BPMK

A HAZAI MUNKERŐ BECSÜLETE

Kassai Ferenc BPMK-elnök írása a Magyar Nemzet 2019. június 6-i lapszámában.

A legjobb munkaerő a hazai munkaerő, mert tudása, energiája itthon, a saját javunkra kamatozik, minket szolgál. Ez jutott eszembe a május 11-diki lapszámukban olvasható cikkről, amely arról számol be, hogy az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) erőfeszítéseket tesz a külföldön, építésben dolgozó magyar munkaerő hazacsábítására. A magyar mérnöktársadalom képviseletében néhány bátorító gondolatot fűznék ehhez a nagyszerű és időszerű kezdeményezéshez.

A munkaerő szabad áramlása az Európai Unió egyik nagy értéke, mert a közösség tagjai részesednek egymás munkakultúrájának tapasztalataiból, egyedi értékeiből. Ez a mostani kezdeményezés, amely Építőipari hazahívó címmel egy közösségi oldalon is „toboroz”, mellyel a magyarországi építőipari mérnök-és szakmunkás hiányt kívánja mérsékelni. ez a kezdeményezés a magyar munkaerő, a magyar munkáskéz anyagi és erkölcsi megbecsülésére irányul. És természetesen arra is, hogy itthon, a patrióta gazdaságban hasznosuljanak a képességei, azok is, amelyek külföldi tapasztalataiból származnak.

Régóta bajlódunk azzal a problémával, hogy miért van az, hogy szakmunkásaink egy része más országokban vállal munkát, miközben idehaza ismét megjelent a „hiányszakmák” fogalma.  Ez pedig káros mindnyájunkra nézve, mert rombolja a szakmai morált, és bizalmatlanságot kelt a polgárokban. A külföldön, főként a Nyugatabbra munkát vállalók, biztosabb alapokon nyugvó, szervesebb fejlődéssel létrejött gazdaságokban jobb fizetést kapnak, ezt tudjuk mindnyájan, de azt is tudjuk, a kinti munkavállaló sohasem érzi igazából sajátjának, amit ott elvégez. A kereset tehát korántsem minden, és a külföldön dolgozók nagy többsége is – jó vagy kevésbé jó tapasztalatokkal, sikerek után vagy kiábrándultan – egyszer, reményeink szerint hazatér.

Az ÉVOSZ, több építőipari vállalkozás által támogatott akciójának a célja, hogy (ismét) itthon vállaljanak munkát építőipari szakembereink, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megbecsüljük, és megtartsuk őket, perspektívát adjunk nekik a munkájukban és a magánéletükben. Mérnöki szemmel, kamarai vezetőként úgy látom, hogy a gazdasági céljaink eléréséhez ez fontos lépés lehet.  Ez a megtartás és megbecsülés azonban feladatokat ró mindnyájunkra az irányító hatóságoktól kezdve a munkaadókig, az érdekvédelmi szervezetektől, kamaráktól, és sok egyéb közvetítőn keresztül a médiákig, mert vissza kell állítani a bizalmat a magyar munkaerőpiac és munkaerő iránt, tudva azt, hogy ezzel az építőipar összes szereplőjének az önbizalma is nő. Továbbá megfelelő szociális ellátórendszert és financiális feltételeket kell teremteni a hazai iparosság, műszaki dolgozók számára, növelni kell a képzés hatékonyságát, a foglalkozási ágak, tevékenységi körök presztízsét.
Ne feledjük el, hogy a patrióta gazdaság teljesítőképességét sok tényező együttese határozza meg, kezdve a gazdaságpolitikai tervezéstől a jogi-, közgazdasági környezeten át, a mérnöki-, műszaki tervezés-, és kivitelezéséig; az egyik leglényegesebb azonban a megvalósításban a hazai irányítómérnöki és munkáskéz alkotóereje.

A szakmák képviselőiben megvan a készség és képesség az alkotómunkára; ennek sokszor adták tanújelét építőink. Minden év június első vasárnapján az Építők Napját ünnepeljük, ahol megemlékezünk az építőiparban legjobb teljesítményt nyújtó szakemberekről. Ez jeles ünnep az építésben, építésügyben dolgozók számára, amikor az egész ország köszönti és kitünteti az építőket, akiknek áldozatos szellemi és kétkezi munkájától függ épített környezetünk minősége.

Hogy az ország fölemelkedéséért végzett munkánk eredményes lehessen, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy egyetlen szakmai ágat, tevékenységet sem lehet elhivatottság nélkül gyakorolni. Mi a mérnöki kamarában ezért is, a műszaki munka hitelességéért dolgozunk, és támogatunk minden kezdeményezést, amely a szakmai elhivatottságot erősíti, így az Építőipari hazahívó rokonszenves programját is.