdaság, a versenyképesség és a környezetvédelem egysége és hozzátette, hogy az energiahatékonyság a versenyképesség egyik legfontosabb eleme: „ragaszkodunk ahhoz, hogy Európában a magyar emberek és a magyar ipar fizessék a legalacsonyabb rezsiköltségeket”.
Nemes célkitűzés és a fejlődésünk egyik forrása ennek elérése lehet. Ehhez, az energiahatékonyság és a versenyképesség kérdéséhez szeretnék néhány gondolatot fűzni mérnökszemmel.
Az energiahatékonyság, amely mindenekelőtt a rendelkezésre álló energiaforrások ésszerű és takarékos felhasználását jelenti, a rezsicsökkentés alfája és ómegája. Az energiahatékonyság a természeti erőforrások gazdaságos kihasználása, melyhez elengedhetetlen egyebek mellett az épületek energiahatékonyságának javítása. Az Európai Unióban és így hazánkban is egyre fontosabb, hogy a megtermelt energia minél hatékonyabban kerüljön felhasználásra. Mert az ország gazdasági növekedését hátráltatja az alacsony energiahatékonyság, amely legkisebb költséggel és legnagyobb társadalmi és éghajlatvédelmi haszonnal az épületek energiatakarékos, fenntartható építése és felújítása terén javítható.
A mérnöktársadalom hosszú évek óta ezen az állásponton van. Könnyen belátható példaként említhetem a szélsőséges időjárás következtében létrejött energia-csúcsfelhasználás problémáját, amit a nyári hőséghullámok is jelentettek az elmúlt években. A tapasztalataink azt mutatják, hogy komoly, minden részletre kiterjedő felvilágosító kampányra lenne szükség ahhoz, hogy a lakosság megértse, alapvető érdeke fűződik az energia ésszerű felhasználásához: gondoljuk csak el, mekkora terhet ró a közösségre és az egyénre az a szomorú tény, hogy nálunk az épületek energiafelhasználása mintegy kétszerese az indokoltnak.
Fontos tehát, hogy a polgárok gondolkodásmódja változzon, a felhasználók törekedjenek a céltudatos energiafelhasználásra. Ismételten elmondom, hogy a fel nem használt energia a legjobb energia-megtakarítás, és a rezsicsökkentés új dimenziója, az energiahatékonyság a rezsicsökkentés kiinduló- és végpontja.
Most egy más aspektusból is megközelítem a kérdést: ma már látjuk, hogy XXI. század legjelentősebb stratégiai kihívásai az egészséges élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a fenntartható energiaellátás biztosítása. Az energetikában az elkövetkező időszak a struktúra- és paradigmaváltás korszaka lesz mind a keresleti, mind a kínálati oldalon. Az emberiség még napjainkban is az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók tévhitében él, azonban az eddigi fogyasztási szokások nem lesznek a jövőben fenntarthatók. A saját jövőnk és a következő nemzedékek szükségleteinek biztosítására, valamint az élhető környezet megőrzéséhez halaszthatatlan a mielőbbi szemléletváltás az energetika terén is. Energiát a természet fölös mennyiségben ad, csak sohasem ott, sohasem akkor, és sohasem olyan formában, mint amire szükségünk lenne.
Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a Nemzeti Energiastratégia fő üzenetét, akkor célunk a függetlenedés az energiafüggőségtől. A cél eléréséhez javasolt eszközök: az energiatakarékosság, a megújuló energia felhasználása a lehető legmagasabb arányban, a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, valamint az európai energetikai infrastruktúrához való kapcsolódás, de oly módon, hogy hatékonyan tudjuk nemzeti érdekekeinket is érvényesíteni.
A globális környezeti problémák közül a környezetszennyezés, különösen a légszennyezés az, ami leginkább látványos, ami mindenki által tapasztalt. Az elsődleges légszennyezők az ipari tevékenységek és a gépjárművek kipufogógázai, valamint a rossz hatásfokú fűtőanyagok. A magas CO2-kibocsátás, az üvegházhatású gázok, a szállópor-koncentráció és az égéstermékek mindannyiunk tüdejét veszélyeztetik, de különösen a nagyvárosokban élőkét.
Nekünk, mérnököknek néhány területen nagyobb felelősségünk van a társadalom többi tagjainál. Különösen ilyen terület az innováció, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, az energiagazdálkodás, a közlekedés és a digitális gazdaság elősegítése. Ne feledjük, hogy a jelen innovációja a jövő innovációjának alapja, és a jövőbeni innováció a jövő fenntartható gazdasági fejlődésének alapja.
Energiahatékonyság, karbonsemlegesség, a tiszta energiaforrások kapacitásának növelése – az ország így válhat a fenntartható fejlődés és klímaváltozás elleni küzdelem fontos pontjává a világban.

Kassai Ferenc

Megjelent a Magyar Nemzet 2020. október 29-i lapszámában.

A JÁRHATÓ ÚTRÓL

A napokban – ha szabad így fogalmaznom, mérnökszemmel –, fontos hírre lettem figyelmes a sajtóban. György Lászlótól, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkárától idéztek, aki a következőt mondta: „A koronavírus-járvány igazolta a 2010 óta követett kormányzati megközelítést, amely szerint, amit csak lehet, érdemes itthon gyártani, hiszen ezzel az önellátási képességek megerősítése mellett a hazai munkahelyeket és a magyar családok megélhetését támogatjuk”. Örömmel olvastam a kormány magas rangú képviselőjének az álláspontját. Ezt, mi a mérnöki kamarában, teljes mértékben osztjuk, és többször is hangot adtunk annak a véleményünknek, hogy a magyar mérnöki szürkeállomány kiaknázása, a magyar mérnöki tehetség itthon történő kamatoztatása a patrióta gazdaságpolitika számára – az ország számára – a legjobb és leggyümölcsözőbb befektetés.

Erről szeretnék az alábbiakban szólni.
Először is: van egy biztos műszaki-mérnöki örökségünk, amely legalább két évszázad óta megmutatja ország és világ előtt a magyar mérnöki tudást az építészettől a gyógyszergyártásig számtalan területet felölve; ezeket fölsorolni is nehezen lenne most. Van hosszú ideje magas színvonalon, a mindenkori követelményeknek megfelelően működő mérnökképzés Magyarországon, amely a kisebb-nagyobb hullámvölgyek, átszervezések mellett is értékteremtő, értékőrző mérnök-generációkat nevelt föl; ők a derékhad, akikre mindig számítani lehet, és akik közmegbecsülést szerezve munkálkodnak a mindennapokban. A mérnöki szakmák képviselőit a munka iránti alázat jellemzi, saját tudásuk megbecsülése, a megújuló-átalakuló igényekhez való alkalmazkodás. Van egy erőteljes mérnöki gondolkodásmód, amely képes azonnal reagálni a hétköznapi eseményekre, például ahogy ez történt, emlékezhetünk rá a vörösiszap-katasztrófa idején, vagy közelebbről a vírusjárvány nehéz, kezdeti időszakában. Ez utóbbiban mutatkozott meg a mérnöki gondolkodásmódnak az alkotó szellemet tartalmazó eleme, amely az innovációban és együttműködésben öltött testet: az orvosi műszergyártásban, például a lélegeztető-gépek megalkotásában. Ezek a tartóelemek mind hasznosulnak a patrióta gazdaságban – ez a mérnöki tudás fizetődik ki, amikor munkahelyteremtésről, önellátási képességről beszélünk, vagyis egy kiszámítható és megbízható patrióta gazdaság létét tartjuk a szemünk előtt.
Azt a gondolatot tehát, hogy amit csak lehet, gyártsunk itthon, használjuk hozzá a magunk tudását, alkotóerejét, régóta szorgalmazza a mérnöktársadalom. Meggyőződésem, hogy ez helyes, járható út. És mi mérnökök ebben a vonatkozásban is tesszük a dolgunkat – szenvedéllyel és elhivatottsággal, mert a mérnöki munkának állandó jelenléte van a gazdaságban; és örömmel vesszük azt is, hogy ehhez a kormányzat megfelelő klímát, támogatási rendszert, ösztönzést kínál, amellyel reményeim szerint mind többen fognak élni.
Ma a legtöbbször hangoztatott fogalom az innováció, mondhatjuk „divatos”, mindenhonnan ez köszön vissza. A legtöbb esetben joggal használható ez a fogalom, gondoljunk csak arra, hogy a koronavírus-járvány idején a mérnöki innováció, a kutatás-fejlesztés milyen nagy értékhányaddal járult hozzá a gyógyításhoz, a járvány megfékezéséhez. A mérnöki alkotókészség is leginkább az újban, a jobbításban találja meg értelmét – ezt régóta hangsúlyozza a mérnöki kamara. Viszont tisztában vagyunk azzal is, hogy nem versenyezhetünk a világ tudományos és gazdasági nagyhatalmaival, anyagi forrásaink hozzájuk mérten csekélyek Nincs illúziónk ebben a vonatkozásban, de többletértéket jelenthet a patrióta gazdaságunk számára a magyar mérnöki tudás, kreativitás a mérnöki helytállás minősége, milyensége. Ezt kell megtanulni az egyetemeken, ezt kell megtanítani a felsőoktatásban, mert így annak hatékonyságával bátran nagy értékhányaddal járulhatunk az ipar termelékenységéhez – ezzel versenyképessé válunk a világban, és mindazzal, amit létrehozunk, a magyar gazdaság gyarapodik majd.
Ezt tartjuk járható útnak! Valóban: amit csak lehet, gyártsunk itthon, tartsuk meg és aknázzuk ki a magunk számára a mi alkotóerőnkben meglévő lehetőséget!

Megjelent a Világgazdaság 2020. augusztus 25-i lapszámában.